Több mint Army (BTS)

👀18.Rész 👀

*Író szemszöge (Orsy )*
      Mikor meghallottam Zubytol, hogy erre tartanak a fiúk hát én akkor majdnem összeestem az izgalomtól. De főleg attól, hogy újra láttom Jungkookot, ha mellette van, vagy csak a légkörben van velem már érzem azt, hogy lángol bejül és kívül a testem. Nem tudom azt, hogy Jungkook mit érez-e irántam. Annyira furdal a kíváncsiság, hogy egyátalán érez -e valamit irántam vagy valjon tetszem-e neki? De nem tudom miért gondolok én ilyenekre, lehet tán azért mert a lányok együtt vannak a kiszemeltjükkel és tényleg szeretik őket és a fiúk is viszonozzák.
      Annyira elmerültem a gondolataiban nem is vettem észre, hogy a fiúk csengetnek már az ajtónál. Réka és Wanda már mentek is nyitni az ajtott amíg mi a többiekkel vártuk izgatottan. Bejöttek a fiúk ahogy láttam rajtuk tényleg nagyon megviselte őket az, hogy megyünk vissza Kolozsvárra. Egyből a fiúk a saját ,, párjukhoz " mentek, hogy meg tudják ölelni,de mikor Jungkook felém köteledet én meghátráltam ,hogy ne tudjon megölelni nem tudom, hogy mi ütött belém de éreztem bejül, hogy haragszom rá pedig nem kéne. Lehet azért ez mert láttam, hogy a lányoknak sikerült össze jönni velük csak nekem nem és tán egy kicsit irigyeltem őket. Láttam Jungkook arcán, hogy meglepődőt a tetemen, láttam a szemébe a szomorúságot.
     - Tudjatok, hogy miért jöttünk gondolom Zuby mondta nektek- mondta Tae komoly arcal.
     - Mondta, hogy jösztök de azt nem mondta, hogy miért- mondta Aletta.
     - Na szóval tudjuk, hogy mentek vissza Kolozsvára és nem akarjuk, hogy vissza menjetek- mondta Jin egy kicsit lehangolt arcal.
     - Komolyan? És miért nem akarjátok, hogy vissza menjünk?- mondtam én egy kicsit idegesen, pedig nem tudom, hogy miért voltam az.
     - Mert megszeretünk titeket mind személyiség- mondta Jungkook végig csak a szemembe nézve. Ettől egy kicsit kipirultam, de nem feltűnően. Nem akartam kimutatni, hogy mennyire oda vagyok Jungkooker.
     A lányokon pedig látam, hogy boldogságukba majdnem felrobbannak.
    - Na szóval térek a lényegre- mondta Hobi a tipikus mosolyával. Azt szeretnénk, hogy költöztek hozzánk.
      Mi a lányokal ledermedtünk ettől a kijelentéstől ami az imént hangozott el Hobi szájából. A lányokkal kértünk 5percet, hogy beszéljük meg a dolgot. Hátat fordítottunk a fiúknak és össze tetűk a fejünket és egymásra néztünk:
    - Na lányok mi legyen?- mondta Aletta.
    - Szerintem ez jó ötlet lenne - modja Andi.
    - Igen, de a szülőknek nem kellene szólni mégis, hogy ide költözünk végleg?- kérdi Brigi.
    - Az majd rá ér- mondta Réka.
    - Oke, akkor mindenki beleegyezik?- kérdi Wanda.
     - Hát nem is tudom én vissza mennék- mondtam megtörve.
     - Jaj ne csináld ezt Orsy- mondta Zuby.
     - De nem tudom mi van velem- mondtam lehangolva.
      - Beszélhetünk négyszemközt?- kérdi Andi.
       - Igen- mondtam.
   Andi elhúzott a lányoktól és mondta:
    - Mi a baj Orsy zavar valami?
    - Hát nem is tudom én magam sem tudom a választ.
    - Szerintem az zavar, hogy Jungkook nem lép és, hogy zavar, hogy nem tudod mit érez? Igazam van?
    - I-Igen, teljesen4- mondtam.
    - Nyugi, minden rembe lesz, biz magadba és Jungkookba.
     - Oke, remélem is köszi.
     - Bármikor tudod, hogy mindig itt vagyok.
     - Tudom és hálás vagyok.
   Ez után vissza mentünk a fiúkhoz a lányokal és beleegyeztünk.