Piton lakosztálya

Piton lakosztálya: 6.Fejezet

Griffendéles buli, mardekáros vendégekkel, és egy nyomulós hollóhátas fiúval. Elcsattan az első csók, de szomorú vége lesz a fejezetnek, szólok előre! :D

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*


A következő szombatig mintha repült volna az idő, mind Harry és mind Ron szerint. A két fiú mindent elkövetett azért, hogy a náluk jóval szemfülesebb, és valljuk be, okosabb barátnőjük nehogy véletlenül rájöjjön a meglepetés bulira. Legnagyobb meglepődésükre, szinte az egész Roxfort melléjük állt, még maga McGalagony professzor asszony is. Az igazgatónő felajánlotta nekik, hogy pénteken, a buli előtti este megkéri Hermionét, segítsen neki az alsóbb évfolyamosok beadandó dolgozatait kijavítani, így a két jó barátnak és a számos háztársuknak remek alkalma nyílt berendezni a buli helyszínét.

Harry még egy merengőt is kapott kölcsön Flitwick professzortól, amibe beletették Ron, Luna és Neville emlékeit a hugrabugos buliról, és ezek segítségével döntötték el, hogy milyen lesz a Szükség Szobájának díszítése. Luna javaslatára szüreti mulatságot rendeztek, a terembe Bimba professzor segítségével füvet és rengeteg szőlőtőkét varázsoltak, a falak mentén valódi fák álltak, alattuk padokkal és apró asztalokkal; madarak csicseregtek és egyetlen estére Roxfortba költözött a természet. Csodálatos illata volt a szőlőnek is, meg a rengeteg ennivalónak, amit Mrs. Weasley és a házimanók készítettek; mire minden elkészült, már erőnek erejével kellett Ront is visszatartani az előkóstolástól.

Harry teljesen elfáradva, de nagyon elégedetten mosolyogva lépett be Piton lakosztályába, ahol a kanapén a szokott helyét most Malfoy foglalta el.
- Készen vagytok? – kérdezte a szőke.
- Készen, teljesen – roskadt le Harry az egyik fotelbe.
- Még mindig nem sejt semmit?
- Nem, és nagyon remélem, ez holnapig már így is marad – felelte, majd ásított egyet. – Bocs, mindjárt elalszom. Akkor jöttök holnap?
- Persze, ahogy megbeszéltük. Jut eszembe, Potter, milyen ajándékot vigyünk?
- Semmit, de tényleg, felesleges.
- Nem mondd már, hogy te meg Weasley nem adtok neki még valamit? – hitetlenkedett Malfoy.
- De igen, adunk, de az más. Hermione a barátunk elsőéves korunk óta.
- Potter, bunkóság szülinapi buliba ajándék nélkül beállítani – vitatkozott a szőke. – No, jó, akkor majd kitalálok valamit.

Harry már fáradt volt a további ellenkezéshez, így csak biccentett egyet, és besétált a szobájába. Amint letette a fejét a párnájára, már aludt is.

Szombat reggel aztán még ébresztő sem kellett, szinte kipattant az ágyból. Meg sem várta a szőkét, meg sem nézte a postáját, csak izgatottan szaladt a Nagyterembe az asztalukig. Észre se vette Malfoyt, akit pedig igen jól elszórakoztatott vehemens viselkedése, de Ron hasonlóan feszült lelkiállapotban volt. Előző este abban egyeztek meg, hogy a nap folyamán körülbelül két óránként valamelyikük felmegy a Szükség Szobájába, és leellenőrzi, hogy megfelelően működnek-e az ételekre szórt tartósító bűbájok, a növények és a dekoráció rendben vannak-e. Közösen találták ki a hazugságot is, hogy a következő pénteki kviddics meccs miatt tartanak aznap rendkívüli taktikai értekezletet és gyakorlást.

Hermione kicsit furcsállva nézett rájuk, és nem tudta nem észrevenni a hirtelen feléje áradó figyelmet sem, amivel az egész diákság kísérte minden mozdulatát, de betudta azt a két barátja szokottnál is hangosabb és lükébb reggeli beszélgetésének. Amint a fiúk rekordsebességgel végeztek az ennivalóval, máris eliramodtak a buli helyszíne felé. Harry bement mindent ellenőrizni, míg Ron felszaladt a toronyba Ginnyhez, aki már egy hete rejtegette Hermione szülinapi ajándékait. Végül elhelyezték a meglepetéseket is a teremben, majd tényleg kimentek a kviddicspályára.
- Minden rendben fiúk? – fogadta őket Dean.
- Eddig minden szuperül ment, maradjon is így – felelte Harry, majd öltözőbe vezényelte a csapatát, és tényleg nekikezdtek egy edzésnek.