Csak te

1. Fejezet

Augusztus 31.
Gólyanap. Na igen, ma van az a nap, amit nem cseszhetek el, mert ha ezt elcseszem egész gimiben piszkálni fognak és nem szeretném Charlie idejét arra pazarolni, hogy ,,ő majd megvéd". NEM! Nyolc éven keresztül ezt csinálta, a gimibe már gáz ha egy biztonsági emberkével az oldalamon sétálgatok, szóval a szüleim tabu téma, és megpróbálok jó benyomást kelteni.
Lementem a konyhába, hogy elfogyasszam a Chad által készített reggelit. Ma tükörtojást készített kakaóval. Nyamm.
-Jó reggelt, Liza!-tolta elém a tányéromat. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy kiszolgáltatott óvodás.
-Jó reggelt, Chad!-köszöntöttem fél álomban. Aztán elkezdtem enni a tükörtojást.
-Tegnap meddig néztél Walking Deadet?-kérdezte. Némi aggodalmat és szemrehányást véltem felfedezni a hangjában. Szóval nem az igazat mondtam. Hihi.
-Hátőőő.... Nem tudom, éjfélig maximum!-vakargattam a fülem tövét. Plusz-minusz három óra... Mit számít?
-Jó, nem lényeg, de még így se aludtad ki magadat!-támasztotta a konyhapultot, majd sóhajtott.-Semmiképp na aludj be a buszon!-mosolyodott el.
-Nem fogok-ígértem meg.
-Oké, na öltözz, 20 perc múlva Charlie is itt van. Addigra készülj el! Brad visz titeket a sulihoz ahol vár a busz-utasíott mire én felvánszorogtam az emeletre és kutakodni kezdtem a szekrényebe. Egy Queenes póló (tudom, régi, de imádom a számaikat), egy szaggatott, laza mom fit farmer és egy egyszerű, fekete Vans volt az összeállításom. Sminkelni nem szoktam, de hajamat kivasaltam, ezután fogat mostam stb.
8:30-kor Charlie az ajtónk előtt ácsorgott. Piros Jordanes pólót és cipőt és egy egyszerű farmert viselt. A hátán egy Nike-s hátizsák díszelgett. Én is felkaptam a fekete táskámat és indultunk is. Az úton azt találgattuk, hogy milyen lesz a lány-fiú arány az osztályba. Hát, mikor megérkeztünk mindenesetre meglepődtünk, mert nem erre számítottunk. Kábé tizenöt fiú és három lány ácsorgott a fehér busz oldalán, egy pufibb, kisebb termetű fiatal nővel. Ha jól emlékszem Farkas Dominika a neve. Ahamm. Érdekes, nem így képzeltem el. Ő az ofőnk. Éppen egy Haribo-s csomag tartalmát fogyasztotta el mikor odaértünk. 

-Jó napot!-köszöntem az duci nőnek.
-Csókolom!-üdvözölte az újdonsült ofőnket Charlie is.
-Ó, hát sziasztok! Ti vagytok Charlie és...-csettintgetett bal kezével, de közben félrenyelt egy gumicukrot, szóval köhögni kezdett, Charlie könyörtelenül megpaskolta a hátát mire abbamaradt a prüszkölés-Köszönöm-nézett hálásan Charliera aki megvonta vállátt, amolyan ,,semmiség" módon.
-Bakonyi Liza vagyok-mosolyogtam az ofőre.
-Hát, gondolom tudjátok, hogy Farkas Dominika vagyok, az ofő.Szólítsatok simán tanárnőnek!-mosolygott, közben egy fél gumikukac kilógott a szájából. Kicsit sem volt gusztustalan és amúgy is nehéz volt szegényt komolyan venni.-Szerintem már nem várunk senkit szóval induljunk!-terelt fel mindenkit a buszra.
Én leültem Charlie mellé. Előttünk egy Gergő és egy Barnabás nevű tag ült. Ezt onnan tudtunk, hogy névsor olvasás volt. Mögöttünk két lány ült. Az ablak felől egy kékszemű, fekete, rövid egyhosszúra vágott hajú lány ült, akinek a fejére volt húzva egy Nike-s hajpánt, egy Nike-s pólót, melegítőt és cipőt viselt, szigorúan fekete-fehérben. Zenét hallagatott a telójáról. Mellette egy másik lány ült. Láthatólag semmi közük nem volt egymáshoz. A másik lánynak hosszú, dús platina szőke haja a hátára omlott. Fekete keretes napszemüveggel takarta szemét a nap elől. Szűk világos rózsaszín pólót viselt egy szűk, fekete rövid nadrággal és egy fehér New Balance cipővel. Rózsaszín iPhone-ját nyomkodta. Ő Lia. Tipikus ,,a fiúk kedvence" kinézettel. Néha felnézett a másik lányra-közben kiderült, hogy ő Emily, y-nal-aki majdnem aludt. Hm. Különbözőek.
  A velünk egy volnalban lévő ülésen egy kisnövésű lány ült, fehér pólóban amely egy periódusos rendszerrel(?) volt díszítve. Haja szorosan be volt kontyolva és valami Dickens-t olvasott. Egyedül. Hát ő biztos okos és szereti a kémiát (nem szeretem azt a szót használni, hogy stréber), amúgy biztos aranyos lány. Egyébént Margarétának hívják.
-Hé-bökte meg valaki a vállam. Megfordultam. A fekete Nike-s lány volt az.
-Igen?-mosolyogtam rá.
-Van rágód?-kérdezte unottan-csak mert a csitri nem adott-biccentett Lia felé.
-Azért nem adtam, mert nincs, és tudod, ha jól akarsz indítani az osztályba, nem biztos, hogy egyből le kell valakit csitrizned!-nézett rá sértetten. Én csak nagyokat pislogtam. Közben Charlie is hátra fordult, megvonta a vállát és egyettértően nézett Emily-re aki továbbra is a válaszomra várt.-Parancsolsz?-vonta fel szemöldökét Lia Charlie-ra nézve.
-Igen, jó lenne, ha befognád, enyhén irritáló a hangod-oltotta le lazán Charlie Liát.
-Igen? Jó lenne ha nem vennél levegőt mert zavar a lihegésed!-vágott vissza Lia. Amúgy ebben az a vicces, hogy Charlie csendben vesz levegőt, és én szoktam lihegni. Amúgy én és Emily tök csendbe hallgattuk a vitát, néha összemosolyogtunk, mert elég viccesen oltogatták egymást. Közben amúgy adtam Emily-nek egy rágót.
  Háromnegyed óra alatt megérkeztünk a Velencei-tó mellé. Gondolom kellett szabad tér meg ilyenek, amúgy tök szép volt a kilátás, mert pont ráláttunk az egész tóra. A túlsó parton látni lehetett a Velencei-hegység körvonalait. Ahw, nagyon tetszett.
-Hm, egész szép-tolta le Charlie orrára a napszemcsijét.
-Nagyon-értettem egyett. Majd Charlie átkarolt a vállamnál, mint valami testőr. Hát igazából nem nagyon volt ellenvetésem, mert mindenki tudta hogy ő az úgymond ,,bátyám". Elindultunk a egy ilyen favárhoz vagy mihez(?), mert ott voltak a programok. Mint kiderült amúgy ez a Gárdonyi Rönkvár ahol, a föld alatt lehetett mászkálni, néha bevágtam a hátamat a kincskeresés közben, mert valószínűleg ez a vár nem 14-15 éveseknek van kitalálva, hanem kisiskolásoknak.
   Amúgy a programok alatt csapatok álltak össze. Mindegyik csapatban öten voltunk, természetesen a négy lányt, négy különböző csapatba osztották be, újonnal kamaszodó fiúk közé. Hát az én csapatomba egy szemüveges, ducibb fiú (Patrik), az egyik fiú aki előttünk ült a buszon (Gergő), egy magas vékony szöszi srác (Robi) és egy hát... egész helyes (najó nagyon durván) izmos, világos barna hajú srác volt. Ő Beni. Nagy Benedek. Najó, picit megtetszett, és picit utánanéztem a Fb-n meg a létező összes közösségi platformon. Amúgy kialakult így egy társaság fiúk közt. Ugye Beni, Charlie, Miki és Roli (ők unokatesók, mindketten szőkék és kék szeműek, de nem veszik észre mennyire hasonlítanak, és folyamatosan önmagukat fényezik).
A csapatjáték elkezdődött, és az ofő elkezte mondani a feladatot:
-Szóval a feladat a következő: a végzősök, akik elkísértek minket-mutatott a tőle jobbra álló tizenkettedikesekre- minden csapatnak kiosztanak egy lapot amelyen egy keresztrejvény lesz, amit meg kell fejtenetek! A megoldás egy helyet jelöl, ahol meg fogjátok találni a meglepetést-magyarázta izgatottan. Picit úgy éreztem, hogy ovisként kezel minket.
Egy végzős lány (Zsófi) adta át a kereszt rejtvényt. Azonnal neki láttunk. Előkaptam egy tollat a táskámból és odanyújtottam Patriknak, aki írni kezdett. Már vagy tizet megfejtett magától, amikor felnézett.
-Uuu... Melyik számot írta Freddie Mercury kifejezetten szeretőjének, Marynek?-vakargatta a füle tövét. Már nyitottam volna a számat, de valaki megelőzött.
-A Love of my life-ot-mondta Beni reflexből.
-Kösz, haver!-írta be Patrik a vízszintes sorba a megfejtést.
-Hé, te hallgatsz Queen-t?-néztem rá döbbenten. Majd felnézett és mostmár a jégykék szempárba néztem.
-Fhu, ha szerinted gáz, akkor bocsi, de nagyon szeretem-mosolygott megnyerően. Az én szívem pedig majdnem kiugrott a helyéről.
-Neeem, én is imádom-mutattam a pólómra.
-Ó, észre se vette-nevette el magát.-Amúgy hol vetted?-tette fel a kérdést, úgy mintha az életéről lenne szó.
-A Stradivariusban-nevettem el magam-És melyik a kedvenc számod?-kérdeztem áhitattal.
-Hm. I want to break free. Neked?-kérdezte.
-Nekem is az, meg a Killer Queen-gondolkoztam el.
-És tudtad, hogy lesz film?
-Persze, és uuuuuu nagyon várom!-válaszoltam izgatottan.
-Hé! Tudom, nagyon érdekes a Queenről beszélgetni, de valaki tud egy egy 5 betűs Toyota modellt?-kérdezte Gergő.
-Yaris-vágtam rá.
-Vagy Auris-kacsintott rám Beni.
-A Yaris jön ki-mondta Robi.
-Na látod én jobban tudom!-kacsintottam rá tettetett önteltelséggel.
-Ügyes-bólintott elismeréssel. Én pedig szerintem teljesen elvörösödve vigyorogtam, aztán lehajtottam a fejem nehogy lássa és... és a gyomromban fura érzésem volt. Áh, gondolom ezek azok a bizonyos pillangók. Éreztem, hogy Beni rajtam tartja a tekintetét. De nem is akartam felnézni, féltem, hogy még jobban elvörösödök. Ahj már. De végül elsőként fejtettük meg a keresztrejtvényt, szóval mi kaptuk meg a ,,meglepetést", ami hátő... öt darab töri könyv. Hát... Nem tudom mikor fogom elővenni... De azért jó csapatépítő volt ez a keresztrejvényes cucc.
Ezután még elvoltunk ott a placcon, de az ofő szólt, hogy öt óra van és indulni kell haza. A buszon leültem valahol hátul. Bedugtam a fülemet és elkezdtem hallgatni a Queentől a Fat Bottomed Girls-t. Kifelé bámultam az ablakon éreztem, hogy valaki ledobja magát mellém, meggyőződésem volt, hogy Charlie az szóval elkezdtem magyarázni.
-Fhu nagyon elfáradtam és holnap hányra is kell bemenni az évnyitóra? Ja! Kettőre, akkor ma átjössz filmezni? Tudod mit nézünk ma! Annabelle-t, attól nagyon fosol, ma is hallgathatom a kislányos sikoltozásodat-röhögtem el magam, majd oda fordultam, hatőőő, nem Charlie volt az, hanem Beni, hah még jó, hogy nem azt kezdtem el mesélni, hogy Beni mennyire jól néz ki. Tágra nyílt szemekkel néztem rá-Öhm, te nem Charlie vagy...-nevetgéltem kínosan.
-Hát nem. Én NAGY BENEDEK vagyok. Szia!-nyújtotta a kezét, mire zavartan kezet fogtam vele.- És nem, nem félek az Annebelle-től-mosolygott megnyerően-de azért ezzel jó lesz szivatni Charliet-tette hozzá nevetve-,amúgy szivesen átmegyek filmezni, csak nem tudom hol laksz meg ilyenek, plusz nem tudom, hogy a szüleid mit szólnának hozzám-folytatta én meg nem bírtam tovább, elröhögtem magam.
-Naaa, azt hittem Charlie az, mert mindig vele ülök buszon-mosolytam.
-Elüljek?-furta a tekintetét az enyémbe.
-Nem kell-vágtam rá a kelleténél gyorsabban.
-Szóval maradjak, mert élvezed, hogy egy ilyen jóarccal dumálhatsz, mi?-villantott széles mosolyt.
-Nem! Mármint de, vagy nem?! Vagy mi? Ahj-csaptam rá a vállára.
-Hé! A királyt nem szabad bántalmazni!-tette fel mutató ujját fenyegetően.
-Milyen királyt? Nem látom-merengtem a távolba.
-Hé, haver jól elvagytok?-jött hozzánk Charlie-Bocs, Liza, most Miki mellé ültem, nem baj?-kérdezte.
-Nem!-vágta rá helyettem Beni. Aztán súgott valamit Charlie fülébe, amit egyáltalán nem hallottam, de Charlie elismerően biccentett, majd rám kacsintott.
   Charlie visszament Mikihez és hallottam, hogy Liával megint egymást oltják.
Benivel egész úton szivattuk egymást. Nem elég, hogy rohadt jól néz ki, még jófej is. Azta!
Otthon négyen (Chat, Brad, Charlie, én) lehuppantunk a kanapéra és elkezdtük nézni az Annabelle-t, Charlie végig sikongatta, de amúgy jó volt kiélvezni így az utsó napot.