11 minutes (larry ff.)

Chapter 0

Na hát helloka mindenki!

Nem csináltam még ilyet, de egyszer mindent ki kell próbálni, nem de?

Nos, néhány tudtátok, hogy lesz majd valami meglepetésem. Igen ez lenne az. 

Ez a rövid kis novella sok mindent magába foglal, ugyan nem szeretném elmondani, hogy pontosan mit. Azt remélem, hogy sikerül mindenkivel megértetnem e történet lényegét és belsőséges tartalmát, s ki tudja; talán még saját magad is megtalálod egy-egy pontnál.

A történet maga Halsey  és Yungblud: 11 minutes c. számára épül, ugyanakkor vannak benne változtatások természetesen, ám az alap eseményeket a klip adta és maga a szám, amit már rongyosra hallgattam. 

Igen, ez nem épp egy boldogsággal teli story, de tudjátok; néha le kell szállni a földre is szembesülni olyan dolgokkal, amik előtt inkább behunyjuk szemünket.

De ne aggódjatok viszont, hű voltam magamhoz és annyit elárulok; Happy End lesz a vége.

Ez a könyv pedig hivatalosan egy csodálatos írónak íródott ajándékként, ki ugyan sokat vívódott magával, mégis képes volt visszatérni ide és újból alkotni: RLetti ❤

Ám ugyanakkor mégis minden olyan írónak szánom, aki olykor ilyen helyzetbe kerül, s kérem tőle; Maradjon mindig erős.

Na de nem szaporítom tovább a szót.

Remélem tetszeni fog nektek és csak, hogy tudjátok: Szeretlek titeket!💖

___________________________________________________________

I'm eleven minutes away and I have missed you all day

I'm eleven minutes away, so why aren't you here?

____________

Hajnali kettőt ütött az óra mutatója. A göndör fürtök szanaszét hevertek a párna fehér felületén, még a matrac rugói erős nyikorgó hangot hallattak magukból a rájuk nehezedő, mozgó súly lévén. Agya az ébredés útjára terelgette már, szemei azonban nem nyíltak ki a világ felé, mi ilyen idő tájt továbbra is sötétségbe burkolózott. Hosszú karjait elnyújtotta a másik tér felé, keresni próbálta a hasonló, kellemes test meleget, ugyanakkor csak ürességet talált ott, azon az oldalon, ahol eddig mindig szerelme feküdt kócos tincseivel.

- Louis..

Suttogta a néma térbe. Válasz nem érkezett a szólításra, hiába a kis garzonlakás, amelynek bármely részén hallani lehet egymás hangját, most azonban egy lélek sem adott hangot jelenlétéről. Morogva rántotta le magáról a takarót, testét azonnal megcsapta a szoba hűvös hőmérséklete, s meg volt győződve; a másik hiánya miatt van ez.

Zöldjei tompán villannak fel a szoba sötétében, arcon csapja őt a felismerés, a történtek, mik az előző este zajlottak le, és egyből magyarázatot is kap arra, miért is egyedül ébredt a kényelmetlen matracon.

Bezzeg, ha a kócos mellette lett volna, akkor nem érte volna utol a panaszkodás sóhaja, hiszen akkor mit rossznak gondolt, Louis jóvá varázsolta. A digitális óra kijelzőjére tekintet, mi az éjjeliszekrénye tetején helyezkedik el: 2:05.

Az idő a hajnal tájt verdesi már, mégis késő van még ahhoz, hogy felhívja a személyt kit megbántott otromba viselkedésével. Mindenre tisztán emlékszik. A rút szavakra, miket a másik fejéhez vágott indulatai szabadjára kelése miatt, majd a pofonra tenyere által, mi a puha arcbőrén csattant. A könnyekre, mik a kék íriszekből szánkóztak lefelé,- egészen finom vonású álláig -, mikben a keserűség és a csalódottság ütötte fel fejét.

Ostoba volt, lelkét igencsak gyötörte a bűntudat, hiszen kezet emelt egy olyan emberre, ki számára az életet jelentette, s ki vörös tenyérnyommal arcán, egy erőteljes ajtó becsapással távozott a lakás melegéből. Harry még hallotta, amint az autó elhajt és fordul ki nagy sebességgel az útra, ám őt akkor ez mit sem érdekelte, hisz a vodka erős aromája minden realizálásra képes szervét eltompította.

Fejébe éles fájdalom hasított, akárcsak szívébe. Telefonját előkereste földön heverő farmerjából, megnyomva az aprócska gombot villant fel éles fényű kijelzője, mi igen kellemetlenül esett szemének, ezzel hunyorításra kényszerítve őt. Pár mozdulat árán,- miután lejjebb vette a fényerőt - kereste ki az alig pár névjegy közül a legfontosabbat, mi a Louis nevet viselte a sorban következő számok felett.

Percekig forgatja ujjai között a készüléket, őrlődik gondolatai tengerén, vajon tényleg jó ötlete e ilyen későn zavarni őt egy ilyen konfliktussal teli éjszaka után. Valószínűleg finom teste az ágyba süppedve szenderül el az álmok világába, miután kisírta magát és lenyugodott lelkiállapota.

Végül azonban nem vár tovább, hiszen az óra már hajnali 3-mat mutat, amikor is a hívás gombra lép, a készülék pedig kicsöng. És csak csöng és csöng. Válasz azonban nem érkezik. A hangposta kapcsol be az éles sípszó után, mi által eltartja fülétől a tárgyat, s mi ugyan biztos, hogy káros hatást ért el dobhártyáján.

- Szia, Lou. Én vagyok. Szeretnék bocsánatot kérni tőled. Kérlek, hívj fel. Hiányzol..

Ajkait beharapta, így próbálta visszafojtani a torkában keletkezett gombócot és dobta fejét ismét a párnák közé, azonban szemére nem ereszkedett álom. A fehérbe burkolózott ágyneműk között kényszerült kellemetlen forgolódásra, még az ideg gyomrában egyre csak nőtt és nőtt, hiszen ilyenkor máskor már rég választ kapott hívására. Elsőnek csak tíz perc elteltével, majd percenként hagyott hangüzeneteket a kócosnak; mind hiába, hiszen azokat ő már sosem hallgathatja meg- persze ezt Harry mit sem tudta.

A következő csörgésnél a vonal hirtelen kapcsolódott, a remény sugara szökött a zöld szemű szívébe, arcára nyugodt mosoly ült és szólalt meg a legmézesmázosabb hangján.

- Végre felvetted, Lou. Már nagyon agg..

Mondatát már nem tudja befejezni, a kagyló másik végéről érkező idegen hang miatt, mi belevág szavába.

- Jó napot kívánok! George hadnagy vagyok. Ön Louis Tomlinson egyik hozzá tartozója?

A göndör nem érti mi történik, szinte fel sem fogja a szavakat, agya ugyan mégis kapcsol és választ ad az előbb elhangzott kérdésre.

- Igen, a barátja vagyok. Történt valami baj? Hol van Louis? - kérdései sürgetők voltak, zsigereiben érezte a bajt, mégis próbálta palástolni.

- Ez esetben, szeretnék részvétet nyilvánítani. Louis Tomlinson autóbalesetet szenvedett, már nem tudtak rajta segíteni. Sajnálom.

A férfi ajkai elnyíltak, agya sokkos állapotba került, hangszálai megadták magukat. Kezei közül telefonja hangosan csattant a földön, még smaragdjaiból,- akár a semmiből jött eső -, úgy kezdtek folyni a kesernyés könnyek, s kívánja azt: ez mind csak egy rossz álom legyen, szerelme pedig ott legyen mellette, mikor felébred.