A Múlt Örökösei - 1: Sagar Lázadása [Epic Fantasy]

Fehér Holló (7.Fejezet)

Az előző fejezetek tartalmából:

Valentos meghalt miután kalózok támadták meg az égi fő várat. Maga mögött hagyva öt gyermekét, és bennük az örökített Mor Agars-t vagyis az ősi erőt.
Lucy-t a legkisebb kislányt egy éjszaka egy bérgyilkos megtámadta, és torkába egy varázslatot ültetett el amitől a kislány fél-elf lett. Anyja, Elena útnak indult északra, REGE-be hogy segítséget kérjen. De az út során a Sagar-i királyságban forradalom tör ki. A királyság el akar szakadni a Babiloni fővárostól. Helena, és Lucy egy Gublin család házába menekült tanácsosukkal az oroszlánképű Poliverrel. Helena meglátogatta a királyt, és megegyezett vele hogy nevében fog kiállni a város elé.
Roberték megharcoltál az andruák a trollok és szövetségesek elleni csatát, amit elvesztettek. Az andrua falu teljesen elpusztult. A troll király pedig elmenekült, ami miatt a CAECUSI király, Arthur elzavarta őket haza. 
Tomas elmenekült a királyi várból miután rájött ő lesz az örökös király, és útnak indult egy hajóval Dead Port-ba hogy apja gyilkosai után menjen. Társa a rég látott Zarauya, és patkányfarok makija. Egyik éjszaka a fedélzeten látomásai voltak testvéreiről. 

***

Lucy Braveford szemszöge – Babilon, Sagar, Gublin család háza

      Miután anya elment a Gublinokkal maradtam a házban. Poliver folyamatosan jött, hogy rám nézzen megvagyok-e még. Már kezdett idegesítő lenni. Nem érzem magam olyan rosszul, mint az út elején. Az erő, ami bennem lappang úgy érzem megtalálta a helyét, és begyökerezte magát a testembe. Nem hiszem hogy ezen bárki tudna segíteni vagy hogy bárki érthetné ami velem történik. De ki lehetett az, aki elhelyezte belém ezt az erőt? Sokat gondolkodok ezen. Miközben az esti lefekvésre készülünk Leba megmutatja nekem az egyik képes könyvét, amiről anyának mesélt a mi nap. A történet egy Electronic-Sem-ben élő lányról szó, akinek pont olyan lilás frizurája volt, mint Leba-nak. A képes könyvei között aztán megláttam egy érdekes színű borítót.

- Ez meg milyen történet? – kérdeztem tőle a kéken világító, fénylő könyvre mutatva.
- Ez nem képes könyv. Ez a varázsbab meséje, amit mi gublin családok mind őrzünk. Tudod, Lucy, mi egy másik világból lettünk kitaszítva. A hely ahonnan jöttünk egy óriási mező, ami egy felhőn fekszik, és utazik szerte a világmindenségben. Ha a mezők szélére érsz, és leesnél, ki tudja hol kötnél ki. Bárhova kilyukadhatsz, és soha senki nem talál meg csak te találhatsz vissza egy varázsbabbal. Ez a kulcs számunkra, hogy visszatérjünk szülő földünkre. De sajnos nem látott varázsbabot a családom, se más gublin család sem már több száz éve mióta lepottyantunk ide a ti világotokba. Persze alkalmazkodtunk és kihasználtuk erősségeinket. A főzést, bányászást, kertészkedést. Viszont minden gublin család célja megtalálni a varázsbabot, ami visszavezetne a világunkba. – mesélte izgatottan, de szomorúsággal az arcán.
- Nincs semmi kiindulási pont? Egy monda vagy prófécia amint el lehetne indulni? – kérdeztem reménykedve, hogy ezzel felvidítom meg aztán szívesen találnék én is egy ilyen varázsbabot.
- Hát azt rebesgetik, hogy a végtelen hegyek között élő óriások termesztenek varázsbabokat, de onnan sosem tér vissza senki. – ez így igaz. A végleten hegység körbe öleli a világunkat, és aki egyszer eljut oda és elindul sosem talál vissza.
- Talán lehetnek módok arra, hogy valaki elinduljon majd visszataláljon. – mondtam, majd megfogtam a lány kezét, és láttam a remény megcsillanását az arcán.
- Na most már irány az ágy lányok! Az éjszaka sötét, és veszélyes szóval jobb ha gyorsan aludtok el. – mondta Sün, az anyuka, majd lekapcsolta a lámpákat a szobában. Nyugalommal helyeztem a fejemet a párnára, és aludtam el.