Csak te

10. Fejezet

- Változnak a dolgok körülötted, Liz. Tegnap még szórakozni sem akartál. Semmi pia, semmi állatkodás. Hogy lettél ennyi idő alatt laza? - érdeklődött Beni - Fhu hallod nem megyünk ki?
- De. És azért változott a véleményem mert beszéltem Liával és maximum 150 hétvégém van a gyerekkoromból. Ideje lenne kihasználni - vázoltam a helyzetet.
- Százötven hétvége alatt egy életre kibulizod magadat - nevetett - amúgy az egyetemen is lesz buli. Kivéve, ha valami állat teherbe ejt. Akkor nem - értünk ki az udvarra.
- Baszki, hideg van - dörzsöltem a karomat.
- Ja, miért nem vettél kabátot? - kérdezte Beni furán.
- Mert elfelejtettem. De minek jöttünk ki? - csikorgattam a fogaimat.
- Öhm, valakinek figyelnie kell a tanárokat, amíg cigizek - szívott bele a frissen meggyújtott cigibe.
- Te cigizel? - hüledeztem.
- Igen. Nem mondtam?
- Nem!
- Akkor mostmár tudod - fújta ki a füstöt.
  - Oké - vettem tudomásul bólintva - De siess! Szétfagyok.
  - Jó, nyugi, két perc alatt végzek - túrt bele a hajába.
- Okés - húzogattam a pulcsim ujját - Otthon mizu? - tettem fel a kérdést.
- Hát. Ez egy jó kérdés. Anyám összeköltözött valami random szakmunkással, aki állítólag élete szerelme. Apám pedig nem dolgozik, hanem pszichológushoz jár. Egyszerűen nem tudja felfogni. Ahogy én se. Durva hogy a negyvenöt éves nők csak így megunják a házasságukat. Na mindegy, sok boldogságot nekik. Majd ünnepekkor látjuk egymást.
- Beni... Úgy sajnálom - simítottam meg a karját és megszorítottam a kezét.
- Ne tedd - fújta ki a cigaretta füstöt. Majd eldobta a csikket - gyere, menjünk órára - karolt át.

Szeptember 14. (Péntek)
  A szombati buli híre az egész suliban futótűzként terjedt. Már a bejelentés napján, azaz kedden 56 különböző embertől kaptam üzenetet, Messengeren, Instagramon és valaki még SMS-t is írt. Milyen ősember már.

Braddel és Chattel sikerült beszélnem.

- Oh, hogy parti. És milyen témájú? - érdeklődött Chad. Na igen, melegek... Csak erre kiváncsiak.
- Huszonegyedik századi állatkodás - mondtam nevetve, de Chad csak rosszallóan nézett - jaj, Istenem Chad, ez nem egy olyan buli, amig Norbi szokott szervezni. Nincs téma - mondtam furán.
- Oké, de ha valami összetörik, vagy valaki hányni merészel... Ne is igyon senki. Legalábbis én nem veszek piát. Te se vegyél.
- Rendben, nagyjából 30 ember jön - mondtam egy elég kicsi számot, ahhoz képest, hogy valójában mennyien jönnek valószínűleg.
- Harminc??? Az sok. Na mindegy szórakozzatok! De légy szíves tegyél róla, hogy az én házamban ne legyen senkinek alkohol mérgezése. Vagyis na! Senki nem iszik, nem akarok a szülőin én lenni a fekete bárány! - mondta Chad.
   - Nem leszel, nyugi - veregettem meg a vállát.
Chaddel le is tudtam az engedélykérést. Brad már keményebb dió volt.

- Nos, kedves lányom, nem hinném, hogy jó ötlet megtömni az otthonunkat kanos tinédzserekkel. Ráadásul nézz körül, minden törékeny és/vagy drága. Ez a ház nem alkalmas holmi házi bulik szervezésére - mondta Brad a laptopjából fel se nézve.
- Ti minden héten partikat tartottatok a nyáron, ráadásul alkoholos, medencés partikat, nem tudom emlékszel-e, de az egyik bulin Norbi akkori pasija összetörte a kristálypohár készletednek egy jó részét. Én a törékeny és drága holmikat eltenném a garázsba. Ha valami kár keletkezne dolgozok André cukrászdájában, hogy kifizessem neked - ígértem meg, bár nagyon nem akartam azért melózni, hogy a saját apukámnak fizessek ki valamit.
- Hmm - gondolkozott el az ajánlatomon - rendben, egy feltétellel.
- És pedig?
- Három hétig csak te nyírod a füvet
- Eddig is én nyírtam - értetlenkedtem.
- Okés, de szerettem volna lefixálni.
- Rendben, köszi, hogy megengeded - adtam egy puszit az arcára.

  Már csak egy apró dolog maradt hátra.
  Izzadó tenyérrel megnyomta a szomszéd ház csengőjét. Nagyjából egy perc múlva megjelent az ajtóban Martin.
  - Szia, Martin! - köszöntem mosolyogva
  - Helló, Liz! - ölelt meg, a gesztus váratlanul ért, de természetesen nagyon jól esett - Nem jössz be? - kérdezte.
  - Öhm, nem, köszi, most sietnem kell - és nem hazudtam, valóban sietnem kellett, a Liával és Emily-vel való találkozóról tíz perces késésben voltam - csak azt szerettem volna mondani, hogy szombaton, lesz nálunk egy kis összejövetel...
  - Azaz buli?
  - Hát nevezhetjük így is, ha ötven ember van a házadban... szóval van kedved jönni? És hozhatsz pár embert... mondjuk max ötöt, mert tömeg nyomor lesz, ha még többen...
  - Persze, hogy van kedvem menni - vágott a szavamba - és akkor max öt haver, ugye?
  - Igen.
  - És ez ilyen táncolva állatkodós vagy...?
  - Valószínűleg olyan lesz, de jó lenne normálisan táncolni is - célozgattam.
  - Hát én szeretek normálisan is táncolni, szóval muszáj lesz velem is foglalkoznod egy kicsit... - túrt bele a hajába mosolyogva.
  - Oh - pirultam el - persze, mindenképpen sokat fogok veled foglalkozni - tűrtem el a hajamat a fülem mögé - na akkor én megyek is! Akkor szombaton... Szia! - öleltem meg és rohantam is a André's- ba, a korábban említett cukrászdába.

  - André! - szaladtam a cukrász felé - Szia! Végre, rég láttalak.
  Az alacsony kövérkés, meleg cukrászbarátunkat nagyon régóta ismerjük. A süteményei és a fagyijai egyszerűen fantasztikusak és a jegeskávé is egész jó a cukrászdájában. Egy kicsit munka mániás, ennek köszönhetően, szingli. Mióta ismerem, mindig azt hallgatom, hogy neki nincs kapcsolata, de már nagyon szeretne.
  - Áh, szia, drágám! Óh, és kik ezek a csajok? - nézett Liára és Emilyre.
  - Öhm, ők itt a barátnőim, Emily és Lia - mutattam be a őket.
  - Ajjajj, látom valaki folyton az edző teremben lóg - ciccegett Emilyre nézve - mostanában kísérletezem a fehérje dús, szénhidrát csökkentett sütikkel. Jómagam is megpróbálok egészségesen enni, de hát, látod cukrászdám van, ez jóformán lehetetlen.
  - Szerintem sokkal inkább az számít, hogy amit beviszünk a szervezetünkbe, azt hasznosítsuk, vagy ledolgozzuk, ha cukrot valamivel helyettesíted, egész jó pre-workout sütiket lehet összedobni - vélekedett Emily.
  - Áh, igazán jó ötlet - mosolygott André - csak az ízesítőknek sokszor nagy mű ízük van, ezért szeretek cukorral dolgozni, bár a csokis sütiket datolyával nagyszerűen tudom ízesíteni. Jaj, drágáim, egyébként itt az asztalotok - vezetett minket egy nagy ablak melletti asztalkához - Mit hozhatok?
- Én a mogyoró szirupos jeges kávét szeretném megkóstolni és... Hm melyik macaront ajánlod? - kérdeztem.
- A málnakrémes szerintem nagyon jó, az étcsokis karamell még így jobb mint a többi és amit még szeretni szoktak az a citromos... - sorolta André.
- Rendben, akkor mindegyikből szeretnék egyet - kértem. Ezután Emily és Lia is leadták a rendelésüket és elkezdődött a csaj megbeszélés.
- Ez a buli szombaton lehet, hogy durva lesz - készítettem fel a lányokat - nagyjából 50-en jönnek. Az sok. De mindenki hoz piát, mert én csak a kajákat veszem meg Chaddel. Max pár sör és Sumersby. Ennyi. A töményeket és a borokat a többiek hoznak.
- Oké, ez jó ötlet. Életem bulija lesz - nevetett Lia - úgy be fogok rúgni. Meg hát leitatom Parkert.
- Tényleg mi van Charlieval? - érdeklődtem.
- Semmi.
- Lia, nekem azt mondtad, hogy nagyon szexi, de egy kicsit játszadoznál vele mielőtt bármi komoly történne - nevetett Emily.
- Mi? - néztem Liára - Azt tudod, hogy osztálytárs, ugye?
- Igen. De ilyet még nem igazán éreztem.
- Milyet?
- Hát tudod este mindig csomót írogatunk és videó chatelünk és... Mindegy. Mindig mosolyogni van kedvem.
- Komolyan?
- Dehogyis - röhögött ki - egyszerűen csak akarom néha, de néha az idegbe kerget. Ennyi.
- De nem csinálsz semmi hülyeséget, ugye? - kérdeztem.
- Úgy ismersz te engem? - nevetett fel.
- Igaz, megkérdezni is hülyeség volt...