short stories

Vision - Narry

👀Harry Styles👀

- Niall, nem hagyhatod ki. - szorítottam meg a kezeit. - Rendben leszel. Ígérem. - döntöttem homlokomat az övének.

- Harry, nem érted. Tizenöt éve vak vagyok. Szinte teljesen. Hat éves korom óta csak a fényeket tudom érzékelni. Megszoktam. Félek, hogy milyen leszek. - tartotta a szemkontaktust. Ebben mindig jó volt.

- Ha nem is sikerül, ugyanúgy szeretni foglak. Már akkor látássérült voltál, amikor megismertelek. - rántottam vállat - Nem érdekel, hogy látsz-e, vagy sem.

- Biztos?

- Biztos.

- Még utoljára... - suttogta, majd a kezeit az arcomra csúsztatta. Gesztusán elmosolyodtam. Az ujjaival járta be arcom minden porcikáját. Végigsimított az almácskáimon, majd az ajkaimon, mielőtt megcsókolt volna. - Szeretlek.

- Én jobban. - suttogtam, majd ismét megfogtam az egyik kezét. A klinika felé kezdtem el húzni.

- Cseles vagy. - kuncogott fel.

- Tudom. - nem álltam meg. Húztam magammal, végig, az orvosunkig. Az övéhez. Sajátomnak is nevezem, hisz ha Niall egészséges, én is az vagyok.

- Mr. Ho---Styles, kérem üljön a székbe. - először azt hittem nekem szól a doki. Megmosolyogtam, hisz mai napig nem tudom megszokni, hogy az én családnevem (is) viseli (nem akarta elhagyni a sajátját). - Harry, te pedig kérlek kint várj. - szólt a doki. Mindig is szerencsénk volt, hogy ismerem.

- Harry... - szólt utánam egy remegő hang, mikor épp kimentem volna. Azonnal visszaléptem Niallhez. Egy puszit nyomtam a homlokára.

- Rendben leszel. Fél óra és itt leszek, addig pedig Liam gondod viseli. Sőt, csodát tesz. - suttogtam sápadt bőrére.

- Téged akarlak elsőre meglátni. - mondatán könnyek gyűltek a szemembe, viszont szó nélkül a szájára is adtam egy puszit. Utoljára támogatóan megszorítottam a kezét, majd távoztam.

Egy "röpke" körömrágással, idegesen toporzékolással telt fél óra után Liam kinyitotta az ajtót, mire egyből felkaptam a fejem. Bólintott, majd összekapva magam besétáltam.

- Itt vagyok. - mosolyogtam a szemeit eltakaró fiúra, aki elemelte szemei elől a kezeit. Lassan kinyitotta őket, pislogott párat, majd egyből elkerekedtek a szemei.

- Harry? - mosolyogva bólogatni kezdtem. - Uram isten... - intett, hogy menjek közelebb leereszkedtem hozzá, majd jobban szemügyre vett.

- Nem tetszik? - kérdeztem aggódással a hangomban.

- Viccelsz? A leggyönyörűbb, amit valaha láttam. - kuncogott miközben beletúrt a hajamba. - Nem vagy te topmodell véletlenül?

- Dehogy. - nevettem fel.

- És még a mosolyod is. - motyogta - Egyszerűen nem értem miért pont engem választottál. - pislogott nagyokat.

- Hé, nem láttad még magad. Azokat a gyönyörű kék szemeid, hatalmas mosolyodat, azokat az elbűvölő arcocskáid. - soroltam, miközben felhúztam a székből. A falon egy tükör volt, eltakartam a szemeit. Elé állítottam, majd levettem onnan a kezeim. - Érted már?

- Úristen. Ez mi? - tette ujját egy apró bőrhibájára. Elnevettem magam, majd átöleltem a derekát.

- Evie volt. Nem emlékszel? - fúrtam a fejem a nyakába, majd onnan néztem a tükörbe.

- Azt hittem elmúlt. - simított végig a hegen. - Csúnya vagyok.

- Inkább egy fasz. - nevettem fel, miközben az arcát csodáltam. - Nézz rám. Aztán magadra. Fogalmam sincs hogyan nem csaptak le rád előttem.

- Viccelsz? A szemeidhez is simán hozzámennék, nemhogy hozzád. - vizslatott a tükrön keresztül.

- Már megtetted Picim. - jelent meg féloldalas mosoly az arcomon. Észhez tért, majd a farzsebébe nyúlt. Előhúzta a gyűrűm párját.

- Harry... Ez gyönyörű. - törölte meg a szemét. - Nem érdemellek meg baszki. - rázta meg a fejét.

- Dehogynem. - léptem egy lépéssel oldalra, hogy vele szemben lehessek. Megfogtam mindkét kezét, majd puszit adtam a homlokára.

- Az rendben van, hogy "cép kék" - idézte kislányunkat - a szemem, de... Úristen! Darcyról muszáj képet mutass! - zsongott be. Kuncogva előszedtem a telefonom, majd feloldottam a kijelzőt, ahol háttérképként Niall volt látható, Darcyval a kezében. - Tévedtem. Te csak a második leggyönyörűbb ember vagy.

- Ezzel Gemmát és magadat gyönyörűzted le. - emlékeztettem arra, hogy Gamma hordta ki Darcyt, hiszen így az én génjeimből is jutott bőven a világ legangyalibb kislányának.

- Istenem, de szép. - simított végig sírva a kijelzőn, ignorálva megjegyzésem.

- Niall. - szólítottam meg, mire azonnal felnézett rám. - Szeretlek. - ezzel az egy szóval kifejeztem minden érzelmem. Volt benne hála, köszönet de legfőbbképpen szeretet. Bőgve bújt mellkasomhoz.

- Nem tudod mennyire szeretlek Harry. - szipogta - Annyira köszönöm, hogy vakságom ellenére megadtad azt, amire szükségem volt. - hunyta le szemeit. Elérzékenyültem, így remegő hanggal szólaltam meg.

- Nálad jobbat keresve sem találnék. - pusziltam meg a haját, majd egyszerre néztünk bele a mellettünk lévő tükörbe. Ott álltunk, két srác, egymás szépségén bőgve, szerelmesen...

Ez az eddigi legszebb oneshotom, amit írtam, remélem nektek legalább annyira tetszett, mint nekem. 😌
Ha tetszett vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! ❤💕