short stories

I think I like You - Narry

"Azt hiszem kedvellek.

Együtt nézzük a csillagokat. Ekkor együtt alszunk el, de mégsem vagyunk egymáséi. Azon az éjjel megértem mi is az, hogy szeretni valakit. Az is sokat jelent, hogy rám nézel és hozzám szólsz. Kedvellek. Az alkohol tesz arról, hogy forrjon kettőnk között a levegő.

- Haz. - szólitalak meg, te érdeklődően rámemeled tekinteted. - Szerinted meleg vagyok?

- Ni, ezt csak te tudhatod. - vonod meg a vállad - Én is magamtól jöttem rá. - elgondolkozol, majd kijavítod magad, miközben én fejben kiakadok. Meleg vagy. - Igazából nem. Nekem is segítettek. De csak annyi volt, hogy szájonpuszilt.

- Ki? - kérdezek vissza. Enyhén elpirulsz, de mégis válaszolsz.

- Liam. - hajtod le a fejed. Engem szinte lesúlyt a tény, hogy az egyik legjobb barátom puszilt szájon.

* * *
Kedvellek.

Elvörösödök, amikor a vállad az enyémhez ér. Ma már ötödszörre. Gyűlölöm az égető érzést az arcomban és a vállamban. Dúdolsz valami dallamot, de nem méltatom túl sokra. Mindig ezt csinálod. Kikészítesz. Kikészít, hogy kedvellek.

Louis valamit magyaráz neked, te pedig érdeklődve hallgatod. A féltékenység hulláma végigfut rajtam. Azt akarom, hogy rám nézz ekkora érdeklődéssel. Észreveszed, hogy folyamatosan az arcomat bámulom. Felém nézel, majd elmosolyodsz. A hasamban pillangók repkednek, mint mindig.

* * *
Azt hiszem szeretlek.

Fáradtan ledobod a biológia könyveid mellém, majd mosollyal az arcodon mellém kuporodsz. Azok az átkozott pillangók... Végigsimítasz a karomon, és megkérdezed, hogy jól vagyok-e. Az aggódás süt a hangodból.

- Igen. - válaszolom kapásból - Igazából nem. Nagyon nem vagyok jól. - sütöm le a szemeim. Ha közben nem látom az esetleges fintort az arcodon, egyszerűbb lesz. - Én... Én nagyon kedvellek Harry.

Kinyitom a szemeim. Csak az érzelemmentes arcod és meglepett tekinteted látom. Amint megérzem, hogy ráng az állam, tudom, sírni fogok. Sietve letörlök egy könnycseppet és felpattanok. Az ajtó felé viharzok. A kezem a kilincsen, a te kezed az én vállamon. Megtorpanok.

- Várj! - kiáltod, mielőtt lenyomnám a kilincset. Megfordítasz, a szemeidben-- megcsókolsz. Az ajkaid remegve, lassan mozognak az enyémeken. Pihegni kezdek, amint elválunk egymástól. - Én is kedvellek.

* * *
Szeretlek.

Leülök melléd. A reggeli kávémmal a kezemben. Rám pillantasz, majd elmosolyodsz. Beleiszol a saját kávédba, majd a másik kezeddel megmarkolod az én kezem. Ráhajtod a fejed a vállamra, miközben halványan mosolyogsz.

- Jó így. A gyerekek nélkül. Nincs az a nagy zsivaj. - suttogod lágyan. Bólintok egyet, majd belekortyolok a kávémba. - Szeretlek Manó. - nyomtál puszit az arcomra, majd a szám sarkába.

- Én is Haz. - mosolygok őszintén. - Beszéltél Louisval vagy Liammel?

- Mostanában nem. Miért? - nézel rám érdeklődve.

- Ma elvileg szeretnének találkozni. Gyerekekkel együtt. - magyarázom.

- Ahh, a pici Harry. - mosolyodtál el. - És a kis Niall is természetesen. - teszed hozzá.

- Darcy és Zayn örülni fognak. Régen látták a keresztszüleiket. Zayn azt hiszem nem jön most. Dolgozik. Mint mindig. - veszem komolyan.

- Zaynt kelteni kell. - dünnyögöd, majd feltápászkodsz. A gyerekszoba felé vennéd az irányt, de visszatartalak.

- Ne menj. - suttogom, majd átölellek. Visszaölelsz, és átkarolod a derekam. Mikor elválunk megcsókolsz. Aztán újra. És újra. A kezeid a derekamról a fenekemre vándorolnak, majd egy könnyed mozdulattal felemelsz. - Azt hittem Zaynt akarod felkelteni. - vigyorgok, majd a derekad köré tekerem a lábam.

- Majd maximum nem alszik délután. - mondod, majd megcsókolsz.

- Nagyon, nagyon, nagyon szeretlek. - ölelem át a nyakad. - Nem akarom, hogy itt hagyj minket.

- Egy hétig még itt vagyok. Utána havonta hazajövök. Ígérem. - nyugtatsz le egy pillanat alatt."

Siess haza Haz. ♥
2019.06.10; London

Szerető férjed, Niall.