- 2 - 𝗧𝗵𝗲 𝗰𝗿𝗶𝗺𝗲𝘀 𝗼𝗳 𝘁𝗵𝗲 𝘁𝗿𝗼𝗼𝗽𝘀 [Haikyuu!! ff]

~5~

Mennyire fogtok meglepődni, ha azt mondom megint vakvágányra volt ítélve az akció? Legalábbis már a megkezdése előtt úgy látszott...

Bokuto vezetésével várakoztak az emberek a déli oldalon, hogy hajnali hármat üssön az óra, és megkezdődjön az akció.

- Masaki, mennyi az idő? - kérdezte Bokuto a mellette lévőtől, miközben a házat szuggerálta.

- Nem tudom - érkezett a válasz pár másodperc múlva, és a bagoly valami hideget érzett meg a halántékán. A szeme sarkából ránézett Masakira, aki konkrétan egy fegyvert szegezett a fejének.

- Hagyd már a hülyülést, és inkább nézd meg az időt... - lökte el a kezét Bokuto, mivel a feszültség miatt nem volt humoránál.

- Nem hülyülök - szegezte megint neki a pisztolyt Masaki, s ezúttal be is élesítette. A levegő úgy fagyott meg az emberek között, mintha hirtelen Alaszkába kerültek volna, s mindenki döbbenten bámult az árulóra.

- Masaki? - kérdezte Bokuto meglepetten fürkészve az arcát. - Miért?

- Na vajon? - kérdezett vissza az ironikusan. - Szerinted komolyan segítettem volna azoknak, akik miatt már párszor lecsuktak a zsaruk? - kérdezte szúrós szemekkel.

- Deh azok csak véletlenek voltak - mondta Bokuto értetlenül.

- Aha, persze, és ezt higgyem is el, mi? - kérdezte, s már majdnem elsütötte volna a pisztolyt, mikor Kuroo egy kecses mozdulattal lerúgta a fejét.

- Ekkora egy buzit - ingatta a fejét a fekete, Bokuto pedig továbbra is úgy bámulta az ájult testet, mintha nem akarná elhinni, hogy ott van.

Eközben a Keleti oldalon is hasonló dolgok zajlottak le. Mindenki készenlétben várakozott a jelre, amit Oikawának kellett megadnia. Leghátul Suga, Tsukishima és Daiki fedezték őket, mivel ők voltak a hátvédek. Csak hogy a nagy várakozás közben Daiki úgy döntött, hogy gyorsan keresztbe tesz az akciónak. Az ártatlanul ácsorgó Sugának egy gyors mozdulattal átfogta a nyakát, így nyikkanni sem volt ideje, mivel mire megtehette volna, már beélesítette a pisztolyt a fejénél. Erre az apró hangra mindenki komótosan hátrafordult, mivel arra számítottak, hogy csak úgy beélesítette, de mikor meglátták mi történik, mindenki meglepődött.

- Daiki? - kérdezte Iwaizumi meglepetten. - Ez most valami vicc, vagy mi?

- Oh, nem, nem az. Ezt hívják úgy hogy... - kezdett bele a mondatba, de nem tudta befejezni, mivel Suga gyomorszájon vágta a könyökével, majd a karjánál megfogva le akarta rántani a földre, de ezzel együtt ő is odakerült, mivel kigáncsolták. Egyből a pisztolya után kapott, mivel Daiki még mindig gyilkos szándékkal szegezte rá a sajátját, az viszont kiesett a helyéről, s nem sokkal arrébb hevert a földön. Csupán egy másodperc telt el, míg eldördült a lövés, s ennyi idő éppen elég is volt Oikawának, hogy kicsavarja a kezéből a pisztolyt, ami így felfelé lőtt, s egy jobb horoggal földre küldje.

- Igen, ezt úgy hívják, hogy öngyilkos hadművelet - szegezte rá a saját fegyverét, mire Daiki felröhögött.

- Komolyan azt hiszitek sikerülni fog? Ennyire naivak vagytok? - kérdezte vigyorogva. - Ne legyetek olyan magabiztosak, mert könnyen pofára estek - mondta, miközben kivett egy adóvevőt a zsebéből, s lenyomta a gombot. A túloldalon pedig már csak Oikawa pisztolyának hangja hallatszott, és egy utolsó nyögés, ahogy Daiki kilehelte a lelkét.

Suga mindezt döbbent arckifejezéssel nézte végig, s csak ekkor kezdett benne tudatosulni, hogy mi is történt. Hogy konkrétan majdnem meghalt. Habár ösztönből cselekedett, szemei előtt leperegett az élete és az agya teljesen leblokkolt a nem mindennapi szituációtól.

- Hahó, minden oké? - legyezett a szeme előtt Oikawa, mire Suga hirtelen felocsúdott, és megrázta magát.

- I-igen - válaszolta.

- Na akkor gyere. Ezért még jössz eggyel - nyújtotta felé Oikawa a kezét, majd felhúzta. Suga csak vetett egy rosszalló pillantást rá, mivel volt egy olyan sejtése, hogy Oikawának nem jó dolog tartozni, és nem valami piti dolgot fog kérni érte.

- Hol vannak a többiek? - nézett körbe, mivel mindenki eltűnt.

- Elkezdődött az akció, mivel a Shiratorizawások tüzet nyitottak. Nem volt idejük megvárni, míg felóhajtasz kelni - magyarázta meg Oikawa, s ahogy a másik körbetekintett valóban látta a fák és bokrok mögül lövöldöző társait.

- És te miért maradtál itt?! Most teljesen megbomlott minden, mivel neked elöl kéne lenned! - csapta meg Suga a fiút.

- Aú! - kiáltott fel Tooru. - Amúgy is megbomlott minden, mert nem számítottunk ekkora támadásra! - mondta durcásan Oikawa. - És azért maradtam itt, mert nem hagyok hátra embert - nézett szúrósan a szemébe.

- Ne ott traccspartizzatok, hanem gyertek, mert északról már bejutottak! - kiáltott nekik oda Iwaizumi, aki a lelőtt Shiratorizawások testi között megindult az épület felé, nem nagyon foglalkozva azzal, hogy a csata kellős közepébe rohan.

Nyugatról eközben viszonylag könnyen benyomultak az épületig, mivel a többi oldal jobban lekötötte az őröket, akik tízszer annyian voltak, mint előzőleg. Csak hogy Daichiék is.

- Mindenki a terv szerint haladjon tovább! Elfoglaljuk az alsó szintet! - suttogta a csapatának, mikor bejutottak a hallba, ahol az északiak már megkezdték a tisztogatást, így a létesítmény többi részében szóródtak szét. A kissé tapasztaltabbak a túlsó szárnyba mentek, ahol több volt az ellenség, köztük volt például Daichi, Asahi, Matsukawa, Hanamaki és még páran. Az olyanok pedig mint Hinata, a mellettük lévő épületrészbe mentek, hogy Sírásók után kutassanak. Egy darabig viszonylag könnyen lejutottak, nem találkoztak nagyon senkivel, viszont mikor megérkeztek egy viszonylag központi szobába, kétszer annyi ellenséggel találkoztak szembe, mint amennyien ők voltak. Na és itt kezdődtek a gondok.

Mindannyian fedezékbe vonultak, és onnan kezdtek lövöldözni, míg a Shiratorizawások könyörtelenül nyomultak előre. Egy darabig viszonylag egyoldalú volt a harc, viszont hamar megérkezett az erősítés az északi csapattól, így fordítani tudtak, s most ők nyomultak előre. Többen felbátorodtak, s a biztonságos oszlopok mögül kilépve kezdtek előrefelé haladni a következő fedezékig, mint például Kageyama vagy Retekfej. Viszont nem mindenkinek volt ilyen szerencséje.

Tsukishima Yamaguchit fedezte, aki kissé idegesen cserélgette a tárakat a pisztolyában, s látszott rajta, hogy nem teljesen ura a helyzetnek. Tsukki már azon volt, hogy odamegy hozzá, és észhez térít, mivel túl sok hibát vétett, de erre nem volt alkalma. Yamaguchi idegesen pillantgatott ki az oszlopa mögül, s látta, hogy szinte mindenki beljebb ment már, csak ő toporog ott. Ez pedig csak rontott a helyzeten, így egy hirtelen öltettől vezérelve kirontott az oszlop mögül, s célba véve egy embert, haladás közben elkezdett lőni.

- Yamaguchi! - kiáltotta oda neki Tsukki, mivel már előre látta hogy a gyenge idegzetű barátja nem megfontoltságból cselekszik, viszont mielőtt rászólhatott volna, eldördült egy lövés. Az ember, akit célba vett Yams, megelégelte a félrement lövéseket, s a pisztolyát elsütve egyenesen rácélzott. Tsukki szemei előtt pedig lassítva játszódott le a jelenet, ahogy a golyó egyenesen Tadashi mellkasába fúródik, s a fiú egy halálra rémült pillantást követően a földre hullik, s pilláit félig becsukja.

S lehet, hogy Yamaguchi volt az első áldozata a vérontásnak, viszont közel sem az utolsó....

Folytatás következik...

Nem én voltam.....