Forgotten Memories

17.

  London kibaszott hideg volt a késő esti mászkáláshoz, viszont nem maradhattam abban a lakásban, így úticél nélkül mászkáltam a városban. Egyszerűen túl sok volt minden, s éreztem, hogy már nem bírom tovább, viszont tudtam, hogy nem adhatom fel. Soha.

  Az autóbaleset után kaptam még egy esélyt, hogy rendesen éljek, és nem fogom ezt eldobni magamtól, mégha az lenne a legkönnyebb megoldás is. Egyáltalán megoldás lenne? Sehunnak és Jodie-nak kurvára szar lenne, szerintem még Chanyeolt is megviselné. Most meg ott van a húgom, Somi, akit meg szeretnék ismerni, hiszen egy testvért már elvesztettem, még egyet nem fogok. Plusz, ott van a duett Chanyeollal, s azt se dobhatom el.

  Hirtelen ötletből, elővettem a telefonomat és tárcsáztam a számot. Azt mondta, hogy számíthatok rá, nem igaz?

-Szia! - szólt bele vidáman. - Minden oké? Ugye tudod, hogy a szomszédod vagyok és csak be kell kopogtatnod?

-Persze, tudom, viszont nem vagyok otthon - válaszoltam neki, majd kissé elgondolkodva hozzátettem. - Tudsz egy jó pubot?

- Baekhyun, kedd este van - szólt kissé meglepődve. - Holnap újra forgatás lesz, és nem lenne a legjobb döntés, ha innál... - kezdett neki a hegyibeszédbe.

- Ha ezt szerettem volna hallani, Sehunt hívtam volna - forgattam meg a szemem, viszont tudtam, hogy úgyse látja. - Szóval? - kérdeztem újból, hiszen pár másodperc elteltével se válaszolt.

- Mit szólnál, ha inkább feljönnél? Van pár üveg piám, és nem szeretném, ha egyedül részegednél le - szólt a telefonba, mire meglepődtem a válaszán, viszont jobb volt mint a semmi, s egyből visszafordultam.

- Mid van?

- Vodka, whisky, pár bor... - kezdte sorolni.

- 5 perc és ott vagyok - mondtam, majd leraktam a telefont, és visszamentem a tömbbe.

  Ezt abba kéne hagynom, hogy mindig elindulok nagy hévvel, s Chanyeolnál kötök ki. Inkább ott kellene kezdenem...

  Az út tényleg csak pár percbe telt, s közben megfogadtam magamnak, hogy ma már nem fogok többet gondolkodni, csak inni és inni. Viszont nem túl sokat, hiszen Chanyeolnak igaza volt, holnap újra forgatás. Csak annyit, hogy ellazuljak és ne érdekeljen semmi.

  Mikor felértem a negyedikre, halkan bekopogtattam, viszont Toben így is elkezdett ugatni. Kissé félénken a lakásom felé pillantottam, de semmit nem hallottam, vagy láttam, így kissé nyugodtabban vártam, hogy Chanyeol ajtót nyisson.

- Na, végre! - morogtam az orrom alatt miután kinyílt az ajtó.

  Vízes hajjal nyitott ajtót, valószínűleg letusolt mielőtt feljöttem. Szerintem nekem se ártana egy hideg zuhany. Vörös haja kezdett lenőni, s vízesen tapadt a homlokához. Csak egy sima fekete pólót vislet, ami kiemelte izmos karjait és a tetkóját is megláttam. Egy melegítőnadrág volt rajta, ami csak lógott rajta viszont még így is kibaszott jól nézett ki, így kissé pironkodva vártam, hogy beljebb menjek.

- Neked is szia - intett, majd arrébb lépett, hogy beengedjen.

  Elmentem mellette és megcsapott a parfüm jellegzetes illata, mire beszélgetés foszlányok jelentek meg a fejembe.

- Mi történt a másik parfümmel? - kérdeztem duzzogva, majd összefont karokkal elfordultam tőle.

- Kifogytam belőle - mondta, majd hátulról átölelte a derekamat. - Nem tetszik? - kérdezte, s fejét rárakta az enyémre.

- Nem - válaszoltam, mire kaptam egy gyengéd harapást a fülemre.

- Majd holnap veszek - suttogta a fülembe.

- Rendben, de addig ezt le kell magadról mosnod - fordultam meg a karjában, s kezeim megtalálták a pólója alját, amit elkezdtem felfele húzni.

  Ő csak elnevette magát, majd segített lehúzni magáról.

- Baekhyun, jól vagy? - kérdezte Chanyeol, és megéreztem ugyanazokat a karokat a derekamon.

  Nem, most nem. Majd holnap kielemzem ezt az egészet, viszont ma este csak piálni szeretnék.

- Persze - bólintottam, majd felé fordultam. - Lezuhonyazhatok?

- Aha - bólintott egy apró mosollyal. - Gyere - biccentett a fürdő felé. - Tessék, egy törülköző - adta a kezembe a tárgyat. - A tusoló tudod, hogy működik. Mindjárt hozok egy pólót és egy nadrágot - mondta, azzal ott hagyott fél percre, majd visszatért a két ruha darabbal. - Szólj, ha kell valami - mosolyodott el, s elhagyta a helyiséget.

  Mihelyst kilépett, becsuktam az ajtót, és elkezdtem vetkőzni.

  Chanyeol fürdőszobája ugyanolyan volt mint a miénk, azzal a különbséggel, hogy neki nem volt annyi cucca. Mivel mi hárman használunk egy fürdőt, mindenkinek meg vannak a saját dolgai, így kissé tumultus van, de már mindannyian hozzá szoktunk.

  Beálltam a fülkébe, megengedtem a hideg vízet és csak álltam, élveztem, hogy érzek valami mást is a fájdalman kívül. Ez viszont nem tartott sokáig, hiszen teljesen átfagytam, így feljebb tekertem a hőmérsékletet, s pár perc után már át is melegedtem.

  Mikor végeztem, kiszálltam, megtörülköztem, felvettem a Chanyeol által adott ruhákat, összehajtottam az enyémet, majd a WC-re tettem őket. Kiléptem a fürdőből, s egyből Chanyeolt kerestem a tekintetemmel, viszont nem találtam sehol.

- Chanyeol! - kiáltottam, mire csak Toben szaladt elém. - Szia, pajtás! - köszöntöttem, majd lehajoltam és megsimogattam. - Merre tartja a gazdid a piákat? - kérdeztem tőle, mire ártatlan szemekkel nézett rám.

  Remek, most már a kutyákhoz is beszélek.

- A gazdi a legfelsőbb polcon tartja őket - szólalt meg Chanyeol mögöttem.

  Megfordultam, s kérdőn néztem rá, hiszen két tányért tartott a kezében és mindkettőn valamilyen kaja volt.

- Mikor ettél utoljára? - kérdezte, s lerakta a tányérokat az asztalra.

- Nem tudom - vontam meg a vállam. - De nem vagyok éhes.

- Hogy ha inni fogsz, akkor enned is kell valamit - mondta, majd leült az egyik székre.

- Felőlem - sóhajtottam, s én is leültem vele szembe.

  Csendben fogyasztottuk el az ennivalót, és nem volt olyan borzalmas, mint képzeltem. Nem lepődtem volna meg, ha ez is olyan lett volna, mint a rántotta.

- Szóval... - kezdte Chanyeol. - Szeretnél róla beszélni?

- Nem - jelentettem ki kissé élesebben, mint szerettem volna.

  Beszívtam a levegőt, leraktam az evőeszközöket, majd megszólaltam.

- Most nem - kezdtem finoman. - De kérdezd meg pár nap múlva és lehet, hogy más lesz a válaszom - mondtam egy halvány mosollyal, amit viszonzott.

  Miután elmostuk a tálakat, Chanyeol végre elővette a vodkát és a kólát. Tökéletes kombináció.

- Te is iszol? - kérdeztem reménykedve, hogy nem csak én leszek az egyetlen, aki másnaposan fog felébredni.

- Majd meglátjuk - válaszolt, s elővett egy poharat.

  Beleöntött egy kis vodkát és már rakta volna a kólát is, viszont nem találtam elégnek a vodka mennyiségét, így felvettem az üveget és a pohár negyedéig öntöttem. Chanyeol csak felröhögött, majd mondott valami olyasmit, hogy holnap ezt meg fogom bánni, de nem érdekelt.

  Mikor belerakta a kólát is, elvettem a poharat és a felét egy húzásra meg is ittam. Kibaszott erős volt, de nem bántam.

  Megfogtam a vodka üvegét és bementem vele a nappaliba, leültem a kanapéra, majd még egyszer beleittam az italba. Chanyeol a kólát fogva követett engem és észrevettem egy másik poharat nála is, viszont csak kólát öntött bele. Csalódottan bekapcsoltam a TV-t, a zene csatornára mentem, majd feljebb vettem a hangerőt, hogy betöltse a csöndességet a házban.