Több mint Army (BTS)

🛋36.Rész 🛋

* Zuby szemszöge *
   Két hete van ,hogy haza jöttünk Phi Phi szigetről ,az emlékeimbe mindig ott marad a felejtetlen emlékek amit azon a helyen szereztem és boldogan fogok majd emlékezni rájuk . Kár, hogy hamar vége lett ennek a szép állóm világnak pedig szívesen maradtam volna még egy ideig.
    Ahogy haza értünk Szöulba már a menedzsere a fiúknak kereste őket, hogy lesz turnéjuk Japánba majd onna repülnek Thaiföldre és ott folytatják tovább turnéjukat. Alig telt el három nap hazatérésünk után fiúknak újra kellett utazniuk. Taen láttam, hogy nagyon nincs kedve ehez a turnéhoz, de ha hívja a kötelesség akkor muszály mennie, ha már idol ez a kötelezettsége a munkája ahol az egész világnak meg tudja mutatni tehetséget.
    Őszintén nem szívesen eresztem el ötett mert tudtam jól, hogy nem fogom látni két hétig. Ilyenkor annyira hiányzik főleg mikor egyedül vagyok az agyába este és csak az illatát érzem az ágyneműjébe de ötett nem érzem magam mellet, ilyenkor mindig  magányosnak érzem magam mert ő nincs velem. Legszivesebben én is mennék vele de még is félek,hogy ha az A.R.M.Y.K meg látnak együtt akkor ebből semmi jó nem sülne ki belőle, mintcsepp ,hogy gond legyen a bandának inkább itthon maradok a többiekel. Úgy sem engedte volna a menedzer mert,, el vonom Tae figyelmét " ez pedig befolyásolna a fiúk hírnevét is ha el vonám a figyelmüket.
   Vissza térve, miután a fiúk el mentek újra egyedül maradtunk a lányokal a dorban. Épp összeültünk a nappaliban, hogy nézünk meg egy filmet, valakivel csak üssük el az időt. Miután kiválasztottuk a filmet ami nagy nehézen megszületett,  a ,,Pompeii " című film helyet foglalatunk a kényelmes kanapén és neki is fogtunk nézni. Film végén már mindegyikünk el sírta magát annyira meghatót bennünket. Utálók sírni főleg másik előtt de ez a film egyszerűen kihozta belőlem. Miután lenyugodtunk már csak a szipogást lehete hallani, mi lányok, hogy mennyire érzékenyek tudunk lenni egyszer, egyszer. A nagy csend után Orsy megszólta:
   - Te lányok nem tudom ti, hogy vagytok de nekem nagyon hiányoznák a szüleim és az a tervem, hogy ünnepekre haza utazom, hogy velük ünnepelhesek. De aztán eszembe jutott, hogy itt van a nekem a párom is Jungkook. Teljesen elvesztem. Ti, hogy vagytok ezzel?
  - Te én is így vagyok ezzel nem szívesen hagynám itt Hoseokot- mondta Wanda letörten.
  - És ha vinnék magukkal a fiúkát így mi is láthatjuk családtagjaikat és a fiúk is velünk vannak- mondta Brigi.
- Jó ötlet de fen áll az a kérdés ha ők nem szereznének-e a családjukkal tölteni az ünnepeket- mondtam én.
- Off, tényleg- sóhajtozót Réka .
- Szerintem ezt majd megbeszéljük miután a fiúk haza jönnek a turnéból- mondta Aletta.
  - Oke- mondtunk egyszere.
  Miután ezt megbeszéltük Brigi, Orsy és Wanda el mentek vacsorát készíteni addig mi a négy lány a nappaliban maradtunk .Aletta és Réka  játszódtak a kis cicával egyem meg milyen édes addig én és Andi a kanapén beszélgetünk. Vacsora után mindegyikünk elvonult a párja közös szobájukba.
 
  * Orsy szemszöge *
  Vacsora után mindegyikünk elvonult a szobába én is ezt tettem befeküdve közös ágyunkba Kookieval ,eldőltem rajta majd a plafont kezdtem bámulni. Annnyira üresnek érzem az ágyat Kookie nélkül, annnyira hiányzik. Vissza mennék az időbe, hogy újra csak mi ketten legyünk ahogyan szigeten is volt nem zavart semmi és senki, hogy zavarjanak. Ezekre gondolva lassan- lassan kezdtem becsukni a szemem is. De mire sikerüljön egyszer csak kivágódik a szóba ajtója, egyből fel is keltem az agyból, hogy lássam ki hozta rám a frászt, ahogy oda néztem Zubyt és Andit pillantotam meg akik idegesen, kétségbeesetten néztek rám. Nem tudtam felfogni mi történt, hogy ilyenek.
  - Orsy láttad a Twittert?- kérdi Andi tőlem.
  - Nem, kellett volna?- mondtam most már én is kétségbeesetten hirtelen az jutott eszembe, hogy történt valami a fiukal.
- Szóval még nem láttad?- kérdi most már Zuby.
- Még is mit kellett volna?- mondtam egyre feszültében.
  Zuby mellém ült Andival együtt és kezembe adta a telefont. Kíváncsian vettem ki kezéből és néztem bele. Bárcsak ne tetem volna Jungkook volt a képen épp nagyba falja Jennie ajkait. Ezt látván érzetem, hogy a szívem most törik szét több milliónyi darabokra. Szemeim is megteltek könnycseppekel. Épp, hogy ki jött az első könnycseppem hallodtuk, hogy csapódik lent a bejárati ajtó.