A Múlt Örökösei - 1: Sagar Lázadása [Epic Fantasy]

Királynék (14.Fejezet)

Deborah Sagar szemszöge – Babilon, Sagar

     Minden lerombolva, holtestek a földön, halálra rémült gyerekek anyjuk karjaikban. Visszatértem a hazámban és egy háború fogad. Nem is lepődtem meg hisz csak én lehetek annyira szerencsés hogy a háború közepén érkezek meg. A királyi vár elé értem, és a kapu előtt megláttam két aranypáncélos nőt. Az egyik dióbarna hajú, a másik pedig fehér és elf-szerű. Oda sétáltam hozzájuk:

- Ne haragudjatok, de itt meg mi a fene történt? – kérdeztem mire a két nő fintorogva nézve rám egyszerre válaszolt: Háború.
- Az apám háborúzott? – kérdeztem, mire felcsillant a szemük.
- Hogy hívják az atyádat? – kérdezte az elf-szerű közelebb lépve hozzám.
- Timon Sagar. Én a... leánya vagyok. – mondtam mire a két nő szeme kikerekedett.
- Ezt bárki mondhatja. Mi a bizonyítékod? – kérdezte a dióbarna hajú.
- A nevem Deborah Sagar. Electronic-Sem-i rabszolga öbölből menekültem el Cincógival, az egeremmel. Ide tartottam, hogy megismerjen. – mondtam mire a két lány egymással nézett farkas szemet majd rám néztek.
- Sajnálom Deborah. Én Samantha vagyok, ő pedig Lucy. Most nyertük meg a háborút a lázadók ellen, akik átvették a királyság irányítását... Megölték anyánkat és sajnálom, de az apáddal is végeztek. – mondta Samantha, majd a királyi trónteremből lépett elő egy szolgáló leány. Kezeit összekulcsolta és hangosan ki kiáltotta:
- Én tudom bizonyítani a valódiságát. – majd a trónterembe terelt minket, és a trónra mutatott.
- Apád, Timon király ott ült és mesélte el a ti anyátoknak, hogy a szent Meredy azért bünteti, mert volt egy félre hált leánya, akit eldobott magától. Úgy hitte te vagy a lázadók vezére. Miután anyátok elment, hogy a város előtti beszédet megszervezze a király elvitt engem a templom alatti szentélyébe, ahol minden eddigi Sagar-i uralkodó mágikus kivetülése állt szobrot... Eddig csak egy királynője volt Sagar-nak és ő pont úgy nézett ki, mint te. – mondta, majd megsimogatta arcomat.
- Mi a neved szolgáló leány? – kérdezte Lucy gyanakvóan.
- Sarah... A nevem Sarah Blackwood. – mondta mire Samantha elnevette magát.
- A Blackwood-ok meghaltak, amikor apám végzett velük. Még a holtestük sem maradt e világon. Mégis ez hogy lehetséges? – kérdezte Samantha.
- A Blackwood-oknak van egy elmenekült családja Electronic-Sem-ben. Habár kevesen vagyunk, de még létezünk. Én azért vagyok itt, hogy családom rosszhírét jóvá tegyem. Kérlek Deborah királynőm had lehessek szolgálod, és hűséges segítőd. – térdelt le elém a nő, és csókolta meg kezemet. Hirtelen nem tudtam felfogni mi is történik. Királynő? A két nemrég megismert nőre néztem, akik morcosan néztek rám.
- Egy Blackwood... Ha apám tudta volna visszaküldött volna oda ahova jöttél. Mivel én lennék egész Babilon következő királynője úgy vélem nincs helyed a mi birodalmunkban. – mondta Lucy, mire Samantha ferde szemekkel nézett rá.
- De ha én leszek e királyság királynője inkább fogok magam mellett olyat tudni, aki ismerte apámat! – mondtam, majd Sarah felállt és elvezetett a trónhoz.
- Miután lecsendültek a háború lángjai megtartjuk a koronázásodat. – mondta majd a trón mögötti portréhoz sétáltam, amin apám volt lefestve éppen a trónon ülve. Megsimogattam a kép szélét, majd kezemet az arany trónra helyeztem. Nem ez volt a tervem, de ha már így alakult... Nem mondok nemet a családomnak.
- Akkor ezek szerint mégse halt ki a Sagar-i vér vonal. – mondta Samantha majd kisétált a teremből.
- Még beszélünk. – mondta az elf-szerű majd követte a másikat.

Lucy Braveford szemszöge – Babilon

     A Sagar-i börtönhöz siettem. Félre löktem a lázadó hullákat, majd beléptem a cellába ahol az oroszlányképű Poliver feküdt holtam a földön. A fehér bundájára száradt már a vér, és szemei tárva nyitva merengtek a semmibe. Lassan léptem hozzá, majd lecsuktam tekinteteit. Egy könnycseppem esett halott testére, majd lassan elhagytam a cellát, és ezt a várost, ahova többé nem szívesen térek vissza.