Orvostanhallgatók • Taekook [nyaral]

2.

Hajnal, talán valahol ez a legszebb napszak, hiszen ilyenkor annyira alfában van a környezet, hogy kellemes belemerülni a létbe. Nyugodtság ölel körül mindent, kicsit túlzottan is, nem véletlenül félnek azért ilyenkor jobban. Ki tudja mi vagy éppen ki rejtőzik egy fal mögött ? Nem véletlenül ekkor történik a legtöbb haláleset, ugyan ki látná az embert ilyenkor ?

Taehyung botladozva enyhén reszketve lépdelt a gyér fényű kollégiumi folyosón. Hiába forgólodott nem jött álom a szemeire. A terve az volt, hogy egyszerűen felsétál a tetőtérre amiről Hoseok mesélt neki. Elvileg ott szoktak néha bulizni, de inkább elvonulós helyként volt fenntartva. Jobb markában az itt-ott szétszakadt cigarettás dobozát markolgatta, míg baljában kiskutyás öngyújtóját. Rémisztően hatott rá a néhai szél lökés általi ajtó csapodások, papucsa volt az egyetlen hang lélegzete mellett. Füle minden egyes kis zajra ki volt élezve, nem egy horror filmet/sorozatot nézett már, eléggé félős lett tőlük.

Szeme folyamatosan ide-oda cikázott a padlón, gyorsan kezdett el menni amikor meglátta a kiírást.
Alig volt pár lépés a célig amikor egy lépcső előtt ment el, egy árnyat vélt felfedezni ahogyan oldalra kapta fejét. Kezét szívéhez kapta, mellkasa vadul emelkedett, száját vékony hangú sikoly hagyta el.
Egy sor káromkodás után, remegő hanggal kérdezte meg az illetőt ki létéről.

— Ilyen gyorsan elfelejtettél ? - lépett elé a sötétségből Hoseok legjobb barátja.

— A-a n-ne-nevedet s-sem t-tu-tudom ! - dadogott a fiú közelsége miatt, alig volt köztük hely.

— Jeon Jeongguk személyesen ! - hajolt meg kacéran, a végére elnevetve magát. - De mindenki csak Jungkooknak hív ! Egyelőre te viszont ne tedd, azt ki kell érdemelni nyomi !

— Van nevem is ! - dobbantott egyet lábával Taehyung, utálta, ha valaki a semmire tartja többnek magát.

— Biztos, de nem kérdeztem, mert nem érdekel ! - rántott vállat Jeongguk, előre indulva a tetőre.

Taehyung morogva követte, egyáltalán nem volt szimpatikus számára azonban a külseje teljesen elcsavarta a fejét.

— Mit keresel kint ilyenkor ? A te fajtádnak nem lövik fel kilenckor a pizsit ? - szívott bele, parázsló cigarettájába.

Időközben Taehyung is előhalászta nyugtató szálját, melyet nehezen, de sikeresen meggyújtott.

— Nincs olyan, hogy én fajtám Jeongguk ! Kérlek ne verd magadat a semmire ! - próbált visszaszólni több-kevesebb sikerrel. - Amúgy meg semmi közöd hozzá Jeon ! - vetette oda foghegyről, szúrosan mérve végig a fiút.

— Ha te mondod ! - dőlt neki a korlátnak, gyönyörködve a világító tájban.

Ezek után nem beszéltek többet, élvezték a kellemes csendet, mely relaxálóan hatott rájuk. Békésen szívták el száljaikat, mindketten félig aludtak a végére. Jeongguk unta meg előbb a levegőt, kezeit leporolva indult el.

— Holnaptól a pokol vár rád Kim Taehyung ! - paskolta meg vállát az alig magasabbiknak, aki felugró pulzussal nézett utána.

Honnan tudja a nevem ?

•••
Sziasztok !
Remélem azért kicsit tetszett a rész !
Igyekszem beindítani, de nem szeretnék semmit sem elsietni.
Hagyjatok nyomot kérlek, ha szeretnétek folytatást !
A hibákért elnézést, idővel javítom !
Köszönöm szépen az olvasást !
Jövő héten, ha minden igaz jön a következő rész !
Rajtatok múlik !
🖤
19.04.03.