Piton lakosztálya

Piton lakosztálya: Epilógus

Egy kép és egy kis bepillantás a jövőbe :)

Harry komótosan öltözött a hálószobai óriási tükör előtt. Minden alkalommal, ha elé lépett, lenyűgözte a tárgy mérete, holott jól tudta, Draco sokra tartja a külsejét. És persze sok-sok ruhát is tartott, mert a hatalmas, többszárnyú tükör mögött egy lenyűgöző méretű saját gardróbba tudtak belépni. Harry ruhái alig foglalták el a helyiség negyedét, bár Draco szinte minden héten meglepte valamilyen új ruhadarabbal. Viszont amit most viselt, az auror egyenruhája volt. Csak Shacklebolt miniszter tudta, hogy mire készülnek hétvégén, és Harry, hogy ne okozzon nehézséget felettesének, nemes egyszerűséggel kilopta a ruhát a minisztériumból.

A sötétlila egyenruha ezüst díszei visszaverték szemüvegének csillogását, de Draco szemeinek ezüstös fényét meg sem tudták közelíteni. Párja, amikor előző este hazaérkezett, szinte a vacsorát is alig bírta végigülni, végigenni. Aztán a külvilág felé még mindig hideg, szarkasztikus szőkeség kijelentette, hogy egészen másfajta desszertre vágyik, mint amik az ebédlőasztalon voltak feltálalva. Szerencsére a Kúriában aznap este csak ők tartózkodtak, így Harry minden tiltakozása ellenére egy perc alatt tejszínhabos lett az egyenruhája, de panaszkodását egy követelőző száj hamar elhallgatatta.

Több mint szenvedélyes tíz év volt a hátuk mögött, de persze a kezdeti lángolás mit sem vesztett erejéből. Draco javaslatára kapcsolatukat egy évben háromszor is megünnepelték: Piton lakosztályába való leköltözés napját, az emlékezetes kviddicsmeccs utáni kibékülésük napját és az esküvőjük napját. Harry szemei mindig könnybe lábadtak valahányszor eszébe jutott a Mardekár Jéghercege, amint tényleg elé állt egy szál vörös rózsával, és a kezét kérte. Szíve szerint ő már az első együtt töltött évük után feltette volna a kérdést, de hagyta, amíg szerelme is legyőzi magában az érzelgősségektől való idegenkedést.

Persze mivel múltjukban számtalanszor összezördültek, nem maradtak el az igen hangos veszekedések sem. De mindketten vigyáztak arra, hogy többé ne forduljon elő közöttük olyan szótlanság, némaság, mint ami Sam Jones miatt történt. A külvilág meghökkenve vette tudomásul összetartozásukat, bár barátaik széles mosollyal az arcukon fogadták az első kéz a kézben bevonulásukat a Nagyterembe. Míg Ron hallgatott, Ginny hangosan számon kérte Dracót, hogy mi jogon fogdossa Harryt nyíltan, és szemlátomást szívesen szétszakította volna a párost. „Láttalak, tudom, hogy mit tettél" – jelentette ki Draco, és bár sosem mesélte el, hogy mire is célzott ezzel, a vörös hajú lány soha többé nem próbálta Harryt megközelíteni. A zöldszemű később sokat használta aurori munkájában ezt a mondatot, akár blöffként is bevette, és szinte minden bűnözőnél hatásos volt. Élvezte a munkáját, mint ahogy Draco is a gyógyítói pályát.

- Készen vagy, Harry? – lépett be a hálószoba ajtaján párja. Amint meglátta őt egyenruhájában, újfent vágy csillant a szemeiben.
- Készen. Megjöttek már a vendégek? – fordult Harry a szőke felé.
- Szerencsére még nem, így lesz időm egy kicsit újra megkóstolni téged ebben a ruhában – kezdett bele a zubbony gombolásába Draco.
- Sajnálom, kedves, de szerintem ez most nem túl jó ötlet – fogta le a fekete hajú a szőke kezét, és ekkor felbukkant mellettük egy házimanó.
- Malfoy gazda, Potter gazda, megérkeztek a vendégek! – sipította a kis lény.
- Szerencséd van – csókolta még meg Draco párja túlságosan is kívánatos száját.
- Este bepótoljuk! – ígérte Harry.
- Szavadon foglak – simított végig a szőke a másik fenekén. – No, menjünk, még mielőtt Granger újra beront a hálóba.
- Ugyan, Draco, az csak egyszer fordult elő, az esküvőnk napján, és ha nem jön Mio, lemaradtunk volna a szertartásról – védte meg barátnőjét mosolyogva Harry.