Csak te

7. Fejezet

  Fél hatkor Charlie állított be...

- Csá, Liza! - köszönt egy jégkrémet nyalogatva, ami éppen a szürke nadrágja szárára csöpögött.
- Szia Charli - mosolyogtam rá - öhm, a nadrágod... - mutattam rá nadrágjára.
- Oh, bammeg - nézett le. Majd a kezembe nyomta a jégkrémet. - kimosom gyorsan a mosdóban.
- Öhm oké - néztem utána, majd újabb csengetésre lettem figyelmes. Ajtót nyitottam és Martin állt velem szemben.
- Szia! - köszönt Martin félmosollyal.
- Áh, szia! - tűrtem el egy tincset a fülem mögé. Majd beinvitáltam a vendégemet. - kérsz valamit inni? - mosolyogtam rá.
- Nem, köszi.
- Hát akkor helyezd magad kényelembe! - ütögettem meg a kanapét. Martin leült és én is leültem mellé. Nem igazán tudtam, mit kéne csinálnom... szerencsére Charlie kijött a fürdőszobából vizes gatyával.
- Csá haver! Charlie vagyok! - nyújtotta Charlie kezét Martin felé.
- Martin - rázta meg izmos karjával Charlie kezét.
- És Martin ti honnan költöztetek ide? - néztem oldalra a mellettem ülő srácra.
- Fehérváron laktunk eddig, csak anyám el akar válni, ezért vett egy házat itt - sóhajtott - , de örülök, hogy ide költöztünk - kacsintott rám, amitől elpirultam. Charlie értetlenül nézett rám majd Martinra és bólintott egyet.
- Szóval megtetszett neked a mi Lizünk? - mosolyodott el gúnyosan.
- Hát... - nézett rá Charlie-ra - nem rossz a csaj.
Ekkor Beni kopogását és hangját hallottam. Odasiettem az ajtóhoz, és nyitottam nemi.
-Áh, Beni - engedtem be - szia! Itt van Martin a szomszédból.
- Liz másik udvarlója dünnyögte Charlie.
- Tessék? - nézett rá Martin.
- Semmi... - festett fel Charlie műmosolyt az arcára. Én pedig alig láthatóan jó erősen hátba vágtam. Csak egy apró szisszenés hallatotott.
Erre Emily és Lia vágta be az ajtót.
- Hali emberek! - lépett be Lia a nappaliba - Na, ki az új srác? - biccentett Martin felé.
- Martin, Lia és Emily - mutattam be Martinnak a lányokat - lányok, Martin.
- Csá - fogott kezet Emily.
- Szia - fogott kezet Lia is.
- Szóval Martin nem ismeri a várost, szóval megmutatjuk neki a környéket - ismertettem a többiekkel a fontos információt.
Beni csendben fürkészett engem a szemével. Nem mondott semmit, csak nézett. Engem.
Ràmosolyogtam, de nem hatotta meg, ugyanúgy bámult.
- Na jó, szerintem induljunk - pattant fel Charlie a kanapéról.
- Oké - álltam fel és leakasztottam a farmer dzsekimet a fogasról. A többiek is lassan felálltak és az ajtó felé indultak, kivéve Benit aki a végén jött a kis sornak, kissé lemaradva a többiektől. Megállt mellettem és ugyanolyan nézéssel fürkészett.
- Mi az? - néztem rá.
- Semmi csak... - nézte a cipőjét majd belenézett a szemembe.
- Igen?
- Mindegy - hagyott ott az ajtóban. Felvont szemöldökkel néztem utána. Nem igazán tudtam mire vélni ezt a jelenetet. De végül egy vállrándítással elintéztem.
A városba metróval mentünk be. Az út egyébként azzal telt, hogy Lia piszkálta Charlie-t a fiú új Lia szerint (és szerintem is) női viselethez hasonlatos cipője miatt. Meg tudom érteni. Fekete, neonzöld, pink Nike. Ez inkább transzfesztita viselet.
Martinnal elbeszélgettem. Vagyis, hát a metrón mellettem ült...
  - Szóval itt lakunk - mutattam egy pontra a Budapest térképen - és ide jövünk - nézte fel rá - ezen a metróvonalon - húztam végig az ujjamat a kék csíkon.
- Értem - tette rá a kezét az enyémre, nekem pedig tágra nyílt a szemem, és még a szívem is elfelejtett verni, de úgy éreztem muszáj villám gyorsan körbetekintenem. Szerencsére mindenki mással volt elfoglalva. Mondjuk Beni elég gyoran kapta el a fejét Charlie irányába, de annyira nem tudott ez érdekelni a pillanat hevében - és erre jövünk vissza - húzta végig a kezemet a kék vonalon.
- Pontosan - szedtem ki óvatosan a kezemet ez övé alól. Nem azért, mert zavart volna, mert nagyon jól esett, de egyben tisztában voltam vele, hogy ő mennyire rámenős. Szóval ezt láttam a leghelyesebb lépésnek.
  Martin óvatosan rám sandított és huncut félmosolyra húzta száját. Éreztem, hogy elvörösödök és automatikusan a hajamhoz kaptam, hogy eltűrjem a fülem mögé és a cipőm orrát néztem. Egyszerűen éreztem a levegőben Martin elégedettségét. Igen, félős vagyok, na. De nem fogom olyannak fogni a kezét akit pár órája ismerek.

A belvárosban annyi történt, hogy beültünk egy gyorsétterembe, ahol Emily rábeszélt engem is, hogy salátát egyek. Fájt nézni, ahogy a többiek a hamburgerüket eszik, én pedig a diétás kólámat iszom és a jégsalátámat eszegetem Emily-vel. Szerencsére Charlie megdobott pár szem sült krumplival. Mikor végeztünk Charlie böfögött egy óriásit, amin rajtam kívül mindenki megbotránkozott. Az este nagy részében Beni nem szólalt meg. Nem is nevetett. Fura volt.
   A metrón visszafelé szintén Martin mellett ültem. Inkább Emily-vel beszélgettek az edzésről (hello kockás hasú barátaim). Nekik bőven van közös témájuk. Charlie egyébként csinálta a hangulatot a hülyeségeivel, Lia általánosságban hangosan röhögött rajta, Beni pedig illedelmesen nevetett, de nem igazán beszélt, csak az eldöntendő kérdésekre válaszolt.
Hazafelé Charlie-val, Martinnal és Liával mentem, mivel Beni és Emily pont az ellenkező irányban laknak. Liának dőlve hallgattam Charlie sztorijait, inkább az ilyen keménykedőseket, hiszen ki ne akarna megfelelni Martinnak, aki mellesleg két évvel idősebb nálunk és mindenkinél minimum tíz centivel magasabb. Nálam mondjuk a 195 cm- jével huszonöttel, de se baj.
  Amíg Charlie előadta Martinnak, hogy ő milyen kemény férfi, alig hallhatóan kacagtunk Liával, úgy, hogy Charlie ne hallja meg. Vicces volt hallgatni, ahogy az egyébként humoros természetű fiú, neki állt ,,pasiskodni". Mondjuk a sztorik, amiket mesélt egytől egyig igazak voltak, mert általánosban tényleg sok orrot tört be. Miattam.
- Bepisilek Parkeren, hogy be akar már vágódni! - nevetett Lia rázkódó vállal. Én csak mellette röhögtem, mert nem bírtam megszólalni, de láthatólag Charlie ezt nem hallotta, mert el volt foglalva a keménykedéssel.
Charlie és Martin hazáig kísértek minket, mivel előző nap megbeszéltük, hogy Lia nálunk alszik, így már alig vártam, hogy kibeszéljük a fiú ügyeket egy csajos este keretein belül.
Chad sütött nekünk pizzát, mert szerinte a pizza kötelező elem egy csajos estén, és ha már azt eszünk, együnk jót, úgyhogy ő süti meg.
Felvittük a pizzát a szobámba átöltöztünk villámgyorsan pizsamába és bekucorodtunk az ágyamba.
- Tehát most mondanám, hogy beszéljünk Benedekről, de szerintem lesz miről beszélnünk - utalt Martinra.
- Ahj, Lia... Nem tudom. Beni cuki, jól néz ki, rendes, vicces, jó fej srác. De Martin meg... hát...
- Szexi?
- Az - nyögtem ki.
- Hosszútávon szerinted melyik a fontosabb?
- Igazából Beni is szexi, csak nem olyan a kisugárzása, mint Martinnak és sajnos eszméletlen gyerekes néha, de én ezt bírom benne. De nyilván Beni tulajdonságai hosszútávon fontosabbak és előnyösebbek, de....
- De jelenleg Martin jobban vonz.
- Pontosan.
- Hát várjuk ki a végét, lehet, hogy verekedni fognak érted. Bár egyértelmű, hogy ki nyerne... - vigyorgott Lia.
- Hát ha így nézzük. De nem tudom. Igazából Martint ma ismertem meg. Benit egy hete. Nem ismerem eléggé őket ahhoz, hogy bármelyikőjükkel több legyek, mint barát. Főleg, hogy Martin nagyon rámenős, lehet, hogy egyszerűen kihasznál. Viszont Beniben nem vagyok biztos. Mármint nem is biztos, hogy viszonzott a dolog. Sőt...
- Hát bébi, ez atom király. Két pali egyszerre, mi? - veregetett vállon Lia.
- Hé, beszéljünk inkább rólad és Charlie-ról! - unszoltam.
- Parkerről? - kérdezte.
- Talán ismersz másik Charlie-t? - vontam fel a szemöldökömet.
- Jó, tényleg nem. De Parker olyan... Túl tökéletes ahhoz, hogy igaz legyen. Minden meg van benne. Humor, helyes, jó felsőtest és ráadásul félvér, amire egész életemben vágytam. De ezt a gyerekes piszkálódást nem értem nála...
- Ő így csajozik. Vagyis inkább így próbál.
- Aha... hát nem tudom.
- Na, én még nem láttalak téged bizonytalannak - haraptam bele a pizzámba.
-Ezen én is meglepődök - nevette el magát Lia.
- Szóval te beleestél? - kérdeztem.
- Nem. Csak tetszik. Vagyis ez elég ovisan hangzik, de nem vagyok beléesve. Még nem... - hajtotta le a fejét - komolyan, már alig várom - ironizált - hogy folyton csak rá tudjak gondolni és észre se vegyem, ha valami nem tökéletes rajta, hiszen nekem ő lesz maga a tökély - elmélkedett és jó nagyot harapott a pizzájából.
- Beleestél, mi? - csiklandoztam meg Lia hasát.
- Jó, lehet, hogy egy kicsit - nevetett.
Végül a Bajos Csajokon szépen bealudtunk...