3. Fejezet

66 1 0
                                    

Szeptember 4. (kedd)

  Amilyen kellemes volt este elaludni, annyira kellemetlen volt ma felkelni. Charlie keltet, ami azt jelenti, hogy akkor keltem, amikor indulni kellett volna, szar az élet. Szóval kipattantam az ágyból felkaptam egy kockás inget, egy magas derekú, szűk farmert és egy L'amour feliratú fehér pólót, miközben fogat mostam Charlie fésülte a hajam, amit később összefogtam, sminket nem raktam csak a kiszáradt számra egy kis szőlőzsírt. Belebújtam az Air Force-omba és felkaptam a fekete Nike-s sulis tatyómat. Amúgy nem tudom, hogy Chad-nek vagy Brad-nek miért nem jutott eszébe fel kelteni engem, de ezzel már nem volt időm foglalkozni, mert nem kicsit voltunk késésben. Charlie mellett persze jó hülyén néztem ki, ő Calvin Klein-os pólóban és Jordan-es cipőben lépett be lazán a suliba. A suliban a lányok túl feltűnően bámulták, úgyhogy egy-kettőre rákacsintott. Az egyik lány teljesen elpirult és szerintem leállt a rendszere, a másik vissza is kacsintott és elszaladt. Na jó, ebbe a gimibe mindenki ilyen gyerekes?
Hamar kiderült, hogy igen, mert amikor beléptünk az osztályterembe elképeztő nagy ricsaj volt, már a folyosón is hallatszott valami, de azt hittük másik teremből jön a hangzavar. Hát tévedtünk. Roli a JBL-jéből üvöltetett valami tucc-tucc stílusú számot. Barnabás és Margaréta valami kémiai kötéseken veszekedtek. A többiek egyszerűen csak ordibáltak az üvöltő zene miatt. Mondjuk Lia zene nélkül is ordított volna Emily-vel, aki egyébként vihogott Lia hülyeségén. Lián a mai napon is eléggé, hogy is mondjam... szóval a fiúk nagyon csinosnak tartották, Charlie is végig nézett szűk fekete ,,Universe" feliratú haspólóján és fehér magas derekú sortján.
-Hé Lia, ha ma prostituáltnak szeretettél volna öltözni, akkor gratulálok, összejött!-mosolygott gúnyosan.
-Ha te ma idiótán akartál kinézni, akkor közlöm, hogy mindennap úgy nézel ki!-nézett rá Lia Charliera tussal kihúzott füstösre kikent szemével. Majd hátradobta haját és elfordult Charlie-tól.
-Hülye-súgta a fülembe Charlie.
-Ne csodálkozz a reakcióján ha így leszólod!-hagytam ott és leültem Lia és Emily mellé.
-Azt hiszi ez az idióta, hogy megsért ezzel a nőgyűlölő dumával, na nem! Engem ő hidegen hagy, soha nem tudna megbántani. Hah! Hol él ez?-magyarázott vadul Lia, Emily csak gúnyos mosollyal bólogatott-Szerinted is gáz, ugye?
-Hát, tényleg csúnya beszólás volt-húztam el a számat.
-Amúgy... Tudtátok hogy lesz egy buli, egy tizenkettedikes Krisztián nevű fiúnál, nyárzáró, tudjátok. Szombaton lesz, jöttök?-kérdezte izgatottan.
- Ha nyárzárónak nevezték el, miért nem nyáron van? - tette fel Emily az egyébként jogos kérdést a buli nevével kapcsolatban.
- Csillagászatilag még nyár van, mondjuk a nyarat, mindenki a vakációra érti - gondolkoztam el.
- Hé! Nem ez a lényeg. Jöttök vagy nem? - szólt közbe Lia.
-Ha elengednek az ősök, akkor megyek-mondta unottan Emily.
-Engem valószínűleg apukáim...-kezdtem, de elharaptam a mondatom végét. Lepörgött előttem az egész életem és a gimi, és hogy milyen szar lesz, meg a depressziós könnyeim, bevert orrok, papírzsepik az ágyam körül...
-Tudjuk, hogy melegek és nem gáz-szólt halkan Emily.
-De honnan?-kérdeztem csodálkozva.
-Facebook-mondta Lia.
-De tényleg nem gáz?-kérdeztem félve.
-Dehogy, mi elfogadjuk őket, nem vagyunk konzervatívak-mosolygott Lia őszintén
Kiderült számomra, hogy az enyhén kihívó kinézete és a pasifaló, beszólogató énje mögött egy kedves, megértő lány. Annyira mosolyogtam, hogy nem tudtam megszólalni, és már majdnem kicsordult a könnyem a meghatódástól. Akkor belépett a terembe Beni. Kisebb sokkot kaptam. Terepmintás dzsekit, fekete laza pólót és egy egyszerű farmert viselt, amelyhez egy Air Force-t párosított, pont olyat mint amilyen nekem van. Wow. Na ez hiányzott!
-Megjött a fiú klónod-szólt Emily, ezzel megszakítva a bámulásomat. Pedig úgy néztem volna még.
-Stílusban hasonlítanak...-mondta Lia-külsőre max a hajuk színe-gondolkozott-, de összeillenek-vonta meg a vállát, mire én csak kipirosodva pislogtam rá
-Embereket kombilál össze, én például Robival illek össze elméletben-magyarázta Emily-Robi langaléta én meg alacsony vagyok szóval elég nehéz lenne neki lesmárolni engem.
-Hé, az romi ha egy fiú lehajol és úgy csókolja meg a lányt-szabadkozott Lia-szerintem igenis aranyosak lennétek.
-Szerintem a gondolataid aranyosak-röhögött Emily.
Pár perccel később megérkezett az ofő is, én meg visszaültem a helyemre Charlie mellé.
-Sziasztok, gyerekek-köszönt az ofő, mintha ovisok lennénk-Ma meg beszélünk egy-két dolgot. Először is a házirendről szeretnék beszélni veletek. Mint tudjátok ez egy elit gimnázium, itt nem engedhet meg az ember magának akármit, blablabla, szóval ehhez tartsátok magatokat, ha valakinek van kedve olvassa el a házirendet, annyira nem érdekes, szerintem az alapokat tudjátok, nincs cigi, pia, drog itt, se osztálykiránduláson-vette lazára figyurát. Ért a nyelvünkön, végre egy tanár akinek meg van ez a különleges képessége!
-Apropó osztálykiruccanás-folytatta az ofő- szeptember végén négy napra elmegyünk Ausztriába, Salzburg, Klagenfurt, Göstling, Bécs tour on!-jelentette be, nem tudom honnan jönnek neki ezek a random fiatalos kifejezések, de okés...-Városnézés, túrázás, múzeum látogatás-na az utolsónál elhúzta a száját.
-Tanárnő!-ordított be Miki-a múzeum látogatást nem lehet kihagyni.
-Sajnos nem, mert elméletileg ez egy tanulmányi kirándulás-csóválta a fejét a tanárnő-annyira engem se érdekel amúgy-mondta mellékesen. Mindenki egyszerre kezdett el ordibálni, hogy ne menjünk múzeumba, de miután Farkas tanárnő kábé ezerszer elmondta, hogy kötelező, mindenki lecsendesedett és szidta a tanári kart. Amúgy én örülök neki, hogy megyünk osztálykirándulásra, ráadásul Ausztriába! A múzeum látogatás szerintem is unalmas, de ez alapvető része az osztálykirándulásoknak.
-Szeptember 28.-tól október 1.-ig megyünk, biztos nagyon jó lesz, és lesz szabad program is,   szóval szerintem kibírjuk valahogy a múzeum látogatást-sóhajtott az ofő.
   Ma is délben hazamehettünk, mert csak ofőik voltak. Charlie-val elindultunk kifelé a suliból, amikor valaki meg kopogtatta a vállamat. Megfordultam. Beni volt az.
-Merre mentek?-kérdezte mosolyogva. OMG.
-Buszmegálló-mondta Charlie.
-Én is arra megyek, és melyik busszal mentek?
-A harmincnégyessel-válaszoltam.
-Ahj, én a 26-ossal-csettintett.
-Nem baj, a buszmegállóig mehetünk együtt-mosolyogtam, ő meg vissza mosolygott.  Ez kábé két másodpercig tartott, mert Charlie félbeszakította.
-Liza, vágod, hogy menni kéne? Tíz perc múlva jön a busz-csapott rá a hátizsákomra, aztán valamit mondott halkan Beninek, amit nem hallottam. De Beni csak bólogatott és mosolygott.
-Ti hallottatok erről a Krisztián féle buliról hétvégén?-kérdezte Beni.
-Aha. Hát én megyek biztos nagyon zsír lesz-mondta izgatottan Charlie.
-És te, Liza?-kérdezte Beni és mélyen a szemembe nézett. Azta na jó, ennyire nem voltam még beleesve senkibe, de hogy ez ilyen azt nem tudtam. A gyomromban szárnyalni kezdtek a pillangók. Úgy érzem az elkövetkezendő években jó barátaim lesznek.
-Én megyek, ha elengednek-mondtam közömbösen.
-És te piálsz is?-mosolygott.
-Nem, vagyis de. Mármint... CHARLIE!-ordítottam rá a legjobb barátomra, aki mellettem vihogott.
-Na, ezt már harmadjára csinálod az utobbi két nap alatt-veregette meg a vállam-állj le, tudom női hormonok, de nem csináltam semmit, szóval nyugi.
-Nem, nem nyugi! Először elmondod neki, hogy nézek pornót, ami nem igaz, mert egyszer néztem, de NEM szoktam nézni, utána elmondod a szüleimnek hogy be...-haraptam el a mondatot-Mindegy-legyintettem.
-Mit mondott el?-kérdezte Beni, aki amúgy érthető okokból kifolyólag, nem értett semmit az egészből.
-Semmit-ráztam a fejem hevesen.
-Női dolog-bólogatott mellettem Charlie, én meg mellbe vertem, mert nem lett volna baj, ha nem akar engem folyton beégetni Beni előtt.
-Aha, értem. Megjött mi?-nézett rám Beni röhögve.
-NEEEEM-toporzékoltam-hagyjatok már békén-duzzogtam.
-Jól van, nyugi már!-simogatta mindkét vállamat hátulról Beni. Tényleg megnyugodtam, de ezt nem tudhatta meg, ezért tovább tettettem azt, hogy duzzogok, de ránéztem Charlie-ra, aki egyből tudta, hogy semmi bajom.
-Naa, de nem akarom megismerni a mérges éned!-suttogta a fülembe Beni. Kicsit kirázott a hideg. Kicsit.
-De már ismerted, szóval engedj-próbáltam kiszedni magam a kezei közül, ezzel azt értem el, hogy még jobban a karjaiba zárt.
-Nyugi, és engedlek-suttogta. Persze, hogy nyugodt voltam, de ezt a suttogás dolgot el tudtam volna még viselni.
-Hagyj már!-hisztiztem.
-Nem-nem. Aki nem fogad szót...-szorított még egyett rajtam, amitől újra kirázotta a hideg. Amúgy is imádom azt, ahogy beszél, de ez suttogás ez nagyon betalált.
   Charlie csak nevetve nézte a jelenetet ès full nyugodtan figyelmeztet, hogy amúgy elment a busz.
-Ahj, látod még a busz is elment!-szidtam Benit, aki már tényleg nagyon erősen szorított magához.
- Az lehet, viszont az enyém itt van-engedett el, ne már!-Csá haver-pacsizott le Charlie-val-te meg nyugodj le!-fordult felém.
-Ahogy elengedtél lenyugodtam-dünnyögtem.
-Többet ne öleljelek meg?-vonta fel szemöldökét.
-Öleld meg nyugodtan máskor is, azt szereti-biccentett Charlie.
-Mi???? Nem!-csattantam fel.
-Megy a busz, majd leírod Messengeren-fordult meg Beni és felszállt a buszra.
-Na, akkor gyalogoljunk!-nevetett Charlie.
-TE NORMÁLIS VAGY?-üvöltöttem le a fejét.
-Nem, miért?
-Mert beégetsz, tuti tudja, hogy beléestem és kiröhög, mert én ilyen szerencsétlenül nézek ki, ő meg über jól, soha nem lenne esélyem nála-csóváltam a fejem.
-Nem nézel ki szerencsétlenül, mondj egy dolgot ami rossz rajtad!-mosolygott.
-Például az arcom, az alakom, a fenekem lapos, valahogy Isten lefelejtette rólam a melleket és ehhez társul ez-mutattam a hajamra.
-Állj már le! Nem vagy csúnya, és tizenötévesen ne akarj úgy kinézni, mint Kylie Jenner. A hajaddal pedig semmi gond nincs. Amúgy se vagy dagadt a 45 kilóddal szóval, nyugesz!-veregette meg a vállam. Én meg elmosolyodtam.
   Otthon felnéztem a Messengerre. Beni kérdezte, hogy lenyugodtam-e, írtam, hogy igen, mert végre elengedett, de miatta gyalogolnunk kellett haza. Aztán még írogattunk, vagy ötször megkérdezte, hogy amúgy tényleg mit mondott el a Charlie a szüleimnek. Ha tudná... Lia kérdezte, hogy találkozunk-e nálunk majd a buli előtt, mondtam, hogy persze, jöhetnek. Aztán átküldött megint valami fiút és megkérdezte, hogy szerintem rámozdulhat-e. Persze, nyugodtan. Szóval írtam neki, hogy inkább ne. Margaréta írta, hogy nem mehet a bulira. Szegény... mondjuk várható volt. Egyszer csak megcsörrent a telóm. Beni videochatelni akar velem! Úristen! Videochat!!!
  Csekkoltam a tükörbe hogy mennyire nézek ki rosszul, a hajamat kiengedtem és gyorsan átfésültem, aztán felvettem.
-Mi az?-néztem bele a készülékem kamerájába.
-Semmi, lusta voltam írni, szóval...-túrt bele a hajába, azta!- csak meg szerettem volna kérdezni, hogy akkor miért ittál?-áh, helyben vagyunk. Igen szilveszter szülők nélkül és lesmárolni egy veled egyneműt, jah durva. Mit várhatnának tőlem, ha szüleim is melegek... szar. Rossz emlékek kötnek az alkoholhoz, a vodkás pohárhoz és a szilveszterhez. Persze Charlie nyílván nem ezért mondta el neki, hanem azért mert olyan voltam részegen mint egy trágár ovis és zenére úgy táncoltam mint valami ribanc, ez a része tényleg vicces. Még videó is van rólam.
-Másoknál szilvesztereztem, és hát... megtetszett a vodkás üveg-mondtam mire Beni felnevetett.
-És milyen vagy részegen?-röhögött.
-Trágár ovis és egy kurva keresztezése-nevettem én is.
-Ugye iszol szombaton?-kérdezte.
-Biztos, hogy nem-vágtam rá azonnal. Beni felvont szemöldökkel nézett rám.
-Hogy-hogy nem?-nézett komolyan.
-Mert... figyu, csak nem oké? Egyszer talán elmondom-sóhajtottam.
-Jó-bólintott. Negyed órával később tettük le, mert Chad szólt, hogy kész a vacsi.
   Az asztalnál beszéltem nekik a pénteki buliról, Beniről, hogy milyen helyes, Beniről, hogy milyen hülye és milyen jófej, de mennyire bírom. Brad és Chat egész vacsora alatt bólogattak. Amikor felmentem a szobámba csak Chad hangját hallottam.
-Szerintem szerelmes ez a gyerek!
  Mosolyogva baktattam fel a szobámba. Lezuhanyoztam, fogat mostam aztán leültem a gépem elé és Walking Deadet néztem, de nem kötött le, úgyhogy kikapcsoltam, majd szép lassan elaludtam...

Csak teWhere stories live. Discover now