short stories

The Next Morning - Narry

Szintén egy random Narry oneshot. 😂

HARRY STYLES

Elment. Itt hagyott. Fogalmam sincs hová mehetett... Mire felébredtem, nyoma volt a szőke srácnak, akire őszintén szólva alig emlékszem. A kék szemei és a haja. Ez megmaradt. Ahogy felnézett rám, miközben a hajába túrtam, ő pedig a szájába vezette a fa-... Elég Harry... Mindenki érti. Megdugtam.

A neve... Talán valami N betűs. Noah? Nem, kizárt. A testalkata formás, a feneke legalábbis biztosan. Az ajkai aprók, viszont kellően felduzzadtak a csókjaim miatt.

Az éjjeliszekrényemre pillantottam, ahol egy apró papírt láttam, ez állt rajta: "Sajnálom, le kellett lépnem... Ha gondolod többször is megismételhetnénk egy ilyen éjszakát. Puszi, Niall" Megfordítottam a lapot, ahol egy telefonszám díszelgett. Boldogan kerestem meg a telefonom, elmentettem a számot. Niall. Írtam egy SMS-t miszerint hiányoltam reggel. Tényleg így történt.

Pár perc múlva érkezett a válasz, miszerint lefújták a programot. Ráér. Ha szeretném, visszajön. Remegő kézzel, a gondolataimtól merevedéssel írtam meg válaszom. "Várlak. 😉"

Fél óra múlva, a lábaimmal a konyhapult alján lévő szekrény ajtaját rugdostam, miközben arra vártam, hogy felforrjon a víz. A csengő hangja szakította félbe semmittevésem, mire normál esetben sóhajtva botorkálnék az ajtóig, viszont most más volt a helyzet. Most kifejezetten vártam őt. Féloldalas, őszinte mosollyal nyitottam ki az ajtót, ami előtt a szőke srác állt.

Végigmértem, ő is ugyanígy tett velem, miközben megnyaltam az alsó ajkam. Mi tagadás, részegen is kiváló az ízlésem...

- Khm, bocsi de nem nagyon emlékeztem rád... - vakartam meg a tarkóm, mire felnevetett. A száján és fogain megakadt a szemem.

- Hogy őszinte legyek, én sem túlságosan. - vonta meg a vállát. - Eddig ez volt az első ilyen "alig ismerlek, dugunk?" kapcsolatom, tényleg... Nem szoktam ilyeneket csinálni.

- Szóval vár otthon valaki. - döntöttem a homlokom az ajtófélfának. Hihetetlen röhögésben tört ki.

- Dehogy. - dörzsölte meg az arcát. - Rólad jobban el lehetne képzelni. - vont vállat.

- Nem pontosan értem miért, de oké. - vontam meg a vállam, mire egyből érkezett a válasz.

- Csak rád kell nézni. Magas vagy, férfias és domináns. Általában a magamfajtákat gyakrabban hagyják el. - nézett végig rajtam.

- Én a "magadfajtákat" inkább megbecsülöm, mintsem eldobom. - néztem bele a szemeibe. Enyhe vörösség jelent meg arcán, miközben levette a bakancsát.

- Furcsa ezt egy idegentől hallani, mindenesetre köszönöm. - mosolygott halványan.

- Idegen? Remélem tudod mivel töltöttük a tegnap estét. - kuncogtam.

- Nem igazán. - virított egy hatalmas mosolyt. - Felelelen... - felröhögött. - Egyszer próbálok huncut lenni, akkor is összeakad a nyelvem. - csapott a homlokára. Mosolyt csalt az arcomra az esetlenségével. Én is pontosan ilyen vagyok.

- Ne aggódj, Harry Stylesnál nincs balfaszabb ember az egész világon. - nevettem fel.

- Oh. Styles. Ismerlek. Mármint, a tegnap történtek előtt is... - kezdett el ismét pirulni. - Te vagy Zayn legjobb barátja, nem?

- Basszus... Te pedig a Liamé... - én is arcba csaptam magam.

- Pontosan. Louis kimaradt. - nevetett fel.

- Ó, a kurvaélet... - dörzsöltem meg a szemem. - Vele is volt hasonló éjszakám. Azóta nem nagyon beszéltem vele.

- Hogy érted, hogy hasonló? - vonta fel a szemöldökét miközben leült az étkezőasztalomhoz.

- Nem feküdtem le vele. Csak megcsókoltam. - varázsoltam mosolyt az arcomra. - Nem tudom te hogy vagy vele, de szerintem nem kapcsoltam be a vízforralót. - nevettem fel. Felpattantam és egy kattintással be is kapcsoltam az ezeréves szerkezetet. - Angol gyerek, angol tea. - pattantam le elé ismét.

- Olyan furcsa, mindketten tudtuk, hogy miért jöttem vissza, de most meg itt beszélgetünk... - mélyedt gondolataiba. Megvontam a vállam.

- Szimpatikus vagy, mint ember. Meg nem árt megismerni a másikat, amit tegnap este meglehetősen lepasszoltunk. - mindketten felnevettünk. - Illetve... Még nem néztem meg a telefonomat. Szerintem tedd te is, sok minden kiderülhet.

- Oké. - mindketten elővettük a készüléket. - Galériában kezdek. - közöltem, majd bólintva én is rákoppintottam. Egyből egy tegnap este készült kép fogadott, ahol éppen smárolok... Liammel? - Basszameg, komolyan vettük a játékot. - röhögött fel, miközben felém fordította a telefont. A képernyőn Zayn és Louis smároltak.

- Ez hihetetlen. Azt sem tudtam, hogy lesmároltam mást rajtad kívül, de hogy MINDENKIT?! - akadtam ki.

- Nyugi, én is lesmároltam mindenkit. Eléggé úgy tűnik... - húzogatta ujját ide-oda ujját a kijelzőn. - Valószínű az volt a kérés, hogy csókoljuk meg egymást. Erre nesze, a nyelvünk bőven a másik szájában van. - mutatta ismét felém a mobilját, hihetetlenül röhögve. Ezen a képen már csak ketten voltunk szelfi volt, ez 100%.

- Ez nekem játékon kívülinek tűnik. - böktem a telefon felé a mutatóujjammal.

- Igaz. Nincsenek ott a többiek. - nagyított rá a képre. - Szerintem nem akarom mi lett volna, ha nem tesszük el a telefonunkat. - nevetett.

- Akkor legalább emlékeznék valamire, azon kívül, hogy milyen formájú a feneked. - röhögtem fel, mire vörösödni kezdett.

- Hogy őszinte legyek, csak a tetkóidra emlékszem, azok is csak a csípődön lévő levelek. Meg a pillangó a mellkasodon. - mérte végig karjaim, ami szinte teljesen fedve volt tintával.

* * *

Hiányzol... 💕

Türelem Picur, ma este megyek! 😉

Tudom, de akkor is. Egy hete nem láttalak Harry. 🙄

Nekem is hiányzol Ni. ❤ De jegyezd meg: türelem rózsát terem!

Mondod te, aki negyvenöt perc után panaszkodva hívja a pizzázót! 😝😇

Niall James Horan, még egy ilyen beszólás, nem megyek ma este!

Igenis Anyu! 🙄

Niall... 😠

Naaaaa, csak vicceltem! 😇 Szeretlek, te! ❤

Én is...

Harry.
Hazza.
Hazzus...
HAROLD!
Tudom mire vársz... 🙄🤦
Apuci. 🙃

Én is szeretlek. 💕

Erre bezzeg hallgatsz... 🙄

Manó. Ma este sem tudok menni. Bent akarnak tartani...

😔

Vicceltem, csak azt akartam, hogy tudjam, haragszol-e. 😝

🖕

❤