Piton lakosztálya

Piton lakosztálya: 2. Fejezet

Draco és Harry összeköltöznek a lakosztályba.Látogassunk el a griffendéles toronyba és a kígyóverembe, hogy lássuk mi volt a legjobb barátok reakciója.

*~*~**~*~**~*~*

Harry Potter gyorsan szedte a lábát a roxforti kastély folyosóin. Minél előbb fel szeretett volna jutni a griffendélesek tornyába, ahol reményei szerint McGalagony professzor asszony már elmagyarázta háztársainak Piton meglepő örökségét. Harry bár jól tudta, hogy nem tartozott az elhunyt kedvelt diákjai közé, sőt amíg élt, a köztük lévő viszonyt sok mindennek, csak barátinak nem lehetett nevezni, azért a tanár halálát nem óhajtotta. Illetve igen, akkor, amikor a férfi megölte Dumbledore-t, de mostanra teljesen elmúltak a rossz emlékek Pitonról, már csak az a férfi volt, aki holtáig szerette édesanyját. Nem lehet véletlen az sem, hogy a tanár nevén nevezte Lilyt a végakaratában is.

A tornyot őrző portré előtt Harry elmorogta az éppen aktuális jelszót, és nem törődve a háta mögött összesúgó festményalakokkal, belépett a háztársai közé. Némaság és döbbent tekintetek fogadták, mert McGalagony professzor éppen a belépése előtt fejezhette be beszámolóját Harry örökségéről.

„Csak egyszer az életben, legalább egy napra olyan jó lenne normálisnak lenni, jelentéktelennek, hogy senki se tudja, ki vagyok, mi a múltam...„ – gondolta magában sokadjára a világmegmentő. Aztán egy sóhajjal nyugtázta, hogy ez ismét nem egy olyan elképzelt nap lesz, és ránézett a legjobb barátai arcára.

Hermione nem tűnt meglepettnek, inkább elgondolkodott az igazgatónő meséjén, Harry örökségén. Nem úgy, mint Ron, aki szinte sóbálvánnyá vált, és értelmetlenül habogott:
- Mit csinált Piton? Hová megy Harry? – Majd egyenest nekiszegezte barátjának a kérdést. – Ugye nem akarsz odaköltözni Piton lakosztályába? Pont Draco Halálfaló Malfoyjal?
- Mr. Weasley, ha kérhetném, ügyeljen a szájára! Ne terjesszen hamis vádakat egy iskolatársáról – fedte meg McGalagony professzor Ront azonnal. Aztán Harryhez fordult. – Nos, hogy döntött, Potter?

Harry nem is emlékezett arra, hogy mikor volt utoljára ilyen némaság a Griffendél klubhelyiségében, még az is lehet, hogy éjszaka sem volt ekkora csend. Minden háztársa lélegzet visszafojtva várta a válaszát, amit hiába húzta-halasztotta, előbb utóbb úgy is ki kellett mondania.
- Leköltözöm, elfogadom a felkínált örökséget – bökte ki végül, kissé rekedt hangon.
- Mi? Neked elment az eszed! Ez csak valami fondorlatos terv, a két mardekáros Halálfaló részéről, hogy mégis kinyírjanak! – ordította Ron Weasley rögvest.
- Mr. Weasley, mit kértem az előbb? – szólta le ismét az igazgatónő Ront.
Harry csak mosolyogva állt, felidézve magában a pár perccel azelőtti jelenetet, amikor Malfoynak kifejtette, hogy mi lesz a legjobb barátja azonnali reakciója.
- Most mi van? Mi olyan vicces? – vonta kérdőre a vörös hajú.
- Le mertem volna fogadni, hogy így fogsz reagálni, mondtam is előre Malfoynak – válaszolt Harry. Aztán a másik sértődött arca nyomán gyorsan hozzátette. – Hidd el, tudok magamra vigyázni, és nem hinném, hogy bármilyen csalás, vagy ártó szándék lenne Piton végrendelete körül. McGalagony professzor is ott volt a felolvasásakor, látta, hallotta az egészet, és egy hónapig tanulmányozták a minisztériumban is. Maga Kingsley küldte ide az ügyvédet, aki kezelte az ügyet, ha bármi baj lesz, tudni fognak róla elegen – nyugtatta meg háztársait. Aztán az igazgatónőhöz fordult. – Köszönöm, hogy segített és képviselt, Professzor. Ha most nem baj, akkor felmennék a hálóba, és összecsomagolnám a ládámat.
- Rendben, menjen csak, Potter. Tekintettel a körülményekre, maga is és Mr. Malfoy is felmentést kapnak a mai tanítási órák látogatása alól, de étkezni le kell jönniük a Nagyterembe.
- Köszönöm, megmondom Malfoynak is. – Ezzel Harry felszaladt a lépcsőn, és leroskadt az ágyára.