Csak te

4. Fejezet

Szeptember 5. (Szerda)
Az ébresztőm fülsüketítő hangjára riadtam fel, majd lassan kikászálódtam az ágyból és célba vettem a fürdőszobát. Aztán rájöttem, hogy először reggeliznem kéne, szóval lementem a konyhába, Chad amerikai palacsintája. Imádom! Megettem az isteni étket (XD), felrohantam a szobámba és válogatni kezdtem az aznapi összeállításomat. Egy világos farmerre, egy Tommy-s pólóra és az Air Force-omra esett a választásom. Gyorsan fogat mostam és hajat vasaltam, eltettem az uzsonnámat és közben ráeszméltem, hogy nincs itt Charlie. És hogy miért siettem? Hogy láthassam azt az eszméletlenül szép mosolyt, hogy halljam a hangját, és hogy tudjam, hogy a közelemben van. Vártam, hogy találkozhassak Benivel.
Chad és Brad is furcsán méregetett, hogy miért készültem el ilyen hamar. Végül rájöttek, hogy engem csak és kizárólag Beni érdekel, szóval valószínűleg miatta... Ismernek.
Tíz perc múlva Charlie is beállított, tőle is kaptam néhány furcsálló pillantást, majd legyintett és csak annyit mondott, hogy ,,lányok''. Hát okés...
A suliban ma is kaptunk (inkább Charlie kapott) néhány csodáló tekintetet. Lányoktól. Az osztályteremben talán még a tegnapinál is nagyobb ricsaj volt. De legalább ott volt Beni.
-Csá haver-pacsiztak le Charlieval-na meg az alkesz! Szia!-veregette meg a hátamat.
-Kurva mérges leszek!-idegeltem fel magam.
-Ma is ölelgesselek? Oké-karolta át Beni a derekamat és csitítóan elkezdte simogatni hajam.
-Engedj!-fúrtam bele a vállába a fejemet.
-Nyugi van kishercegnő-suttogott, majd jobban szorított.
-Beniii!-nyavajogtam. Beni kissé eltolt magától majd szembe fordított magával.
-Te szereted ha megölellek, mi?-nézett rám vigyorogva.
-Nagyon-ironizáltan. Magamba persze tényleg ezt gondoltam.
-Na, valld be!-fúrta a tekintetét az enyémbe.
-Attól tartok, nincs mit-bújtam ki karjai közül. És odamentem Liáékhoz.
-Na látom téged ma nagyon szeretnek-forgatta a szemét Lia.
-Dúl a L'amour-jegyezte meg Emily is.
-Benivel? Pfff...-ráztam a fejemet. Lia közelebb hajolt hozzám.
-Akkor van egy évfolyamtársunk aki nagyon szívesen venne egy szeletet a Beni nevű tortából, nem akartam neki adni, de ezek szerint adhatok neki-súgta a fülembe.
-Ööö-sütöttem le a szememet.
-Tudjuk, hogy oda vagy érte-simította meg a vállam Lia-ez ilyen lányos dolog-mosolygott.
-Aha, oké, de én megszeretném kapni az egész Beni-tortát, nem csak egy szeletet-néztem rá szomorúan.
-Hát az ő viselkedése felfogható hormon túltengésnek, vagy esetleg eleg feltűnő közeledésnek, vagy csak hülyít, hogy beleess, aztán kidobhasson-tűnődött el Emily.
-Dehogyis! Liza, Benedek oda van érted csak érdekesen mutatja ki-szorította meg Lia a csuklómat annyira izgatottan, hogy miután elengedte a szorítás pirosas lila foltot hagyott maga után.
-Aú, ez fájt-dörzsölgettem a fájó testrészemet.
-Bocsi, de ez olyan izgi!-vigyorgott Lia.
Pár perccel később egy magas, fekete hajú bajszos férfi lépett be, úgyhogy a helyemre siettem és villámgyorsan előkaptam a matek cuccomat.
-Sziasztok! Én Vadász Ernő vagyok! Annyira nem érdekel, hogy ki mi akar lenni felnőtt korában, szóval arra kérek mindenkit, hogy nyissa ki a tankönyvet a 13. oldalon-kezdte és óra végig diktál, magyarázott írt, az én kezem pedig majdnem leszakadt.
-A házi pedig...-kezdett feladatokat keresni-a feladat gyűjteményben az egész 54. oldal és tanuljatok, mert következő órán röpdolgozat, na sziasztok!-viharzott ki az osztályteremből.
  Szünetben elővettem a Chad által készített zabpelyhes kekszet és elkezdtem komótosan elfogyasztani.
-Úú! Ezt Chad csinálta?-nézett Charlie megszállottan az ételemre, bólintottam-Kaphatok?-kérdezte csillogó kiskutya szemekkel.
-Persze, vegyél csak-nyújtottam felé az uzsonnás dobozkámat. Közben Beni a padunkhoz sétált és megtámaszkodott az én oldalamon.
-Megsértődtél?-nézett a szemembe, de a szemén láttam, hogy mosolyog rajtam.
-Igen, vérig lettem sértve-panaszoltam el neki a világfájdalmamat.
-Jaj szegény, és nem akarsz róla beszélni a pszichológus bácsinak?-hülyült tovább Beni.
-De, nagyon szomorú vagyok, és bánt, hogy Beni ennyire nagy paraszt velem-sóhajtottam.
-Ez a Benedek, szörnyű... Pedig annyira jóképű-fényezte magát.
-Azért nehogy beleszeressél saját magadba!-oltotta be Charlie Benit.
-Hagyják már, amikor nőzök, abba nem szólsz bele, én se szólok bele a módszereidbe, amiket Liánál alkalmazol-veregette meg Beni Charlie vállát.
-Nőzöl?-néztem rá döbbenten.
-Nyugi, csak poénkodom-nevetgélt Beni, aztán közelebb hajolt-, de ez kajak azt hiszi, hogy ovis módszerekkel megszerezheti Kornéliát-röhögött, Charlie meg elvörösödött, belőlem kitört a nevetés.
-Tényleg, te így csajozol-bökdöstem Charlie-t, aki sértetségében elvonult közben. Benivel ketten maradtunk.
-Most őszintén, ennek hány barátnője volt?-kérdezte Beni röhögve.
-Nem volt neki-feleltem halkan.
-Öhm. Mi van? Miért nem?-hüledezett Beni.
-Mert nem volt és kész-zártam le rövidre.
-És neked se volt barátod?-kérdezte még mindig döbbenten.
-Nem volt-bólintottam.
-Azta pedig, na. Szóval nem vagy csúnya, na szóval szép vagy. Tehát nem értem azokat a fiúkat, akik nem jöttek veled össze-gondolkozott. A gyomrom majdnem kiszakadta, annyi pillangó szabadult fel. Nagyon sok. Ez jól esett.
-Hát, köszi...
  A következő órán egy fiatal férfi lépett be a termünkbe. Kék szemét kicsit takarták barna göndör fürtjei, ami Liának nagyon tetszett, szóval hátrafordult és kacsintott egyett. Aha, azért ő mégis csak egy tanár. Amúgy nem volt olyan unalmas az óra.
   Szünetben egy magas, izmos, szőke fiú jött be a termünkbe.
-Lizát keresem-mondta elég hangosan Charlie-nak. Nem értettem miért keresne engem egy idősebb fiú. Charlie rám mutatott a de fiú rázta a fejét.
-A szöszi Lizát!
-Akkor te Liát keresed!-mutatott Lia felé Charlie, és láttam az arcán valami kis féltékenységet. Tetszik neki! Haha!
-Csá Liza! Eljössz velem a buliba?-kérdezte meg Liát.
-Ha a nevemet se tudod, akkor mire számítassz? Vadbarmokkal nem megyek! Most meg szépen húzzál kifelé!-terelte ki Lia a fiút.
-Íjjj, de gáz-húztam el a számat. Szóval Lia azért nem adja olyan könnyen magát.
-Pedig a mai társadalomba ez már elfogadott lenne, büszke vagyok rád, Lia-veregette meg Margaréta Lia hátát.
-Hah, nem megyek ilyen fiúkkal sehova, Margaréta, nehogy azt hidd! Valaki kevésbé nagy barommal szeretnék menni, aki esetleg a nevemet is tudja! Vagy megyek egyedül!-jelentette ki.
-Az nem ciki?-kérdezte Margaréta.
-Nem, nem-rázta a fejét Lia-büszke, független nőként megyek.
  Elkezdtem álmodozni, hogy mi van akkor, ha Beni elhív? Nem, nem fog... Túl jó hozzám, hülye lenne, amúgy is a fél suli oda van érte, akárcsak én.
  A többi óra hamar lement, kaptunk egy nagy adag házit és tanulni valót, hogy biztos ne unatkozzunk, szóval otthon belekezdtem, a végtelennek tűnű leckének. Három órányi szenvedés után kész lettem.