Dear Alice! |Completed|

Édes Apu!

Édes Apu!

Számtalan köszönőlevél sem lenne elég. Hiszen, amit te nekem adtál, a világ.

Ugyan nem voltál velem az első három évemben, s ezzel sokáig gyötörted magad, de mindketten tudjuk, hogy ez nem a te hibád volt. Anyám volt akkoriban érdekes személyiség. Tudom, hogy szeretted őt, én is igazán szerettem, de valahogy sosem tudtam rá számítani. Sosem volt ott nekem, nem úgy, mint te. A kezdeti nehézségek ellenére te voltál, aki elvitt első nap az iskolába. Aki értem jött kitárt karokkal. Te voltál, aki kiszedte az első hajamba ragadt rágót, úgy, hogy ne veszítsem el szinte az összes szőke tincsem. Tudod, apu, sosem felejtem el, amikor már gimiből ballagtam, és te ott álltál kezedben egy csokor friss virággal, amit kezembe nyomtál. Én meg tiszta égőnek éreztem, hogy mindenki ment bulizni utána, nekem meg apámmal kell vacsorázni, de őszintén, azóta örülök, hogy így alakult. Emlékszem, amikor anya meghalt. Kissé összeomlottam, mégha ő nem is volt mellettem sosem igazán, szerettem őt. Te viszont olyan kimért és erős maradtál. Felrángattál a földről, a mélyből húztál vissza, ahova éppen zuhantam. Aztán ott volt a nap. Az esküvőm napja. Emlékszem, ahogy rá szorítottál Erick kezére és majdhogynem megfenyegetted, hogy vigyázzon rám, holott már régóta ismerted. Minden egyes fontos pillanatomnál te voltál ott. Most én állok itt, egy neked talán fontos, nekem gyötrelmes pillanatban. A temetésed napján. Számtalan köszönet sem lenne elég, azért aki vagy. Nem csak engem neveltél fel, de annak idején egy egész ország számított rád, hős voltál. Aztán nagyapa lettél, akikre felnéztek a kis rossz csontok. Botond és Alika. Mind ketten nagyon szeretnek és nagyon fogsz hiányozni mindenkinek. Szép álmokat, és boldog örökké tartó nászéjszakát kívánok, édesapám! Hiszen, már ott vagy fent életed szerelmével.
Köszönöm, hogy voltál nekem!