Orvostanhallgatók • Taekook [nyaral]

7.

— Srácok hagyjátok már szegényt ezekkel ! - szólt közbe hirtelen Hoseok, rosszallóan nézve végig a társaságon. Tudta, hogy Jeongguk Taehyung ellen buzdította őket.

— Csak játszunk Hoseok, ne aggódj oppa ! - pislogott párat Namjoon, gondolván hátha jó érzetet kelt ezáltal a fiúban. - Szóval akkor smárolj...

— Velem ! - kelt fel hirtelen a vörös hajú párja mellől, aki eléggé érdekesen nézett kedvesére. Közelebb menve új barátja felé, szemben helyet foglalva előtte.

— Hoseok ! Nyugodj már le az isten szerelmére ! - kelt ki magából Jeongguk elmélyítve hangját, szemei villámokat szórtak. - Gyere el onnan, ülj vissza Yoongihoz ! Hagyd a fiút játszani, nem vagy az anyja !

— Mi lesz, ha nem Kook ? - nézett hátra válla felett a vörös.

— Tudod te azt ! - véste bele világlátóit barátja barnáiba, aki nagyot nyelt majd kisebb sóhaj után megtette Jeongguk parancsát.

— Most végre, hogy mindenki lenyugodott..- vetett pár sokat sejtető pillantást Yoongi és Hoseok felé. - Folytassuk ! Taehyung mennyire vagy bevállalós ?

— Bármit megteszek Jeon ! - szedte össze magát, kihúzva eddig görnyedt hátát.

— Bármit ? - húzta fel szemöldökét.

— Ahogy mondod !

— Smárolj velem !

— Mi ? - esett le álla Taehyungnak, hitetlenkedve bámulva rá. - Bocs, de nem vagyok meleg, ha az lennék se csókoloznék veled ! - rázta hevesen fejét, lassan felállva eddigi helyéről.

Megvetően nézett végig a társaságon, Jimin vállára fogott jelezve, hogy ideje indulniuk. Jeongguk felé középső ujját mutatva sétáltak ki a szobából.

Jiminnel az oldalán bandukolt a kellemes estében, az iskola park része enyhe fényben úszott.
Kicsit botladozva kerestek helyet a puha füvön, kisebb keresgélés után sikerrel jártak. A hold és a csillagok nyugtatóan hatottak rájuk.

— Figyelj Tae ! Sajnálom ! Nem kellett volna elmennünk ! Tudhattam volna, hogy Jungkook egy fasz lesz ! Mindig ezt csinálja, ha vetélytársat érez ! - szabadkozott a fiú, szemeiből ki lehetett olvasni, hogy teljesen komolyan gondolja.

— Semmi baj Jimin ! Nem futhatok el előle ! - húzta félre száját Taehyung. - Honnan ismered ilyen jól ?

— Egy általános iskolába jártunk. Már akkoris azt hitte, hogy az övé az egész világ. - nevetett fel Jimin, visszagondolva a régi szép emlékekre. - Teljesen más ember volt akkor még, sokkal aranyosabb volt !

— Miért lett ilyen ?

— Az iskolánk egybe volt kötve a gimnáziummal, ezért együtt mentünk tovább. Az utolsó előtti évben volt egy lány, April. Cserediák volt, New Yorkból jött és a mi osztályunkba járt egy fél évig. Jungkook oda és vissza volt érte, én már az elején láttam, hogy April csak játszik vele, de nem hitt nekem. Én voltam a rossz és a szemét, hogy rosszat mondtam rá. Ekkor vesztünk össze, azelőtt nagyon jó barátok voltunk.
Sosem láttam még ennyire szerelmesnek, igaz szép lány volt, szürke haja és világos barna szeme volt. Az arca már túl kedves volt, de belül maga volt az ördög. Kicsit hasonlítasz rá ! Mielőtt visszament volna Kook rajta kapta, hogy egy másik fiúval volt együtt, pont akinél az "otthona" volt. Összetört teljesen, és a nyári szünet után ez a Jeon Jeongguk tért vissza.

— Oh ! Egy részről sajnálom, egy részről nem ! - emelte szemeit a fénylő égre. - Felnőttek vagyunk már ahhoz, hogy holmi első szerelmes csalódás vezéreljen !

— Így igaz ! - dőltek hátra a harmatos pázsitba, ami egyből kissé eláztatta felsőjüket.

— Jimin ! Téged sosem zavart Hoseok és Yoongi enyelgése ? Mármint nem azért, csak gondolom nálatok is szoktak, hiszen Yoongi veled van.

— Nem Tae ! A fajtársaim mégis hogyan zavarnának ? - fordította el fejét szégyenkezve.

Taehyung egyből felült, Jimin álla alá nyúlva bírta felkelésre a fiút.

— Soha de soha ne szégyelld azt aki vagy ! - suttogta közéjük, közelebb húzva Jimin arcát. - Nincs okod rá !

— De...én...tudom..- mondta volna tovább, ha Taehyung nem szakítja félbe ajkaival.

Jól eső borzongás futott végig a kisebbiken, nyelvük nem csatázott. Ajkaik ismerkedtek egymással, a sárga fény alatt.

— Te ne tudj semmit Jimin ! - vált el a fiútól, mosolyogva húzva föl. - Menjünk !

Nem szóltak egymáshoz, kezeiket egybe fűzve igyekeztek szobájuk felé. A történtek hatása alatt voltak, most a csend is beszélt helyettük. Jimin tippegve állt meg ajtaja előtt, nem mert Taehyungra nézni, ahhoz túlságosan is zavarban volt. A fiú cselekedett szavak helyett egy arca puszival kívánt jó éjszakát a fiúnak. Lakrésze felé menve azonban nem jó érzés töltötte el, egy apró, de annál jelentősebb hatás foglalta el mellkasát. Azonban ekkora még ő maga sem értette ezt az egészet.

•••
Sziasztok !
Újabb rész, szerintem ...a szokásos lett.
Olyan semmilyen, de ezt tényleg nem tudtam máshogy megírni. Sajnálom !
Remélem azért olvasható !
Köszönöm, hogy velem vagytok !
A hibákért elnézést !
Amúgy milyen a borító ? Én imádom !!
A könyv elvileg folytatódik, de nem vagyok benne 100%-ig biztos. :/
🖤
19.05.17.