Medicopter 117 - Az új kezdet

3. évad 7. rész

-Medicopter 117 a központnak! Végeztünk a bevetéssel. Landolunk a bázisunk területén.-szólt bele a rádióba Lizbeth, közben letolta a kart

Miután földet értek, a csapat hullafáradtan szállt ki a helikopterből. Közben felfigyeltek a bázis előtt leparkoló ismeretlen autóra. A kocsiból egy fiatal, barna hajú nő szállt ki.

-Szép, jó napot maguknak! Merre találom a vezetőség irodáját?-kérdezte kissé ridegen, mégis határozottan a hölgy. Mielőtt a csapat válaszolhatott volna, Jenny kinyitotta a helyettesi iroda ablakát és beljebb invitálta a nőt

-Végre megérkezett. Már nagyon vártuk magát. Jöjjön csak beljebb.-mondta kedvesen a fiatal nő, majd az ismeretlen szépség határozott léptekkel elindult a bázis bejárata felé

-Ez meg mi volt? Én nem vártam rá. Azt sem tudom ki ez.-nézett tanácstalanul Nataliera Lizbeth, közben Tom előkapta a szalámis szendvicsét és teli szájjal szólalt meg

-Ezzel a hölgyeménnyel még a kajámat is megosztanám.-jegyezte meg, mire a két lány csak egy jót mosolygott, majd ők is bementek az épületbe

Szabadnapján Karin egy gyönyörű, kertvárosi lakótelep egyik háza előtt parkolt le autójával. Mikor meglátta a ház kertjében egykori professzorát, tolószékben ülve, összeszorult a torka és egy könnycsepp jelent meg az arcán. Miután összeszedte minden erejét, bement a nyitott kapun.

-Tanár úr!...Felismer még?-szólította meg a férfit

-A kedvenc diákomat bármikor. Húsz év kellett ahhoz, hogy eszedbe jussak?-kérdezte a férfi, de egyáltalán nem számonkérően, közben magához ölelte a nőt

-Nem akarok kifogásokat keresni, hogy miért nem jöttem hamarabb…..Albert professzortól hallottam, hogy mi van magával.-csuklott el a doktornő hangja

-Mondjuk ki nyíltan. Meg fogok halni. A betegségem le fog győzni. Először a lábaim bénultak le, utána a kezem fog. Végül nem kapok levegőt és meghalok.-mondta a férfi, mint aki már elfogadta a tényeket

-Orvos vagyok. Én is tudom mivel jár az ALS. Sosem hittem volna, hogy így láthatom magát. Maga mindig olyan életerős volt.-mondta sírva Karin, közben a férfi ápolónője is megjelent és beadta az öregnek a szokásos injekciókat

-Sokat gondoltam rád. A kedvenc diákom voltál. Te és Marlene voltatok a legjobbak az évfolyamon…. A kicsi Marlene. Remélem egyszer őt is viszont láthatom…. Maradj itt velünk ebédre. Legalább nem leszek egyedül. Sok mindent kellene megbeszélnünk.-vetette fel az ötletet a férfi, amire Karin örömmel igent mondott

***

Egy óra múlva a B csapat már civilben ült le a társalgó körasztalához. Közben az A csapat két munkatársa, Emily és Chris is megérkeztek, ellenben Sandra még nem volt sehol.

-Itt a váltás.-lépett ki az öltözőből Emily

-Mentőorvos nélkül akartok repülni?-nézett a lányra és az érkező Chrisre Tom két falat között

-Tudtok valamit Sandyról? Kezdek aggódni.-mondta Lizbeth, közben Jenny érkezése szakította félbe a társalgást

-Be kell jelentenem nektek egy kis változást a beosztással és a csapattal kapcsolatban. A hír elsősorban Emilyt és Christ érinti. Sandra mától már nem tagja a mi kis családunknak. Nem történt vele semmi komoly. Ne ijedjetek meg. A mi kis Sandynk úgy döntött, hogy a továbbiakban külföldön, egészen pontosan Brazíliában folytatja tovább pályafutását.-közölte a híreket Jenny, mire mindenki egy emberként kapta fel a fejét