Medicopter 117 - Az új kezdet

II. évad 10. rész (Christmas special)

- Gwen, leveled jött! - kiabált be Max az épületbe a helikopter mellől.
- Azonnal megyek! - szólt vissza a doktornő.
- Most már nem csak magadra kell vigyázz, hanem a szíved alatt fejlődő csöppségre is! - figyelmeztette Sarah Jane a fiatal nőt.

Peter nevetve rázta meg a fejét, miközben a fürgén elsiető nejét figyelte. A bázisvezető a karbantartót a Baba csúszótalpán ülve találta, aki meglepődve forgatta a kezeiben a gyönyörű szép halványkék borítékot. A nő közeledő cipőkopogására Max felnézett.

- Na kitől jött? - kérdezte Gwen.

Max válaszként felé fordította a borítékot és fél szemöldökét felvonva várakozóan tekintett szemeibe. Dr. Fraser-Berger a borítékot látva kimeresztette a szemét. A karbantartó a doktornő kezébe adta a borítékot, aki leülve szintén a csúszótalpra, el kezdte bontogatni finoman a küldeményt. A levélben a következők álltak feketén-fehéren:

"Drága Gwen!

Tollragadásomnak az az oka, hogy régen hallottam rólad. Őszintén szólva azt vártam, hogy majd te üzensz vagy hívsz, de aztán rájöttem, teljesen el lehetsz havazva a munkádban főleg úgy, hogy most már a Medicopterben is szerepet vállaltál. Szóval semmi gondod nem származik belőle, az én gondolatom volt rossz :)

Akkor a tárgyra is térek: nem egészen 4 évvel ezelőtt, miután megnyerted a világbajnokságot, elég hamar abba hagytad a korcsolyázást. Azóta is bánom, hogy én mint az edződ és barátnőd, nem hajtottalak az újabb versenyek felé. De most, hogy újra küszöbön áll az az európai megmérettetés, ahol jeleskedtél, az a gondolatom támadt, hogy újra összeállhatnánk és részt vehetnél versenyzőként te is a pár évvel fiatalabbak között. Biztos vagyok benne, hogy a tapasztalatod és a meglévő képességeid megint hasznosnak bizonyulnának most is.

Várom hívásodat!

Sok-sok szeretettel:

Tonya

Utóirat: mellékelem az esemény plakátját, remélem meg tudtalak győzni róla ;) <3"

A fiatal nő szinte levegőt sem kapott a levél elolvasása után.

- Ez az a Tonya, akiről nemrégiben film is készült? - szólalt meg Max, hogy kizökkentse Gwen-t a hallgatásból.
- Igen ő az. - nézett végre a doktornő Max-ra.
- Komolyan műkorcsolyázó voltál? Annyira hihetetlen...
- Mert rendőr vagyok és mentőorvos? Elképzelhető. De valamikor valóban eme kecses és művészi sport aktív művelője voltam, amíg az egyetem padjait koptattam Los Angeles-ben.
- És vállalnád Tonya kedvéért? Nagyon könyörög neked a levélben.
- Nem is tudom Max... - vakarta meg elgondolkozva a feje búbját Fraser-Berger doktornő, miközben kiszúrta a közeledő barátait.
- Talán a többiek is örülnének, ha látnák miben vagy ügyes, mi az amit még nem tudnak rólad.
- Mit kéne tudnunk? - ért oda a felesége mellé Peter.

Gwen és Max összenéztek. A karbantartó a fejével a többiek irányába bökött, mintha azt mondaná, hogy "adj túl rajta, ez már nem lehet ennél rosszabb". De, lehet rosszabb, csak nem most.

- Hogy kitől jött a levél.
- Ugye elmondod? - nézett rá könyörgően Viki.
- Előttem pláne nem lehet titkod! - hangzott határozottan mégis kedvesen Sarah Jane hangja.
- Előttünk se. - kontrázott rá Gina és Karin.

A barátai hirtelen közelségétől Gwen megnémult, így inkább csal felmutatta a levelet úgy, hogy mindenki lássa. 10 perc után meglepődve egyenesedtek fel.