Piton lakosztálya

Piton lakosztálya: 4.Fejezet

Harry macskajajos, Draco kíváncsi és felbukkan az exbarátnő, Ginny Weasley.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

„Milyen, Malfoy? Milyen egy fiút szeretni?" Draco legszívesebben örömtáncot járt volna ettől a kérdéstől, de inkább csendesen belépett a fürdőbe, és ellenőrizte, hogy reggel Potter meg fogja-e találni a fejfájás elleni bájitalokat. Ezután pár szót váltott még az éppen takarító házimanóval, lelkére kötötte, hogy mikor keltse őket a pénteki óráikhoz, és besétált Piton irodájába.

Még nem pakolt ki, és most nem is óhajtott ilyenekkel foglalkozni, majd holnap este, még barátai érkezése előtt ráér a dolog. Egyetlen pálcamozdulattal átvarázsolta a kanapét egy szélesebb heverővé, bár szíve szerint Potter mellé bújt volna. Megint eszébe jutott a másik csendes kérdése, és vigyorogva dőlt le ágyára. Szóval Finnigan, bármi is történt köztük, nem tudta megszerezni magának a Világmegmentőt, és bár Dracóról mindenki azt gondolta, hogy ő a Mardekár Jéghercege, a másik szüzességének gondolata földöntúli örömmel töltötte el.

Még sosem volt szerelmes, még sosem tudta senki úgy elbűvölni őt, hogy minden gondolata a rajongott személy körül forogjon, de Potter, aki megint kivételes helyzetben volt, szóval Potter... Talán pont a griffendéles lesz az első szerelem az életében. Draco maga sem tudta, hogy a másik ennyire figyelt rá mindig, hogy észrevette azt is, amit saját háztársai, legjobb barátai is csak a hatodév második-harmadik hónapjában; hogy nem veti meg sem őt, sem keresztapját a hős, hanem megértette helyzetét. Őszintén hálás volt azért, hogy nem firtatta tovább a fiú a témát, mert Draco maga sem tudta, hogy miért nem adta fel őket akkor éjjel az apjának. Talán amiért Dumbledore-t sem tudta megölni, mert más valakinek a halálát kívánni, és nagyon más megtenni azt.

Draco számtalanszor hallotta apját és Perselust beszélgetni a múltjukról, tudta, hogy mindketten gyilkoltak. De míg a saját apját sosem gondolkodtatta el, hogy egyetlen pálcamozdulata hogyan rombolhatott szét családokat, hogyan tehetett tönkre más életeket; addig keresztapja mindig óva intette őt a kettőjük múltjától. Ha tehette volna, értelemszerűen megakadályozta volna a Sötét Jegy felvételét is, sőt amikor Draco megkapta, olyan dühös lett rá, hogy napokig kerülte a házukat is, még az anyja sürgető leveleire se volt hajlandó válaszolni. A fiú még mindig emlékezett az estére, úgy öt nappal a megbélyegzése után, amikor Bellatrix sem volt a házukban, és keresztapja végre megkönyörült rajta. A férfinek biztosan eszébe jutottak a saját szenvedéseinek emlékei, amíg kitisztította és ellátta a karját, de inkább csalódottnak látszódott.

„Nem a hátam mögött kellett volna elvállalnod, egyáltalán, felesleges volt felvenned a jegyet! Bármit is fog kérni tőled, Draco, nem fogod megtenni, vagy nem tudod majd megtenni, mert itt leszek, mindig, és elvégzem helyetted!" – ígérte Piton komoran rápillantva a fiúra. Draco még tiltakozni akart, elmondani, hogy megtiszteltetés neki a dolog, de addigra hatott a fájdalomcsillapító és az altató bájital. Másnap reggel hiába említette édesanyjának, soha többé nem került szóba köztük sem vele, sem keresztapjával az ígérete, és aztán Bellatrixtól tudta meg a Megszeghetetlen Esküt is.

Szerette volna megköszönni Perselusnak, amit megtett helyette, mivel már belátta, hogy milyen gyerek volt akkoriban, mennyire elvakultan hitt önmagában. Elképesztette, hogy Potter ilyen nyíltan bevallotta neki a félelmeit, hogy ilyen őszinte volt vele, hogy ennyire akarna neki segíteni. Álszent kijelentése, hogy megy és megkéri Madame Pomfreyt, segítsen neki gyógyítóvá tanulni, csak Potter megnyugtatására szolgált. De igaza volt a griffendélesnek, és igaza volt a keresztapjának is, vágyott erre a pályára, és talán mégis érdemes lenne gyógyítónak tanulnia.