- 2 - 𝗧𝗵𝗲 𝗰𝗿𝗶𝗺𝗲𝘀 𝗼𝗳 𝘁𝗵𝗲 𝘁𝗿𝗼𝗼𝗽𝘀 [Haikyuu!! ff]

~1~

Hianata alaposan megbánta, hogy beleegyezett a haverjaival való bulizásba. Nagyjából annyiból állt az este, hogy míg azok megpróbáltak felszedni valakit, a kis narancs csak sorra nyelte a piákat a pult mellett ülve, és bágyadtan bámult ki a fejéből.

Viszont ennek a vedelésnek meg is lett a hatása - azon kívül, hogy a fejébe szállt -, mivel hamarosan rátört az érzés, hogy ha nem jut el azonnal mosdóba, maga alá vizel. Így kótyagos fejjel felkászálódott a székéről, s lévén, hogy nem ismerte a helyet, szemével valami ismerős arc után kutatott, hogy útmutatást kérjen a mosdóhoz. Hamar meg is akadt a tekintete valakin, aki talán a társaság leg józanabb és morcosabb tagja volt.

- Ka-hukk-Kageyama... - szólította meg Hinata, egy csuklás kíséretében, viszont a fekete hajú csak feldúltan elsétált mellette, és jóformán észre sem vette. - Merre van a mosdó? - indult utána Hinata, aki nem nagyon foglalkozott ezzel.

Miközben Kageyama célirányosan haladt a hátsó kijárat felé, Hinata egész végig szólítgatta, amit a fiú először meg sem hallott, aztán teljesen figyelmen kívül hagyott, mikor kiértek a hangos és fülledt helyiségből. A zsúfolt táncteret felváltotta az üres utca, amin sokkal kellemesebb idő volt, mint odabent.

- Kage... Kageyama, biztosan erre van a wc? Mert én mindjárt behu-hukk-behugyozok - mondta Hinata enyhén tántorogva.

- Befejeznéd végre?! - horkant rá Kageyama, végre felé fordulva. - Nem tudom hol van, és nem is érdekel. Faszom az egész buliba - morogta, majd már fordult volna vissza, mikor Hinata elkapta a vállát és megtámaszkodott rajta.

- Tudod Kageyama... - kezdett bele, majd néhány percig úgy tűnt, hogy elalszik, viszont hirtelen a hasához kapva folytatta -... Asszem hánynom is kell - mondta, mire a fekete hajú egyszerűen lelökte magáról a kezét.

- Csinálj amit akarsz - hagyta rá, s újra kísérletet tett az elindulásra, viszont ez alkalommal Hinata szó szerint lefejelte, s rajta megtámaszkodva először horkolni, majd egy csuklás után sírni kezdett.

- Olyan jó barát vagy Kageyama... - bőgte, majd mielőtt megölelte volna, Tobio elkezdte lehámozni magáról.

- Hagyjál már békén - mondta ingerülten, de csak nem tudta levakarni magáról a kis narancsot. - Fúj, te megharaptál? - érzett meg valami nedveset a kezén, ami teljesen elvágta nála a cérnát.

- Hupszika - nevetett Hinata részegesen, s csuklott is párat közben.

- Na jó, most már tényleg szállj le rólam - lökte végre arrébb a narancsot, aki tántorogva állt meg. Éppen mondani készült valamit Kagsnak, mikor hirtelen fékcsikorgás hangja száguldott végig az utcán. Mindketten egyből odakapták a fejüket, s hirtelen ki is józanodtak, mikor meglátták a feléjük száguldó autót. Sokkosan bámulták a megállni nem szándékozó járművet, s mikor eljutott az agyukig, hogy lehet nem ártana elmenni onnan, ha nem akarnak meghalni, hirtelen egy másik autó ütközött neki, ami az egyik mellék utcából hajtott ki. Az ütközés nem volt nagy, csak épp akkora mértékű, hogy eltérítse az autót, ami így kénytelen volt az egyik mellék utcában eltűnni. Az autó pedig, ami neki ment, nem sok gondolkozás után, utána is hajtott.

- Ezt te is láttad? - kérdezte Hinata döbbenten, mikor már pár perc múlva újra csend telepedett az utcára.

- Aham - mondta Kageyama az autók hűlt helyét bámulva, majd mint derült égből villámcsapás, hirtelen mögöttük zúgott fel egy kocsi motorja, viszont mielőtt reagálhattak volna, az egyenesen a kukákba hajtott, őket is elsodorva. Kageyama szerencsésebben megúszta, mivel a mellette lévő nagy kuka felfogta a dolgot, viszont Hinata a zsákok között kötött ki.

A kocsiból kiszállt négy alak, amiből a sofőrnek erősen vérzett az egyik keze, így az fedezékbe húzódott a kocsi mögé. A másik három viszont előkapta a pisztolyait, s tüzelni kezdtek, az időközben megérkező másik kocsira, ami keresztbe állt meg az utcában tőlük nem messze. Ebben már többen voltak négynél, mivel nagyobb is volt, így a hat fő arányosan eloszolva lőtt vissza egymás után, a kocsi két oldalán kibújva. Egy darabig halálfélelemmel hallgatták a lövöldözést, ami nem akaródzott abbahagyni, mikor hirtelen egy robbanás rázta meg az utcát. A Kageyamáékhoz közelebbi kocsi robbant fel, amiből a két fiú, a füstön kívül nem sokat érzékelt, mivel időben elbújtak. Azt mondjuk alapból tudták, hogy ez egy balhés környék, de arra nem számítottak, hogy ennyire.

- Noya, megmondtam, hogy ne a tankra célozz! Voltak mögöttük civilek is - hallatszott valahonnan a kukák mögül.

- Jól van na, csak kellett egy gyors megoldás, mert elfogyott a töltényem - hangzott a durcás válasz a Noya nevezetűtől.

- Inkább nézzük meg, hogy jól vannak-e - kapcsolódott be egy harmadik személy is, majd lépteik egyre jobban közeledtek a srácokhoz. Hinata - nem tudni, hogy a részegségtől, vagy a robbanástól -, de eléggé nyúzottan ült fel a szeméthalom közepén, Kageyama viszont szinte ép bőrrel megúszta. Mire odaértek hozzájuk, mindketten feltápászkodtak, s kérdőn fordultak az előttük álló személyek felé.

- Minden oké? Nem sérültetek meg? - kérdezte a legalacsonyabb, aki talán még Hinatánál is alacsonyabb volt.

- Nem, de... - kezdett bele Hinata, viszont félbeszakították.

- Na látod! Semmi bajuk! - fordult az alacsony egy másik felé, aki csak megforgatta a szemeit.

- De azért lehet meg kéne nekik magyaráznunk, hogy még is mi volt ez... - mondta egy hosszú barna hajú kínosan a többiekre sandítva.

- Annak örülnék... - mondta Kageyama továbbra is kíváncsian.

- Rendben, de nem itt fogjuk - mondta egy negyedik személy, akinek a legmagabiztosabb kisugárzása volt.

A két srác egymásra pillantott, s nagyjából ekkor jöttek rá, hogy bármi is ez, ebbe már belekeveredtek.

Folytatás következik....