Szorosan fogta kezei között a könyveket, iskolatáska helyett a saját erejére és ügyességére bízta azok cipelését. Izgatottan lépdelt az iskola előtti kavicsokkal kirakott úton, diákok tömkelege suhant el mellette miközben ő békésen bandukolt.
Nem sietett sehova, mégiscsak az első napja szeretne mindent végignézni, hogy utána ne legyen plusz feladata. Nagyot sóhajtott mielőtt belépett volna a hatalmas faajtón, az egész épület kolosszálisan nagy volt. A könyvtárba vágyott a legjobban, már most tudta, ha törik - ha szakad ő bizony ott lesz !
Az előző egyetemén ragadt ez rá, de nem bánta jobban kedvelte az egyedül létet. Előző nap délutánján beszélt az igazgatónővel aki készséges eligazításban részesítette az iskolán belül.
Látta a tantermeket, a menzát, a közös nappalit, az iskola által külön létrehozott kis boltot, és persze a tanári irodát.Nagy szívfájdalma volt, hogy ide kellett jönnie, azonban a szüleinek a pénz mindennél fontosabb.
Ez egy elit orvosi egyetem, csak a legjobbak és a leggazdagabbak járnak ide. Képtelenség lesz számára beilleszkedni. Taehyung amolyan csendes, visszahúzódó teremtés volt. Ruhái mindig a legdrágább üzletekből voltak, ő azonban nem érezte magáénak. Sosem szerette ezt a túlzott pénzhajtást melyet az apja és az anyja csinált. Nem ők nevelték fel, hanem az amerikai származású dajkája, Emily.
Mindent neki köszönhet, egyedül ő állt ki mellette és jutatta el ide. Szülei csak a pénzükkel voltak képesek őt támogatni. Taehyung azonban nem ez miatt akart orvos lenni, ő életeken akart segíteni. Emily sajnos már csak fentről figyelheti tanulását, viszont Taehyung mindent megtesz, hogy büszkévé tegye.
Dél-Korea legluxusabb negyedébe jöttek át, már csak az angol tudása fejlesztése érdekében is és persze a több kereset reményében.Mély sóhajt vett mielőtt benyitott volna a hatos terembe, ahol azonnal minden tekintett rá szegeződött. Homlokán apró, csiklandozó izzadtságcseppek jelentek meg lámpaláza miatt.
— Ön Kim Taehyung ? - nézett hátra válla mögött az idősebb, szemüveges tanító.
Nem szólalt meg, csak egy bólintására tellett tőle.
— Üljön le egy szabad helyre, kérem ! - intett az osztály felé, akik szinte levetkőztették az angyal arcú fiút.
Szorgosan lépdelt fel a lépcsőn, egészen a negyedik szintig ahol a hosszú egybefüggő padsor végére ült.
Nem messze egy vörös hajú fiú ült, aki halvány mosolyt eresztett felé, Taehyung zavartan viszonozta a gesztust. Legalább egy emberrel jóban kéne lennie, sosem volt még barátja.— Jung Hoseok ! - csúszott közelebb az élettel telinek tűnő fiú, a pad alatt kezet nyújtva neki.
Taehyung félve, de belehelyezte forró, nyirkos tenyerét a enyhén szorongató testrészbe. Mielőtt bármit is kérdezhetett volna az újonnan megismert fiútól, a falap hangosan csapódott ki.
Egy fekete hajú, tökéletes testű és arcú férfiú lépett be, enyhén kócos hajkoronával. Arca pirossága futásról árulkodott, szívdöglesztő mosolyt villantott a lányokra, akik hangosan kezdtek el olvadozni tőle.
Taehyung mindigis szívből gyűlölte az ilyesfajta embereket. Ezeket a tipikus gyengébbeket bántó és terrorizáló teremtéseket. Gyomra egyből görcsbe rándult a régi emlékek feltörésére, fejét megrázva kergette arébb őket. Hoseok halkan kuncogva hallgatta ahogyan a tanár ledorgálja a fiút.— Miért nevetsz ? - kérdezte Taehyung értetlenül.
— Mert hiába szidják le, az imidzséhez tartozik a késés ! - legyintett a fekete hajú felé.
— Te ismered őt ?
— Persze a legjobb barátom, de ha megfogadsz egy jó tanácsot, akkor távol tartod magadat tőle ! - nézett mélyrehatóan Taehyung szemébe, aki ettől minimális megijedt.
Éppen kérdezni akarta, hogy miért amikor a gyönyörű fiú megállt mellette.
- Arébb mennél végre nyomi ? Így nem tudok a helyemre ülni !
Oh Taehyung te is mindig a legjobb helyeket találod meg magadnak ! - szidalmazta magát, miközben a pad mellé állt.
•••
Sziasztok !
Íme a legújabb Taekook könyvem első része !
Remélem tetszett !
A helyesírási hibákért elnézést kérek !
A további részek ennél rövidebbek lesznek !
Terveim szerint hetente egy rész lesz, de olykor lehet kettő !
Izgulok és kiváncsi vagyok, hogy mit gondoltok eddig a könyvről !
Kérlek szépen titeket, hogy senki se fojtsa magába a véleményét !
🖤
19.03.30.
YOU ARE READING
Orvostanhallgatók • Taekook [nyaral]
Fanfiction" - Miért nevetsz ? - kérdezte Taehyung értetlenül. - Mert hiába szidják le, az imidzséhez tartozik a késés ! - legyintett a fekete hajú felé. - Te ismered őt ? - Persze a legjobb barátom, de ha megfogadsz egy jó tanácsot, akkor távol tartod magad...