Piton lakosztálya

Piton lakosztálya: 5. Fejezet

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket." Egy fejezet, aminek középpontjában Perselus Piton áll, két levél, sok-sok érzelem, és még több beszélgetés a két fiú között.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Szombat reggel egy morcos képű házimanó ébresztette Harryt, akinek nem igazán akaródzott kikelnie az ágyából. Az este közte és Malfoy között történtek után, előbb percekig hátát vetve az ajtónak zihált, majd ágyába támolyogva álmatlanul, forgolódva töltötte a fél éjszakát. És amikor végre elaludt... Nos, Dumbledore szerint álmunkban olyan világban járunk, ami csak a miénk, és be kellett legalább magának vallania, hogy az ő álma bizony egy szőke aranyvérű arisztokrata ajkairól szólt. Először. Aztán még több testrészéről, amibe talán bele se kellett volna gondolnia, mert a mugli mondás szerint sátrat vert az ágyában.

Egy hangos nyögéssel próbálta elnyomni magában a vágyát, és inkább felkelt, csendesen kiosont a fürdőbe. Malfoyt szerencsére nem látta a nappaliban, így leroskadt a kanapéra, és rendelt magának egy teát. Még egyszer végigpergette magában az előző estéjét, kezdve a toronnyal, hogy kiderült Ron számára az igazság, Ginny csábítási kísérletét és végül Malfoy érintését. Most is csak ugyanúgy érezte, mint akkor, hogy Ginny cirógatása ledermesztette, de a szőke fiú simogatása nyomán szinte lángolt a bőre, felébredt tőle minden érzékszerve. Lehunyta a szemét, visszapergette agyában azt a pár pillanatot, és hátrahajtotta a fejét a kanapé támlájára.

Ahogy így feküdt, álmodozva, ábrándozva, nem is hallotta meg, hogy kinyílt az iroda ajtaja, kilépett Malfoy, és földbe gyökerezett lábbal bámulta őt. Aztán a mardekáros közelebb lépett hozzá, és lépésének zajára Harry ráeszmélt, nincs egyedül. Nyíltan belebámult az őt fürkésző szemekbe, de meg is rémült a másik szinte villogó tekintetétől.

- Nem tudsz köszönni, Malfoy? – nézett rá bosszúsan.
- Jó reggelt! – felelt a fiú rekedten. – A postádat most kéred, vagy ráér később?
- Most – válaszolta Harry gyorsan, abban a reményben, hogy így le tudja kötni a gondolatait.
Malfoy visszalépett az íróasztalig, onnan felkapott két kupac levelet és Harry elé helyezte. A griffendéles nekikezdett a hivatalos küldemények olvasásának, míg a szőke fiú kihozta a maradék postát, a rajongói és szerelmes leveleit.
- Azokat nyisd ki te – irányította Harry, míg a másik rendelt magának egy teát, és nekiállt szintén olvasni.
Egészen a reggeliig olvasgattak csendben egymás mellett, és némán mentek a Nagyterembe is.
- Ma a könyvtárba megyek tanulni, ebédig biztosan ott leszek – jelentette ki Malfoy, majd válasz nélkül magára hagyta a bejáratnál Harryt.

A griffendéles lassan az asztalukhoz sétált, és elgondolkozó képpel ült le barátai mellé. Ron kíváncsi tekintette láttán, kérdően nézett a vörös fiúra, mire az halványan elmosolyodott, és hátba veregette.
- Jó reggelt! Minden szép?
- Szép, igen – mosolyodott el Harry, és őszintén örült, hogy barátja, ha burkolt módon is, de tudomására adta, semmi nem változott köztük attól, hogy a Hős másként képzeli életét.
- Együnk, aztán tanuljunk! – javasolta Hermione, szintén mosolyogva.

A fiúk csak bólintottak, majd mindketten istenesen megpakolták a tányérjukat.
- Ha akartok, jöhettek hozzám is – ajánlotta Harry a reggeli után.
- Hé, ez klassz ötlet, sosem jártam még a denevér szobájában, mindent meg akarok nézni! – lelkesedett Ron.
- Mindent nem tudsz, én csak a hálót, a nappalit és a fürdőt tudom megmutatni – magyarázta barátja. – A többi Malfoy öröksége, én sem az irodába, sem a laborba nem tudok bemenni.
- Igaz is, ő hol lesz? – érdeklődte meg Hermione.
- Könyvtárba megy, ebédig. Legalább is még egy fél órája azt mondta.
- Csak azért kérdezem, mert már öt perce itt hagyta a barátait, és úgy nézett ki veszekedtek valamin – tette hozzá a boszorka.
- Veszekedtek? – csodálkozott Harry, majd hirtelen vágyat érzett arra, hogy gyorsan a szőke után menjen.
- Menj csak, hátha segíthetsz – javasolta barátnője –, mi meg addig elmegyünk a könyveinkért.
- Kösz, Hermione – nézett őszintén hálásan a lányra. – Majd akkor később találkozunk!