Piton lakosztálya

Piton lakosztálya: 1. fejezet

Szeptember ötödike reggelén minden ugyanúgy kezdődött a Roxforti Varázsló- és Boszorkányképző Szakiskolában, mint az előző pár napon, mint bármelyik napon. Nyüzsgő, reggelire igyekvő és már étkező diákok; a reggeli kávé, a tea és a töklé illata keveredett a levegőben a rántotta, pirítós és dzsemek illatával; és a csendesen, elmélázva, olvasgatva ülő tanárok az emelvényen; minden a megszokott képet mutatta. Egészen a hollófekete bagoly megérkezéséig.

Már az is szokatlan volt, hogy ez a madár nem várta meg a reggeli végét, és hamarabb repült be a Nagyterembe, de ami a legszokatlanabb volt, hogy a Mágiügyi Minisztérium egyenruháját viselte. A csőrében is jól láthatóan egy mágikus miniszteri pecséttel ellátott levelet hozott. A bagoly nem tétovázott, hanem egyenest Minerva McGalagony professzor asszony, a Roxfort jelenlegi igazgatója elé szállt, és odanyújtotta neki a levelet. Az igazgatónő csak szemöldökét felhúzva jelezte meglepettségét, majd sürgősen nekiállt elolvasni a hivatalos küldeményt. Amint a levél végére ért, csak felpillantott, és így szólt:

- Mr. Harry Potter és Mr. Draco Malfoy! Ha befejezték a reggelijüket, kérem, kövessenek az irodámba.

Azzal minden további magyarázat és szócséplés nélkül, felállt az asztaltól, és elindult kifelé. Szeme sarkából látta, ahogy összesúgnak a diákok, nyilván a tanári asztalnál is igen kíváncsi szemekkel meredhettek kollégái a távozó igazgatónőre. A griffendéles asztal végéhez érve, ahol a nyolcadévesek ültek, Harry Potter már állt, és vállát vonogatva nézett vissza a barátaira. A mardekáros asztal, amely amúgy feltűnően csöndes szokott lenni, szintén izgatottan meredt a teáját még kortyoló, de közben felemelkedő Draco Malfoyra. McGalagony professzor csak egy-egy pillantással nyugtázta, ahogy a két diákja csatlakozott hozzá, és folytatta az útját az irodája felé.

Nem váltott szót a fiatalokkal útközben sem, tudta, hogy sejtik, róluk szól, velük kapcsolatos a levél. A mágikus lépcsőnél állt meg egyedül, hogy biztosan utol tudja érni őt mindkét tanuló, akik kissé lihegtek az igazgatónő gyors mozgását követve. Felvitte őket a lépcső, McGalagony kimondta az igazgatói szobát nyitó varázsszót, majd az íróasztala előtt álló fotelekre mutatott:

- Üljenek le, amíg megérkezik a vendégünk.

A két nyolcadévesnek még csodálkozni sem maradt ideje, sokáig nem is kellett várakozniuk, mert szinte a professzor asszony mondata után azonnal fellobbant a tűz a kandallóban, és egy kimért hang szólt ki.

- Mr. Jonas Smith-Johnson, a Varázsügyi Minisztérium Végrendeletek-és Mágikus Végakaratok hivatalos, Kingsley Shacklebolt Miniszter úr által kijelölt képviselője átléphet Roxfortba?

- Igen, Mr. Smith-Johnson, megengedem az átlépést, itt az érintett két tanuló is.

Egy pillanattal és kékes lobbanással később egy alacsony, görnyedt hátú, fekete cirádás hivatalos egyenruhát viselő öregúr állt az igazgatói irodában, és gyors pillantással felmérte a jelenlévőket.

- McGalagony professzor asszony, tisztelt Igazgatónő, örülök, hogy megismerhetem – lépett közelebb az általa említett személyhez, kezét nyújtva. Ránézett az asztal túlsó oldalán helyet foglaló fiatalemberekre, és megérdeklődte: – Mr. Harry Potter és Mr. Draco Malfoy?

A két tanuló csak egy-egy fejbólintással jelezte, hogy igen, ők a kért személyek, majd Potter szokásos türelmetlenségével megkérdezte:
- McGalagony professzor, megtudhatnánk végre, hogy miért is vagyunk itt?