Dear Alice! |Completed|

Kedves Marcus! #4

Feladó: MrsPeterson@Wifemail.com
Címzett: marcus.grey00@lovemail.com
Tárgy: Köszönöm!?

Üzenet:
Kedves Marcus!

Titkon örülök annak, hogy mégsem mondtál le rólam, s hogy olvashattam leveled. Hogy hallhattam felőled.

Minden olyan zavaros. A lelkem, mintha apró kis mazsolaszemekre aszalódott volna. Nem akarlak elveszíteni, de nem akarlak bántani sem. Ahogy Robie-t sem. Mégsem tudom eldönteni, hogy mit akarok. Talán igazad lehet. Sosem akartunk közel kerülni egymáshoz eddig, és talán most vagyunk a legtávolabb a másiktól. Azonban úgy érzem, hogy most akarok a legközelebb lenni hozzád. Semmi mást nem kérek, csak egy esélyt arra, hogy megmutassam, nem vagyok rossz ember. Hogy bebizonyítsam, hogy nem akarlak elveszíteni, de őt már az életem részeként akarom magam mellett. Nem csak neked akarok bizonyítani, hanem saját magamnak is. Kérlek, engedd meg, hogy még egyszer utoljára láthassam arcod, foghassam kezed, érezzem illatod.
Nagyon sajnálom, ami a barátoddal történt, és örülök, hogy te megúsztad. Ez az egyik dolog, amit régen is szerettem benned. Sosem adtad fel. Te voltál a kis klubunk igazi vezetője, nem pedig George. Te másokért képes voltál napokat büntetésben tölteni, míg ő egyetlen fenékre csapás után kitálalt mindent. Mindig is közel álltál hozzám. Akkor még nem tudtam igazán, hogy mit érzek, csak barátként néztem rád. Neked ott volt Carla, nekem pedig George. Nem tekintettünk egymásra máshogy, csak barátként. Legalábbis külsőleg. Mélyen legbelül már akkor is egymás boldogságai akartunk lenni. Most mégis szomorúság és erős fájdalom köt minket össze. Az egymás iránt táplált érzelmek sokkal inkább nehézségek az életünkben, mint örömforrás. Ezt én rontottam el, tudom jól, s ezért kérlek, hogyha időben olvasod, két hét múlva pontban este hatkor várlak az étteremben a vörös ruhában, ahol aznap is találkoztunk.

Száz bocsánat sem lenne ide elég, tudom. Remélem olvasod e levelet, és megjelensz majd az adott helyszínen.

Bánatos bocsánat, csók,
Alice!