A Múlt Örökösei - 1: Sagar Lázadása [Epic Fantasy]

Mor Agars (1.Fejezet )

     Valentos, a múlt utódja magában hordozza az ősi energiákat ezzel pedig az egyik leghatalmasabb mágusnak tekinthető. Látja a múltat, a jelent és néha még a jövőt is. Ám ez a hatalom nagyon törékeny, és eléggé két oldalú. Az ősök közé tartozik a jó és a rossz eredete. Meredy a fény és Sataya a sötétség. Ha Valentos nem figyel oda és túlságosan eluralkodnak rajta az energiák az felébresztheti magában azt az erőt, ami felélesztené az egyiküket. Ám ez pusztulást hozna a világra. Így Valentos úgy határozott ezt az erőt öt felé vágja és öt gyermekébe helyezi. Velük együtt ez az erő örökre öröklődni fog, és nem szállhat majd át másra, aki talán nem bánna vele ilyen óvatosan. A hatalom, amit gyermekeibe helyezett immáron gyengébb, és az idő múlásával egyre csak gyengülni fog, ahogy még több részre oszlódig el. Az erő őrzőiről szerte a világon hallottak, és úgy nevezik őket Mor Agars.

Babilon gyönyörű földi utcái sosem voltak még ilyen gazdagok. Ám a gyönyörök gyönyöre az az egekben lévő királyság ahol a királyi család is él. A porcelánból készült elvarázsolt gólemek, a Lévák védik mindentől-e várost, de néha még az ő figyelmüket is elterelik az ügyesebb varázslók. Ez így volt ezen az éjjelen is, amikor a gyermekek tragédiája elkezdődött.

Lucy Braveford Szemszöge

     Apa nemrég ment ki a szobámból. Egy jókora cuppanóst adott a homlokomra. Ahogy ment kifelé utána akartam futni és a hátára felmászni, de már bezárta az ajtómat. Újra itt ebben az óriási szobában, ezen az óriási ágyon a sok vörös, és arany lepedőben. Hiába próbáltam nem tudtam elaludni. Folyton azon agyaltam vajon milyen játékot játszhatnék holnap az udvari gyerekekkel. Talán végre bevallhatnám a kis Will-nek hogy szerelmes vagyok belé... Bár sosem kedvelne engem. Hisz olyan ronda vagyok. Az elmélkedésemet egy üvegcsörömpölés szakította meg, de ez nem csak egy szokványok pohár eltörése volt. Vagy amikor eltörtem a bájitalkészítő mester meg annyi bájitalos pohárját. Nem ez most hangosabb volt. Hátra néztem, majd csak azt vettem észre, hogy egy nagy lyuk tátong az ablakon. Előre fordultam mire egy csuklyás alak egy suhintással vágást ejtett a torkomon. Pánikomban hirtelen oda kaptam a torkomhoz, de nem volt erre időm. A csuklyás alak egy zöld lepkeszerű energiát helyezett a sebbe, majd begyógyította azt. Mikor elillanni készült csuklyája alatt megláttam egy hegyes fület.
- Tündér! Elf! Ne merj elszökni! – üvöltöttem, majd pánikomban újra a nyakamhoz nyúltam, de nem volt helye a vágásnak. A szüleimhez siettem. Csak úgy szedtem a lábam az óriási folyósokon mire oda értem. A lábam ide oda csoszogott a fényes talajon. Betörtem az ajtón és apához rohantam.
- APA! APA! APA! Betörtek hozzám! Egy csuklyás alak, de láttam a fülét és hegyes volt. Elvágta a torkom és belém helyezett valami zöld valamit! Apa nagyon félek! – mondtam majd zokogva ugrottam apa kezei közé. Láttam rajta a megdöbbenést. Talán nem hiszi el amit mondok, mert alig van nyoma a sebnek.
- Engedj oda Val. – mondta anyám, majd torkomra helyezte kezét, ami zöldes lilán kezdett világítani.
- Valamit belé helyeztek Val! – mondta, majd megfogta apa a kezemet és elindultunk a kuruzslóinkhoz.