Csak te

2. Fejezet

Szeptember 3. (Hétfő)
  A Zrínyibe a mai nap nem hivatalos tanítási nap, csak egy évnyitó erejéig megyünk be. Aminek nagyon örülök, mert így egy nappal tovább tart tulajdonképpen a nyári szünet.
  Dél körül kászálódtam ki az ágyamból, mert ma is elég későig bámultam a Walking Deadet. Fáradtam söpörtem ki a hajam az arcomból, majd csalódottan megállapítottam, hogy bizony nem kicsit karikás ma szemem. Nagy fekete karikák... Ahhhj. Lebotorkáltam a lépcsőn és a konyhában összefutottam Chad-del, aki ebédre éppen túróscsuszát készített. (Amúgy Chad és Brad nem külföldiek, hanem a cégüknek kellett egy találó név és a CB Teeth elég menőn hangzik, azóta mindenki Chadnek és Bradnek szólítja őket).
-Kérsz reggelit vagy megvárod az ebédet?-kérdezte Chad.
-Csak egy jeges kávét kérek-nyújtózkodtam.
-Rád fér-jegyezte meg, majd két perc múlva egy nagy bögre jegeskávéval a kezembe átvonultam a nappaliba, ahol Brad éppen dolgozott.
-Szia!-köszöntem fáradtan majd lehuppantam a kanapéra és benyomtam a Comedy Centralt. Legnagyobb örömömre éppen Jóbarátok ment.
-Szia Liza! Mikor menjek érted?-kérdezte fel sem nézve a gépéből. Nem is vártam el, azért mégis csak dolgozik. Amúgy rémlett valami, hogy Charlie említett valami mekit meg Benit meg még valamit csak késő volt már és nem emlékszem.
-Majd hívlak, vagy hazabuszozom szerintem-kevergettem a kávémat.
-Miért, hova mész?-nézett fel most már a gépből az érdekes információ hallatán.
-A többiek mondták, hogy menjünk el mekibe meg ilyenek-vonogattam a vállamat.
-Jó, négy információt kérek: Hol? Mikortól? Meddig? Kivel?-nézett rám tettetett szigorúságal.
-Charlie velem lesz, az tuti, gondolom a sulihoz közeli mekibe. Nem tudom meddig, de azt tudom, hogy évnyitó után és majd írok-hadartam.
-Oké-sóhajtott-de ne legyél sokáig!
-Nem leszek-ígértem meg, és nyomtam egy puszit a homlokára. Néztem még két részt a Jóbarátokból, aztán felmentem a szobámba és elkezdtem felkutatni az ünneplős göncöket. Hát megtaláltam a Zrínyi-s blúzt, de a szoknyát nem találtam, ezért hisztérikus állapotban vágtattam le a lépcsőn.
-Chaaaaad! Hol van a szoknyám?-idegeskedtem.
-Nyugodj meg csillagom, a teregetőn van-próbált nyugtatni Chad.
-Áh, inkább megyek a szövet nadrágomban-gondolkoztam el.
-Akkor légyszi ne idegeskedj! Készülődj mert negyed óra múlva Charlie jön és indulunk.
-Oké-furdultam sarkon és felrohantam készülődni.
   Felkaptam a szövetnacim és magassarkúm. Kivasaltam a hajam, aztán benyomtam a fekete bőr táskámba egy váltóruhát, hogy mekibe ne ünneplőbe menjek.
Megszólalt a csengő. Charlie megérkezett. Úgyhogy bepattantunk az autóba és elindultunk a suliba. Szétsültem. Az udvaron kellett állnunk másfél órán keresztül, mert valami nyitó szöveget hallgattunk, szavaltak páran, volt, aki felolvasott, stb...Majdnem megdöglöttem. Charlie és Beni két oldalról tartottak életbe. Az előbbi néha elkapott, az utóbbi inkább csak röhögetett és néha tényleg nagyon nehéz volt az, hogy ne törjön belőlem ki a nevetőgörcs. Szerencsére sikerült magam tartanom... az előadás végéig. Mert miután az utolsó tizedikes lány elmondta a versét, még nem tört ki a taps, én meg elröhögtem magam, pffff. Hát Takács Emőke igazgatóhelyettes asszony szemei szikrát szórtak rám. Gondolom már most beloptam magam a szívébe. Szép négy évnek nézünk elébe.
   Még bevonultunk a termünkbe, ahol az ofő elmondott pár fontos dolgot (közben egy Milka csokit eszegetett). Én Charlie mellett foglaltam helyet, előttünk Lia és Margaréta (???mér' ülnek ezek együtt), mellettünk jobbról Emily és Miki, Beni és Roli tőlünk balra ültek.
-Tanárnő!-lóbálta a kezét Roli-Éhes vagyok, nem tetszik adni nekem abból a csokiból?
-Nem, Roland, mert ez az enyém és ez a kedvencem-érvelt nem túl értelmesen.
-Hát... jó-hajtotta le fejét Roli szomorúan.
  Az ofő mondott egy-két dolgot aztán elengedett minket, átöltöztem a lányvécében aztán megkerestem Charliet aki szintén átöltözve állt egy teremajtó előtt.
-Amúgy még kik jönnek?-kérdeztem, mert nem igazán tudtam, hogy kikkel megyek.
-Beni, Miki, Roli, Atti, Gergő, Barnabás, Lia, Emily és Margarétát hívtuk, de őt az anyukája nem engedte el-húzta el a száját.
-Ó, oké. Szegény Margaréta-sóhajtottam nagyot, tényleg szívás ha még mekizni se engednek el. Sajnálom szegény lányt. Gyorsan írtam Chad-nek egy üzenetet, hogy kivel megyek.
-Mehetünk?-lépett hozzánk Lia, aki ma is a fiúk kedvére tett ugyanis fehér, spagettipántos toppot, egy világos farmer színű szűk sortot és ugyanazt a New Balance cipőt viselte, mint tegnap. Hátán egy pici bőr hátizsák lógott.
-Mehetünk-indult meg Charlie. Igen, amíg nem értünk oda a mekibe, addig oltogatták egymást, annyi időre álltak le, hogy fizessenek, de az asztalnál újra kezdődött az agresszív véleménycsere. Én nyugodtan ültem Emily mellett, akiről megtudtam, hogy mindennap edzőterembe jár, és minimum 5 km-t fut, csütörtökönként félmaratont szokott futni és, hogy szeretne indulni a maraton futáson. Ezek mellett reál tantárgyakból elvileg nagyon erős, mert azokra nem kell tanulnia. A többi tárgyból négyes hármas. Amúgy egy sportos lány, de nagyon kedves és a kedvenc együttese a Green Day, mert szeret a számaikra edzeni vagy mi. Liáról annyit tudok, hogy ő semelyik tantágyból se olyan jó. Mondjuk azt mondta, hogy a tesit szereti. Margaréta gondolom minden tárgyat szeret...  Mármint na, biztos okos lány.                                              
Beni csendben üldögélt velem szemben. Néha felnézett, de nagyon nem szólalt meg.
-Hé! Csendben vagy. Mi az?-támasztottam meg a kezeimet az állam alatt.                                        -Semmi, csak gondolkozom-vonta meg a vállát
-Aha-túrtam bele a hajamba-És min?
-Szerinted az emberek miért gondolkoznak csendben?-röhögte el magát.
-Öhm... Jogos-vakargattam a tarkómat.
-Hülyének néznél ha elmondanám-mosolygott rám. Aww. Na jó, az a mosoly...
-Nem nézlek, na mondd el! Légyszi!-néztem rá kutyaszemekkel.
-Lehet, hogy jobb ha nem tudod-nevetett Charlie.-Perverz a gyerek.
-Na jó, ne égess!-duzzogott Beni, amire én is elkezdtem nevetni.
-Jó, inkább ne mondd!-röhögtem hangosan.
-De én nem...-kezdte, de Charlie félbeszakította.
-Haver, ezt már vesszük be!-röhögött Charlie is.-Mondjuk annyira nem perverz, mint te, Liza!-nevetett hangosan.
-Hé ez nem igaz!-szóltam rá Charlie-ra, de mindegy volt, mert Beni már az asztalt verte, annyira szakadt a röhögéstől.
-Fhuuu, na és milyen pornót nézel?-kérdezte már könnyes szemmel Beni.
-Semmilyet-ráztam a fejem kínosan, és éreztem, hogy fülig elpirulok, majd egy jó nagyot rácsaptam Charlie vállára, aki felordított fájdalmában.
-Hé, ez fájt!-tapogatta vállát Charlie.
-De megérdemelted-fontam össze magam előtt a karomat.
Hat óra körül Charlie-val elkezdtünk készülődni az indulásoz. Úgyhogy búcsút vettünk a többiektől és kisétáltunk a mekiből.
-Hát nem tudtam, hogy ilyen hamar meg fog tetszeni neked valaki...-vigyorgott. Én meg kérdőn néztem rá.
-Tessék?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Ne játszd a hülyét!-nevetett-Beni bejön neked. Annyira egyértelmű.
-Öhm... Az gáz, ha ezt nem tagadom-néztem rá kipirulva, ő meg átölelte a vállamat.
-Nem az-mondta-jó srác.
  Így mentünk haza, de mondtam neki, hogy ne élje bele magát, azért annyira. Persze én tudom, hogy durván beleestem. Hazaérve elköszöntem Charlietól és beestem a házba. Chad a konyhába sertepertélt. Éppen tejszínes csirkét és currys rizst készített. Nagy kedvencem! Na jó, igazából minden, amit Chad csinál a kedvencemnek titulálom. Egyszer volt még kiskoromban, hogy elutazott és Braddel ketten maradtunk itthon. Brad egy égett rántotta és egy borsófőzeléknek nevezett trutyi után feladta, azóta, ha Chad nincs itthon, akkor kaját rendelünk.
-Szia!-nyomtam egy puszit Chad arcára-Jól néz ki-mértem végig a készülő ételt.
-Bradnek szólj, hogy jöjjön, mert tíz perc múlva vacsizunk, és amúgy is egész nap a gépét nyomkodta és dolgozott, csodálom, hogy nem vakult meg!-sóhajtott Chad.
-Szólok neki-simítottam meg a vállát. Átsétáltam a nappaliba, ahol Brad vadul gépelt.
-Chad mondta, hogy tíz perc múlva vacsora, szóval lassan abbahagyhatnád a... amit csinálsz-vontam meg a vállam.
-Szia Kincsem!-köszönt. Áh, vissza kell jönnöm. Fekullogtam a szobámba és megnyitottam a Messengert a telómon. Charlie linkelt valami igazán értelmes videót a YouTube-ról. Valami Trump paródiát. Emily körüzenetet küldött valami jótékonysági futásról... Aham... Hát örülök, ha egy kilométert lefutok, de 21 kilométernyi szenvedést nem bírok ki. Lia egy ,,jó pasi" képét küldte el, aki elméletileg a suliba jár. Megkérte, hogy elemezzem,  mint egy verset, de mondtam neki, hogyha  A Reményhez-t tudja elemezni, akkor beszélhetünk ilyesmiről, azután megkérdezte, hogy az meg mi. Nem egy észlény maradjunk a annyiban. Ezen kívül még Beni írt, hogy ,,linkeljem már be neki azt a pornót". Háááát... Leégtem na. Amúgy egyszer néztem életemben, és Charlie pont rajta kapott, hogy azt bámulom, hogy Aleska hogyan lovagol különböző férfiakon... Khm... Írtam Beninek csupa nagy betűvel, hogy ALESKA, azért azt hozzátettem, hogy EGYSZER néztem. Csak ötvenezer röhögő smile-t írt vissza, én meg azzal a lendülettel letettem a telefonomat és lebattyogtam az étkezőbe. Chad éppen megterített a vacsorához.
-Hívd Bradet, kérlek, nem jön-kérte fel se nézve a teríték előkészítéséből.
-Oké-lépdeltem át a nappaliba-Brad!-üvöltöttem-gyere már!
-Kész az ebéd?-hebegte.
-Vacsora!-javítottam ki.
-Jól van na!-tápászkodott fel fészkéből. Leültünk az asztalhoz és megvitattuk  nap történéseit, amikor Chad váratlan kérdést tett fel.
-És milyenek a fiúk az osztályodban?-kérdezte, én teljesen elvörösödtem. Hogy mi?
-Felesleges megkérdezni, nézd meg a fejét, mint a rák. És hogy hívjál a lovagodat?-érdeklődött Brad.
-Öhm, sehogy, mert nincs-ráztam a fejem.
-Hát nem beszél... Nem tetszik ez nekem-rázta a fejét Brad.
-Szerintem hívjuk fel Charlie-t!-ötletelt Chad és már vette is elő mobilját.
-Ne, ne, ne, ne, ne!-ugrottam Chadhez, de késö volt már.
-Szia, Charlie figyelj, a gyereknek van egy lovagja. Aha. Szóval osztálytárs. És normális. Esküdj! Oké értem. És a neve? Benedek... Aha. Jó, nem égetjük be. Rendben-tette le a telefont Chad.
-Szóval Benedek... Na mesélj róla!-vigyorgott Brad.
-Hagyjatok már!-duzzogtam-Most felmentem!-pattantam fel az asztaltól.
Felrohantam a lépcsőn és levágtam magam az ágyamra. Előkaptam a telefonomat és rácsörögtem Charlie-ra.
-Te normális vagy?!-üvöltöttem rá köszönés nélkül. A vonal másik végén Charlie vihogott.
-Most miéééért?-röhögött-Tudják, és?
-Tudják, és?-hüledeztem-Itt nincs, elég annyi, hogy tudják-fogtam a fejem. Na erre Charlie--ból még inkább kitört a nevetőgörcs.
-Maximum rákacsintgatnak...-nevetgélt magában.
-Ahj, vagy rosszabb-túrtam bele a hajamba. Pár percig még beszélgettünk, majd letettük. Elvonultam a fürdőbe fogat és hajat mosni meg egyebek. Aztán agyaltam egy picit Benin, a sulin, azon, hogy vajon hogy fog kinézni holnap Beni, hogy mit gondolhat rólam, és közben rájöttem, hogy csak Benin gondolkozom.... Aztán elnyomott az álom, pedig terveztem még nézni Walking Dead-et...