Törékeny Porcelán

Vágyainkba ütközve

JANE STENCIL
_____________________

Egész testemben megborzongtam, mikor bódító mély hangjával ajkaimra susogta, hogy gyönyörű vagyok. A szám teljesen kiszáradt. A lelkemet melegség töltötte el, a szívem pedig eszeveszett tempóban kezdett el dobogni a mellkasomban. Csupán csak egyetlen egy gondolat kúszott az elmémbe, méghozzá az, hogy meg akartam csókolni. Most azonnal!

A testem túlságosan vágyott az érintésére, a szám pedig már túlságosan is kívánta azokat a vöröslő duzzadt ajkakat.

Tudtam, hogy meg fogom csókolni, és tudtam, hogy meg fogom bánni. De abban a pillanatban az utóbbi egyszerűen nem érdekelt. Valami érthetetlen oknál fogva az ajkaira tapadtam, a szánk pedig végre valahára összeolvadt - felsóhajtottam. Először lassú, szüzies csókkal indítottunk, aztán az egész egyik pillanatról a másikra hevessé és rendkívül szenvedélyesssé nötte ki magát. Hirtelen azon kaptam magam, hogy Logan a derekamba marva az ölébe rántott, én pedig a hajába kapva oldalra döntöttem a fejemet, hogy ezzel még inkább elmélyíthessem a csókot. A fiú a helyzetet kihasználva a nyelvét a számba csúsztatta, én pedig kéjesen felnyögtem. Istenemre esküszöm, hogy Logannel csókolózni a világon a legjobb dolog volt! Ahogy a nyelvünk heves táncot járt egymással, ahogy a fiú hangosan felmordult, mikor ujjaimmal puha tincseibe szántottam, az a szexuális vágy, amit iránta éreztem egyre csak növekedett és növekedett bennem. Képtelen voltam leállni, képtelen voltam betelni vele. A testem könyörgött az érintéséért. A szám már fájt a heves csókcsatától, amit vívtunk, mégsem voltam képes megálljt parancsolni a szívemnek, ami jelen pillanatban Loganért éhezett. Mintha a fiú a gondolataimba olvasott volna, úgy láncolt magához, immáron a testünk teljesen egymáshoz simult.

Az idő csak telt és telt, mi mégsem szakadtunk el a másiktól. Legbelül féltünk attól, hogyha újra kinyitjuk a szemünket, akkor az a varázslat, ami körül vett minket olyan hamar szertefoszlik, mint amilyen hamar jött. Mindketten tisztában voltunk azzal, hogy meg fogjuk bánni azt, amit tettünk. Megbánjuk azt, hogy valaha is vonzódtunk egymáshoz. És mi ettől rettegtünk a legjobban. Hiszen olyan személyiségek voltunk, akik féltek másokat az életükbe engedni, mert tudtuk, hogy azzal a lendülettel ki is sétálhatnak belőle.

De már késő volt. Számomra már nem volt visszaút, Logant befogadtam a szívembe, hiába küzdöttem ellene már a legelső pillanattól kezdve. Ezúttal az eszem szenvedte el a csúfos vereséget. A legnagyobb probléma viszont ott kezdődött, hogy valahol mélyen legbelül sejtettem, hogy többé már képtelen lennék elengedni őt.

Ismertem a fiút. Őt nem arra teremtették, hogy egyetlen egy lánnyal élje le az egész életét. Ő teljes mértékben a vágyainak szentelte magát, és pontosan ezért tudtam, hogy egy nap szilánkos darabkákra fogja zúzni a szívemet. Ennek ellenére nem futamodtam meg, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva tapasztalni akartam a saját bőrömön, ahogy fájdalmat okoz nekem.

Beteges, mi?

________________

🌹🌹🌹

The sad part is

You can treat me

However you want to

Because in the end

You know that

I'll always be here

Waiting for you.

🌹🌹🌹

_______________