Let me out

6.

Kérdő pillantást vetek a srácra, hiszen ez a kijelentése ellenkezik az az előttivel.
-De azt mondtad, hogy a temetésem...-,nem bírom befejezni, mert közbe vág.
-Igen, mert a temetésedig elrendezhetsz mindent. De ha az előtt ez az ember beleavatkozik nem fogsz tudni átlépni azon a kapun.
-De hiszen elvileg ezek a személyek segítik átkelni a holtakat-,kezdek vitába, bár eléggé össze vagyok zavarodva.
-Öngyilkos lettél, rád nem érvényes ez a szabály.
-Miféle logika ez?
Leülök a folyóhoz közel, megint azon a ponton vagyok, ahol életemet vesztettem. Még mindig hiányzik a szél érintése. Követ engem és ő is helyet foglal a parton, azonban ő lefekszik.
-Ez az a logika ami azt akarja megcáfolni, hogy a látók jót tesznek, az öngyilkosok meg büntetlenek.
-Mitől olyan rossz kaszásnak lenni?
Ő csak vállat von, mintha nem tudna semmit erről, de most úgy érzem eltitkol valamit. De mit? És miért?! És ha szellem nem kísérhet át egy másik lelket akkor most mi történik? Na még van egy hónapom kideríteni a pontos okát, azonban nem is törődök vele, ugyanis anya jelenik meg azzal a lánnyal, akit meghívott ebédelni.
-Na, anyának új lánya van-,mondom.
-Ne butáskodj-,feleli JongHyun.
Lassan sétálnak a parton, anya fáradtan, de közben kedvesen mosolyogva beszél, ám még nem hallom miről. Pedig el akartam kerülni azt, hogy halljam mi is a pontos oka annak, hogy elhívta őt. De így sajnos már nem tudok kitérni ez elől, tehát meg kell hallgatnom. Közelebb megyünk hozzájuk, hogy halljuk miről is folyik a társalgás. Nos, anyám épp rólam fecseg, ami egyszerre lep meg és volt kiszámítható.
-Imádott élni-,mondja hirtelen, amire csak gúnyosan felnevetek. Nem imádtam, csak nektek mutattam ezt.
-Mindig keményen küzdött-,feleli a lány.-Vajon a következő élete jó lesz?
Ismét elnevetem magam.
-Milyen következő élet?
-Még lehet-,feleli JongHyun közömbösen.
Velük sétálunk, de közben engem mar a féltékenység, mert velem utoljára akkor volt itt, mikor a legelső középiskola napom előtt ideges voltam. Azt mondta, hogy nézzem ezt a folyót, ahogy áramlik megállás nélkül, így van az idő is, mi öregszünk, azonban ahogy ez a víz, úgy nekünk is félelem nélkül kell átkelnünk az életen. Próbáltam úgy élni, mint egy gyors folyású folyó, utat törni mindenen, bár sokszor féltem, mégis megléptem mindent amit szerettem volna, ha hibásan, ha okosan döntöttem.
-Akkor neked aztán nincs mit megbánni-,szólal fel JongHyun jókedvűen.
-Hát látod, hogy van, akkor nem lenne ez a büntetés kör-,vonok vállat.-De közben annyira nem bánok semmit sem. Néha elkap az az érzés, hogy másképp kellett volna élnem, utána pedig nincs semmi bűntudatom. Csak azt bánom, hogy JiYongért nem küzdöttem egy kicsit erősebben.
Már nem válaszol, mert anyáék leülnek a partra, és figyelik a lemenő napot. Olyan szép látványt nyújt a színes felhő, és a két személy körvonala messziről biztos gyönyörű képet alkot. Egy festményre is ráillene a két gyönyörű nő. Hiába, anyám idős, de még mindig gyönyörű.
-Régen voltam itt a lányommal-,szólal fel hirtelen.-És biztattam, hogy úgy éljen ahogy akar. Téged is biztatnak?
-Persze, a párom mindig segít átvészelni a nehezebb időszakokat.
Anya csak bólint egyet, hiszen ő szerinte az bőven elég, ahhoz, hogy az ember élni akarjon és folytatni. De nem tudja, hogy ebben az iparban ez nem így működik. Ha a céged nem biztat hamar feladod, akárki akármit mond azon belül vagy kívül. Hiszen engem is az igazgató nyomott el leginkább.
-Sok rajongó se jobb. Amikor betörnek a lakásba, megtépnek, eltaposnak-,szólal fel mellettem hirtelen JongHyun. 
-Tudom-,felelem.-Magányos ágazat. Legtöbbször.
Bólint, így hát válasz híján csendben maradunk és nézzük a Napot, mi már majdnem lement. Mi tagadás át kell értékelnem az életem, ami persze már nincs, de még mindig számít.
-Holnap egyedül leszel-,szólal meg hirtelen.
-Egyedül?-,ijedek meg hiszen így, hogy itt van nem olyan veszélyesen magányos dolog. Van kivel beszélgetni, főleg úgy, hogy meg is ért.
-Nekem máshol lesz dolgom a holnapi nap folyamán, de addig is ma még menjünk vissza a múltba.
A következő pillanatban pedig már nem látom anyámat, aki hegyi beszédet ad elő a leendő idolnak, hanem a YG aulájában állok.