Csak te

8. Fejezet

Szeptember 10. (Hétfő)
- Jó reggelt, álomszuszék! - csapott rá Charlie Lia fejére egy párnával.
- Lehetnél kicsit finomabb is... - dünnyögtem - nem elég, hogy 6:40-kor beállítassz, de még agyon is vered a legjobb barátnőmet párnával.
- Ahj, ki faszom az? - tolte fel Lia a szemtakaróját és megpillantotta Charlie-t, a következő másodpercben rávetette magát a fiúra - megöllek Parker! - ordította.
Charlie össze-vissza vihogott és nem bírta abbahagyni. Csak rázkódott. Ahogy én is, elég vicces jelenet volt.
- Anyádat keltsd fel azelőtt mielőtt a kibaszott kakas kukorékol! - csapkodta Lia párnával Charlie fejét. Egyébként lehet, hogy elfelejtkezett róla, hogy egy szál bugyiban és egy hosszabb pólóban van, mivel kokrétan ráült a fiú hasára. De közben Charlie kezdte el csikizni Liát, aminek hatására egy szempillantás alatt Charlie lett felül. Természetesen ezt sunyiban levideóztam és elküldtem Beninek és Emily-nek.
- Anyád Parker! - lökte le magáról nevetve Lia a fiút, majd felült az ágyon - az ilyen szépfiúk nem alázzák meg így a lányokat - kezdett el színészkedni.
- Azért túlzásokba ne ess! - röhögtem tovább.
- Most húzz innen, Parker! - mutatott Lia az ajtó felé.
- Azt nem te mondod meg - mosolygott huncutul Charlie.
- Akkor én megyek el - állt fel Lia és a fürdőszobám felé vette az irányt.
Természetesen Charlie jól megbámulta volna hátulról, ha nem lököm ki az ajtómon.
- Szia Charlie, lent találkozunk - csaptam rá az ajtót és benyitottam a fürdőszobámba.
- Megbámult? Most esett le, hogy nem volt rajtam nadrág - forgatta a szemét Lia - mondjuk, nézzen csak! Úgyse kap meg könnyen - elmélkedett büszkén.
- Nem, Lia. Kilöktem az ajtón - nyugtattam meg.
- Ah, köszi - kezdte el megcsinálni szempilláit.
  Visszamentem a szobámba és beálltam a szekrényem elé. Egy krémszínű kötött pulcsit és egy sokgombos farmer szoknyát vettem fel a Martensemmel és egy fekete pamut harisnyával, mivel hideg volt. Gondolkoztam rajta hogy vegyek-e fel karkötőt vagy nyakláncot, de Lia lebeszeszélt róla.
  Levágtattam a konyhába, ahol Charlie, Chad és Brad a bárszékeken ülve társalogtak.
- Szóval azt mondod bejön neki Beni meg Thor fia? - kérdezte Brad Charlitól.
- Pontosan.
- Nekem Beni szimpibb - jegyezte meg Chad - róla nem az jut egyből eszembe, hogy mikor ránézek, hogy fogja a pöröjét és lecsap vele
- De Beni is izmos, meg bazi nagy, de nem ijesztő - értett egyett Brad - és nincs olyan közel a 2 méterhez, mint Martin. Egyébként is, Liza tök pici hozzá képest.
- Sziasztok! - álltam be a konyha pult mögé.
- Szia Liza! - köszöntek egyszerre és elkezdtek enni, mintha mi sem történt volna. Ilyen az amikor megjelenik az emlegetett szamár.
- Csináltam rántottát, kérsz? - kérdezte Chad.
- Persze - vágtam rá és neki estem a reggelimnek. Nyaammm.
  Pár perccel később Lia lépkedett le a lépcsőn fekete, hosszú ujjú szűk ruhában, kiegyenesített hajjal a fekete Air Force cipőjében. Na. Ennyi. Gyönyörű a csaj és kész. Én mellette olyan vagyok mintha a szolgája lennék. Vékony derék, kerek cicik (hah, ezt Charlie mondta), szép arc, nagy ajkak, fényes, szöszi haj... Kell ennél több?
- Én is kérek!!! - szaladt hozzám egy villával.
  Igen, a jelenet közben Charlie szemei csak és kizárólag a lányra szegeződtek. De amikor Lia elkezdtett rohanni felém érdekes, kiábrándult arca lett. Ennyit a romcsi jelenetről. 

A suliban unottan ültem a padomban. Azaz kívülről úgy nézett ki, mintha unatkoznék. Pedig nem. Gondolkodtam. Martinon és Benin. És ennek csak akkor lett vége, amikor utóbbi belépett a terembe. Akkor már csak ő létezett.
  Fekete póló... Abba miért szexibb? Bárcsak mindennap fekete póló lenne rajta. Vagyis inkább ne. Akkor megszoknám, és már nem lenne különleges. Haha, jó vicc, mindig ilyen jól nézne ki.
- Szia, Beni! - ültem fel a padjára.
- Helló! - köszönt kedvetlenül.
- Mi az? Baj van? - néztem rá aggódó tekintettel.
- Semmi... Vagyis de, csak... - vakarta a tarkóját.
- Nyugodtan mondd el! Természetesen csak akkor, ha szeretnéd - néztem a szemébe.
- Oké, hát... - vett mély levegőt - anyám elköltözött. Vagyis inkább tegnap este lelépett. A cuccaival. Apa azt mondta, hogy az évfordulós kiruccanáson mondta el neki, hogy megcsalja.
- De romantikus... - húztam el a számat.
- Szóval anya azt mondta, hogy unatkozik apa mellett és mi se szeretjük őt Daniellával - hajtotta le a fejét.
- Hé! - emeltem fel a fejét - gyere ide! - öleltem át szorosan. Annyira sajnáltam szegényt, és annyira nem lettem volna a helyében, de rossz volt látni, szóval jobban végig gondolva, kirántottam volna ezt a gondolatot belőle és átültettem volna a fejembe, hogy ne kelljen magát szarul éreznie.
- Visszajön, hidd el! - suttogtam a fülébe.
- De én annyira szeretem őt, miért ment el? - tette fel a költői kérdést - jobban ki kellett volna mutatnom, úgy elbasztam.
- Beni...
- Igen?
- Nem tudhattad, ne ostorozd magad! - simogattam a hátát.
- Köszi, Lizi.
- Mit?
- Hogy itt vagy.
  Ki engedtem Benit a karjaim szorításából.
- Igazán nincs mit, ez csak természetes - simogattam meg az arcát.
  Pár másodperccel később becsengettek.

  Az egész napot végig unatkoztam, arra vártam, hogy Benivel beszélhessek.
Suli után Charlie-val mentem ki, de megvártam Benit.
- Átjössz? - simítottam meg a vállát.
- Persze, Daniella elvisz minket, oké?
- Oké.
- Ahj, Lizi... - pár napja Lizinek szólított, nem tudom miért - nem szeretnélek ezzel terhelni.
- De nem terhelsz. Figyelj, itt vagyok, megpróbálok segíteni, de ez nem teher - sóhajtottam. - Egyébként... Miért hívsz Lizinek? - Beni erre félmosolyra húzta a száját.
- Mert senki nem hív így téged - döntötte oldara a fejét.
- Ahamm... És ez miért jogosít fel téged arra, hogy így hívj?
- Nem jogosít fel. Illegálisan hívlak így - forgatta a szemét.
- Na - ütöttem meg a mellkasát.
- Amúgy azért, mert szerintem cuki, akit lehet azt az i betűs változattal szólítom meg. Mondjuk Daniella nem engedi mások előtt. Egyszer felpofozott miatta és napokig nem adott a dugi csokijából - nevetett halkan.
- Daninak hívtad? - kacagtam.
- Úgy hívom - pontosítt - egymás közt. Akkor véletlenül csúszott ki.
- De Liát nem úgy hívod.
- Nem. Lii vagy Kornélie, vagy esetleg Korni? Elég hülyén hangzik - húzta el a száját.
- Jogos. Amúgy - néztem fel rá - tegnap is ezért voltál csendben?
- Hm, nem voltam csendben.
- De.
- Nem.
- De.
- Nem is, Lizi, miket képzelsz.
- Jó, akkor nagyon jól szórakoztál - hagytam rá.
- Pontosan - helyeselt.
- Császtok! Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott - érkezett meg Daniella.
- Mi? - kérdeztem.
- Nem állok valami jól föciből és a helyes tanár tartott korrepetást, ki nem hagynám - mosolygott.
- Nem Krisszel jársz? - kérdezte Beni furán.
- Kriszhez ma nem megyek, mert Barcelonába megy valami meccs miatt.
- Aha... - bólogattunk Benivel.
- Kértek cigit? Ja, nem érdekel! Úgyis elszívom az összeset - szippantott egyet a cigijéből. És elindult a kocsija felé - Na, mire vártok?
- Cigizel a Jeepben? - nézett Beni tágra nyílt szemekkel.
- Ja. Nem a te kocsid, mehetsz gyalog is - vont vállat Daniella.
- Szerintem menjünk vele... - ragadtam meg Beni csuklóját - mindjárt esni fog - mutattam fel a felhős égre.
Benivel beültünk az autóba.
- Na és Liza, kiszúrtad már a jópalikat a suliban? Vagy külsősök jönnek be? - fújt ki egy nagy adag füstöt Daniella.
- Te már jártál az összessel, elég gáz lenne összehozni szegényt az exeiddel. Egyébként is, ő nem olyan, mint te - forgatta a szemét Beni.
- Öhm, nem figyeltem a srácokat a suliban - javítottam ki Benit.
- Értem, akkor kavarsz valakivel? - fordult hátra a lány.
- Öhm... Nem igazán.
- Igen vagy nem? - kérdezte Daniella.
- Nem.
- Ja, azért nem mondod, mert ti kavartok - röhögött.
- Nem! - csattantunk fel egyszerre. Erre még jobban röhögni kezdett.
- Értem én! Dugni mentek - csapkodta a kormányt - tessék védekezni - emelte fel szigorúan mutató ujját. És újra vihogni kezdett.
- Nem, Daniella. Nem vagyunk együtt, nem kavarunk és főleg nem készülünk dugni - fintorogtam.
- Jaj, ne hallgass rá, mindenféle baromságot összehord - sóhajtott Beni.
- Jó, akkor kivel jársz? - kérdezte újra Daniella.
- Jól van, itt kirakhatsz minket - kocogtatta meg Beni nővére vállát.
Daniella lehúzódott, mi pedig kiszálltunk.
- Még öt utcányira vagyunk - sóhajtottam.
- Talán bírtad volna tovább? - kérdezte Beni.
- Igazad van, tényleg nem.
- Gyere! - ragadta meg a karomat. - Amúgy marha nagy poén a videó, amit reggel küldtél - nevetett fel.
- Élőben még jobb volt - mosolyodtam el. Megcsörrent a telefonom. Chad írt, hogy sürgősen el kellett utazniuk, de vannak hozzávalók a hűtőben, úgyhogy főzhetek, és hogy ne egyedül aludjak.
- Jaj, ne már! Chad és Brad elutaztak. Nekem kell főznöm - néztem Benire. 
- Segítek - karolt át Beni.
- Vagy rendelhetünk kaját, lusta vagyok főzni - nyavajogtam.
- Oké - röhögött Beni.
- És meg kell írni a házit meg tanulni is kell - gondolkoztam.
- Minek? - nézett rám furán Beni.
- Mert jó jegyeket szeretnék, jó félévet szeretnék zárni, kitűnőre leérettségizni és orvosira járni, azért - vetettem oda neki.
- Aha, az én apám gyerekorvos, pedig alig tanult a gimiben - forgatta a szemét Beni.
- Várj, apukádat Tamásnak hívják? - kérdeztem Benit.
- Aha - válaszolt furán.
- Ő a gyerekorvosom - mosolyogtam.
- Tizenöt éves létedre gyerekorvoshoz jársz? - kerekedett el Beni szeme.
- Igen, a te apukádhoz - mosolyogtam Beni arcába.
- Te jó Isten! - fogta fejét Beni.
Közben megérkeztünk hozzánk. Én elterültem a kanapén és elővettem a tancuccomat.
- Most kajak tanulni akarsz ? - nézett rám Beni fáradtan.
- Gyorsan megvan, addig nézhetsz tévét vagy HBO GO-t - nyitottam ki a füzetemet. Már tíz perce házit írtam, amikor Charlie állított be.
- Öhm, hogy-hogy jöttél? - kérdeztem Charlie-t.
- Hoztam kaját a Mekiből és Bennel fogunk GTA-zni, amíg nem végzel - avatott be a tervébe.
- Oké - jegyszeteltem tovább.
Egy óra múlva befejeztem a tanulást, így visszatèrtem az élők sorába.
- Lia és Emily is jönnek - mondta Charlie.
- Öhm, mi van? Miért akar átjönni ma mindenki? Mármint örülök neki, csak nem tudom az okát...
- Semmi, csak úgy - vonta meg a vállát Beni.
- Hát oké...