Medicopter 117 - Az új kezdet

22. Fejezet

- Azt hittem már be sem jöttök hozzám. - görbült lefelé Viki szája, miközben a befelé igyekvő kollégáit leste.
- Ilyen eszedbe se jusson szépségem, mégis milyen okunk lenne rá, hogy ne jöjjünk be? - mosolyodott el szélesen Tom.

Thomas szemöldökei felszaladtak a homloka közepére.

- "Szépségem"? A végén udvarolni is megtanulsz te zöldfülű.

Viki és Tom egymásra pillantottak, majd mindketten fülig vörösödve néztek el az ellenkező irányba. Közben a Medicopter központjában két elég érdekes ügy is napirendre került. Az egyik Fraser doktornő és Florian Lenz elrablása, a másik pedig egy jelenleg a börtönbüntetését töltő korábbi hivatalos személy rokonsága Baier doktornővel. A Medicopter vezetője hitetlenkedve olvasta a papírokat a DNS vizsgálat eredményéről.

- Ez mégis hogyan lehetséges? - morfondírozott magában a főnök. - Méghogy patyolattiszta család...

***

- Florian, hol az istenben vagyunk? - tért magához a kábulatból Gwen.
- Ugyanolyan tanácstalan vagyok, mint te Gwen. - rázta ki a fejéből az ájulás maradékát a szanitéc.

Annyit sikerült megállapítaniuk, hogy a földön ülnek egymáshoz kötözve és valami nagyon régi márványborítású helységben vannak. mindenütt pókhálóval borított múltszázadbeli freskók és festmények voltak, az összes díszítés a 9. századi gótikát idézte. Két bejárata volt a teremnek, de az egyik be volt deszkázva a másik meg egy kívülről lelakatolt ajtó volt egy lépcsősor tetején. Elsőre egyetlen menekülési útvonalat sem láttak, ahogyan körbenéztek a fénykorában gyönyörű helységben.

- Ha ott vagyunk, ahol tippelem, akkor kell lennie kijáratnak. Egy titkos kijáratnak.
- Túl sok Nemzet Aranya filmet néztél drága unokatesóm. Vagy a régész-történész szólalt meg belőled?
- Tudja a fene melyik Florian.
- Akkor halljuk: hol vagyunk?
- A kölni Szent András templom temetője alatt, amelyet még senki sem fedezett fel idáig.

Ha Florian tehette volna, derékból Gwen felé fordult volna.

- Hogy mi van?
- Jól hallottad. Már csak az a kérdés, hogyan mászunk ki innen.
- Kérdezd meg azokat, akik most nyitják ki a lelakatolt ajtót.

Mindketten az érkezők felé fordították a fejüket.

***

- Nem igaz, hogy nem találták meg eddig őket! - ordibált Paul-lal és Semir-rel Höppler úr. - Milyen autópályarendőrök maguk?!
- Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, de még a telefonjaikat sem tudtuk bemérni. - válaszolt valamelyest higgadtan a török felügyelő.
- És ha már hiába keressük őket? - kérdezett közbe szintén idegesen Peter.
- Ilyen eszedbe se jusson Peter. - próbálta csitítani a férfi idegességét Gina. - Még szép, hogy megtaláljuk őket. Viki miatt sem ártana, ugyanis megígérték neki, hogy elviszik őt az Egyesült Államokba a New Jersey-i híres kórházba gyakornoknak, ahol a legjobbaktól tanulhat.
- Örülnék, ha előkerülnének. - szólalt meg szomorúságtól átitatott hangon Viki a társalgó ajtajában, mire az összes ott-tartózkodó személy meghökkenve fordult a hang irányába.
- Viki te mit keresel itt? - rohant oda a lányhoz Thomas. - Neked még a kórházban lenne a helyed!
- Így van. - értett egyet Thomas-szal Tom és átölelte a lányt, mire Viki arca rózsaszínből halványpirosra váltott.
- Nem tudtam tovább ottmaradni, miután hallottam a híreket.
- Ki informált téged róla?
- Max.

A szanitéc úr és a pilóta úr szúrós szemmel nézett a karbantartóra, aki csak védekezően maga elé emelte a kezeit, mintha azt mondaná, hogy "Én nem csináltam semmi rosszat.". A csapat elmosolyodott a látottakon. Ebbe a hangulatba hasított bele szamurájkardként Daniel hangja a rádióból.