Több mint Army (BTS)

💎34.Rész 💎

* Wanda szemszöge *
  Beljebb menve helyiségben egyből a pulthoz mentem ,hogy kérjék magamnak egy erős italt amitől jóbban ellazulók tánc közben. Hobi már a táncparketten belevete magát a táncba , nézve Hobit vettem észre ,hogy nézik a lányok folyton körülötte vannak. Engem pedig nagyon zavar de ahogy láttom Hoseokot egyátalán nem zavarja sőt rá mosolyog a csajokra meg kacsint rájuk?! Na nem. Most lett elegem megittam azt az egy pohár vodkát majd Hoseok felé vettem az irányt, megmutatóm ezeknek a lányoknak, kihez is tartozik Hoseok. Elérve Hoseokhoz magam felé fordítva csókoltam meg mindenki előtt, a lányok féltékeny, bosszús szemmel mérték fel minket. Magamba röhögtem rajtuk, győztesnek érzem magam nem szeretem ha bárki kiszemeli számomra legfontosabbat a világon.
   - Ezt mirre fel kaptam a csókot?- kérdezte párom. Mivel nem akartam el momdani neki az igazságot így csak a fél igazságot mondóm el neki.
   - Azért mert ilyen jól táncolsz- mosolyodtam el, tényleg nagyon tehetséges tánc téren sokat lehet tőle tanulni. Gondolatába hagyva Hoseokot indultam beljebb a táncparkettre csatlakozóva többiekhez, belemélyedve a zenébe meg a táncba.

  * Aletta szemszöge *
   Nagyon jó ez a hely nem gondoltam volna, hogy ennyire nyílt hely a pia is nem akár milyen olcsó szar. Zenék is nagyon jók nem panaszkodhatok a dj-re. Helyiségebe beljebb menve egyből a táncparkettre mentem szinte szívtam magamba, amit a hangulat zenével együtt áraszt. Jimin nem tartót velem erre egy kicsit elszomorodtam,  de szerencsére nem vagyok egyedül hiszen itt vannak a többiek is legalább nem érzem úgy annyira barátom hiányát. Zene ritmusára elkezdtem csípőmet mozgatni belemélyedve a táncba. Nem is kelet alkoholt igyak hiszem anélkül is elengedtem magam. Ritmusra mozogva valaki kezét érzem derekamon először azt hittem, hogy Jimin azt de rá kellett jönnöm, hogy egyátalán nem ő az. Már Jimint akartam ordítani de az ismeretlen személy befogta a számat ,hogy ne tudjak feltűnést teni. Kihasználva az alkalmat behurcolt a mosdóig, magamba imádkoztam ne csináljon velem semmit reméltem, hogy Jimin észreveszi a hiányomat.
    Beérve a fürdőbe lelökött a hideg földre majd rám mászót el kezdte a nyakamat csókolgatni közében kezei nem maradtak egy helyen körbe jártak az egész testemet. Nem bírva visszatartani könnyeimet ki buggyant az első sós vizcseppek majd követve a többi is csak Jimire gondoltam, hogy jöjjön be szedje le rólam ezt a mocskos férget. Mitha Isten meghallgot volna imámat, valaki lerántotta rólam kinyitottam könnyes szemeimet elém tárult Jimin aki épp halálra veri az ismeretlen férfit. Felállva földről mentem Jiminhez ne, hogy hálára verje a férfit nem hiányzik most ide a rendőrség se mentősok. Megfogva karját húztam ki a fürdőből majd megállva a folyosón szembe fordít magával.
   - Jól vagy? Nem eset semmi bajod?- aggódva nézet rám.
   - Nem most már jól vagyok mert itt vagy velem- mondtam hozzá bújva olyan jó mikor karjai között vagyok biztonságba vagyok, ha Jimin mellet vagyok senki sem bánthat.
   - Meg ölöm azt a szemetet esküszöm ha még egyszer valaki hozzád mer érni nem ússza meg. Porrá verem, hogy kórházán kerül- mondta ideges hangon. Megfogom az arcát szemeimet összeillesztem az övéivel láttam a szemébe az ijedséget, félelmet de legfőképpen a szerelem tüzet ami szite csak lángolt sötét szemeibe. Lassan közeledek felé amig ajkaink nem érnék össze , majd érzelmi csókba fortunk össze az összes érzes benne van mind amit egymás iránt értünk Jiminel.