A Múlt Örökösei - 1: Sagar Lázadása [Epic Fantasy]

Az arany csillag címere (13.Fejezet)

Samanatha Braveford szemszöge – Babilon, Sagar

    A városon belül már nem volt akkora szerencsénk, mint odakint. A szűk utcák bizony ügyes taktikai eszközei lettek az ellenfélnek. Beszorították az aranypáncélosokat és egyesével mészárolták le őket. A sereg arra lett kiképezve, hogy varázslataikkal egymást védve támadjanak. Ezért volt akkora nagy előnyünk a nagy mezőn. Egy nagyobb csapat katona megpróbálta a lázadókat a tágasabb terek felé vezetni, de mind hiába. Felülről Arvis tűzzel emelt védelmet, és én nem tudtam újra aktiválni erőmet. Olyan érzés volt, mint amikor annyira elzsibbad a karod, hogy egyszerűen nem tudod felemelni. Pontosan ilyen volt ez is, ott volt bennem, de nem tudtam már használni. Ezért én is csak úgy, mint a többi katona próbáltam túlélni. Egy kisebb csapattal verődtem össze, akikkel elértük szinte a város másig végét. Úgy tűnt a vörös katonák száma csökkent, de tévedtünk. Az egyik utcán befordulva egy hatalmas lázadó csapattal találtuk szembe magunkat. Elkezdtünk menekülni, de zsákutcába fordultunk, és úgy tűnt itt a vég. Láttam ahogy a lázadó katona csapatból az egyik a többieket félre lökve előre siet. Valószínűleg egy katona, aki arra számít, hogyha megöli a királyi család tagját saját kezűleg valamilyen jutalmat kap majd a királytól. A férfi támadni készül mire egyszer csak egy becsapódást történik. Valami, vagy valaki az ellenség csapatába zuhanhatott. Aztán megláttam, ahogy egy aranypáncélos egy kivételesen nagy karddal mészárolja le a lázadókat. Haja fehér, szemei kékek. Már látom az arcát. Olyan ismerős, mintha ismerném valahonnan. A lány végzett. Egyedül megölte az összes katonát. Ott állt, kardján nem maradt vér nyoma, de szája szélén eltörlőt egy cseppnyi vért. Az idegen közeledni kezdett hozzánk, majd az arcom előtt állt szorosan. Még mindig elcsodálkoztam rajta. Annyira ismerős.
- Lucy? – kérdeztem. De hogyan? Ez a nő előttem egy felnőtt, elf-szerű lény.
- Örvendek a találkozásnak nővérkém. – mondta, majd karjaiba zárt. De ez valami átverés lehet. Az én húgom egy kedves, dióbarna hajú és szemű színű lány, aki még a légynek se tudna ártani. Akármilyen a helyzet ő sosem ölt volna... Nem ez nem lehet igaz... De mégis. Lucy megvilágította szemeit úgy, ahogy azt mind az öten, testvérek, jól ismerjük.
- Hát tényleg te vagy az. De hogyan? – kérdeztem értetlenkedve.
- Erre most nincs időnk, Samanatha. Meg kell bosszulni a családunkon foltot hagyókat. – mondta, majd újra megölelt, és elviharzott. Csak egy kékes fénycsóvát láttam, amit maga mögött hagyott. Az én kishúgom most egy szuper erős harcos.

Lucy Braveford szemszöge – Babilon, Sagar

Ott álltam magasan és őt kerestem. Láttam harctól izzó várost, ahogy a sok lakos pánikolva rohan az utcákon, ahogy halottak hevernek mindenfelé. Füst, tűz és káosz, de hol van a vörös hajú király a sárkánnyal? Hát persze. A távolban láttam, ahogy menekülőre fogta. Látja, hogy az előnyük ide vagy oda az aranypáncélosokat nem lehet könnyen legyőzni, és végül így vagy úgy győzünk. Az ösztöneimre hallgattam. Az erő kilüktettet az ereimben. Éreztem a múlt sárkánymágusait, a múlt sárkányi energiáit. A fényt. Egyszer csak elrugaszkodtam a földtől majd éreztem, ahogy testem átalakul egy fényes sárkánnyá, aki arany páncélt visel. Egy suhintással a levegőben a szárnyaimmal és már utol is értem Arvist, aki ijedtében majd leesett a sárkányáról. Már a vizek felett szálltunk, amikor is Arvis elengedte a sárkány nyergét, és rám mosolyogva bele csapódott a vízbe. Fénysugarat lövelltem ki a számból és szerte szét a vízbe irányítottam őket. Nem tudom eltalálta-e őt, de nem éreztem a jelenlétét.
A tűz sárkányára pillantottam, aki farkas szemet nézett velem. Már nem volt a vérmágia hatása alatt. Mintha tisztelt volna meghajtotta fejét előttem, majd megfordult és elszállt az messzi égbe. Utána mehettem volna, de nem értem volna vele semmit ha megölök egy sárkányt. Arvis már úgysem találhat rá.

Visszaindultam a Sagar-i királyságba, hogy segítsem a csapatokat, de mire vissza értema vörös ló címerek már a földön hevertek. Az arany ló és csillag újra átvette ahatalmat a Sagar-i királyságban. A győzelem a miénk lett, de a bosszú. Még nemvolt számomra kielégítő ez a nyereség. Nem tudom mivel tudom az űrt kitölteni,de azt tudtam, hogy bármi lesz megfogom találni apánk gyilkosát is.
Sárkányi alakomat elhagyva tértem a földre, pont a királyi vár elé estem ottpedig Samantha várt, akinek biztosan sok kérdése lesz, amire én sem fogom tudnia pontos választ.