Orvostanhallgatók • Taekook [nyaral]

5.

Zaklatottan lépdelt a kampuszon, képtelen volt tovább ott maradni. A kollégiumi szobájába szeretett volna lenni, biztonságban, távol mindenkitől, főleg Jeongguktól. Hogy volt képes izgatni őt, meg 'lebuzizni' ? Ő nem meleg ! Heteró ! Pusztán még sosem volt senkivel, és túl jól estek neki ezek az érintések. Hiba, hiba hátán ! Össze kell szednie magát !

Sietős léptei miatt nem figyelt eléggé ami hatására pár pillanattal később a földön találta magát, bal szemöldökénél erős fájdalmat érezve. A sajgó részt fogva nézett maga elé ahol egy fiú ült. Könyvek hevertek mellettük egy-két jegyzet lappal körülvéve.

— Sajnálom ! - szabadkozott egyből a fiú mikor észbe kapott.

— Nem ! Én kérek inkább elnézést ! Bocsáss meg, nem figyeltem ! - térdelt fel, majd segíteni kezdett az ismeretlen fiúnak. Miután sikeres egy kupacba rendeztek mindent, zavartan álltak egymással szemben.

— Park Jimin ! - nyújtotta kezét, a megszokott meghajlás után, Taehyung visszonozta tettét elmormolva nevét.

— Figyelj, ha már így feltartottalak, meghívhatlak egy teára és esetleg egy rizskockára ? - vetette be megnyerő téglalap alakú mosolyát, mire a fiú pironkodva nézett félre.

— Szívesen venném !

Taehyung jó modorát megtartva elkísérte Jimint a szekrényéhez, amibe a fiú gyorsan bepakolt.
Egymás mellett ballagva mentek az iskolai büfé felé, kellemes társalgást folytatva. Taehyungnak tetszett Jimin kedvessége és közvetlensége örült, hogy van Hoseokon kívül még egy ilyen lény itt.
Miután sikeresen megrendelték forró nedűjüket, és édességüket szabad helyet kerestek a büfé ülő terén.

— Bocsánat, ha pofátlan a kérdésem, de hogyan kerültél ide ? Zseni vagy-vagy egyszerűen kő gazdag ? - nézett mélyen Jimin szemeibe, miközben kamilláját kavargatta.

— Semmi gond Taehyung !

— Hívj csak Tae-nek !

— Semmi gond Tae ! - mosolygott a fiúra. - Édesapám külföldi franchise üzletek főigazgatója, így elég sok pénzt hoz haza. Édesanyám meg otthon ül és játssza a nagyasszony szerepét ! Engem pedig bedugtak ide, hátha lesz belőlem valaki. Ez az én családom.

— Jól érzem, hogy nincs jó kapcsolatod velük ?

— Nem éppen a legjobb, sajnos ! - húzta el száját, mélyen szívva gőzölgő itala illatából.

— Átérzem Jimin !

Lassan elfogyasztották rendelésüket, majd újból útnak indultak ezúttal Jimin szobájához. Egy emelet választotta el a fiút akiről kiderült, hogy Yoongival osztozik egy szobán. Taehyung kellemesen érezte magát Jiminnel, ezért kissé fájó szívvel vált el tőle.

— Akkor majd találkozunk ! - vakarta meg tarkóját Taehyung.

— Ühm nem lenne kedved pénteken eljönni egy buliba ? Itt lesz a buliházban ! - mutatott mögéjük ki az ablakon át, egy fehér épületre.

— De, végülis nincs más dolgom ! Legalább megismerkedek pár emberrel ! Nem ? - egyezett bele, hevesen verő szívvel, sosem volt még bulizni valahogy nem is érzi magáénak ezt.

— Én is csak Yoongi miatt megyek, tudod amolyan testvér viszony van köztünk, nem szereti, ha egyedül búslakodom a szobában ! Legalább lesz akivel tudok beszélgetni ! - biztatta az alacsonyabb, megsimítva vállát.

— Rendben Jimin, majd írj rám valamelyik platformon ! - fordult volna sarkon amikor megérezte az apró mancsot mely visszatartotta.

Kérdően nézett vissza rá, mire csak Jimin pipiskedve nyomta telt ajkait Taehyung puha arcára. Elvörösödve köszönt el újdonsült barátjától, kezét arcára helyezve. Azonban eme kellemes momentumot nem sokáig élvezhette, Jeongguk gyilkos pillantásaival találta szembe magát.

Ó, hogy az a szentséges.....!

•••
Sziasztok !
Sajnálom, ez egy retek szar rész lett !
Ez most így ilyenre sikerült, tényleg elnézést érte !
Legközelebb igyekszem jobbat írni !
Bocsánat a hibákért !
Köszönöm a rész bénasága ellenére az olvasást !
Sietek !
🖤
19.04.21.