Let me out

7.

Ahogy beljebb megyünk meglátom magamat, miközben valakire minden bizonnyal várok, fiatalnak és bizakodónak tűnök. Milyen gyermeteg álmaim voltak arról, hogy egy nap én is színpadon fogok állni hatalmas közönséggel.
Végigmérem a korábbi önmagam, de egyáltalán nem érzem magam csúnyának, így, hogy kívülről teljes szögben is látom. Vékony voltam, bár azóta még izmosabb is lettem, meg magasabb, bár nem sokkal. Persze visszafogott ruhát viseltem, egy világos barna melegítő nadrág hozzáillő felsővel. Hajam göndör természetét elfedtem, hajvasalóval mindig órákat töltöttem hajnalban a tükör előtt. Fő a tökéletesség, a göndör haj nem az. Nem is értem miért akartam ennyire megfelelni.
Hirtelen még inkább felcsillan a szemem és követem a saját tekintetem, mely a hátam mögé néz, így fordulok tengelyem körül egyet, mire meglátom Őt. Nos, nem csak a gyermeki énem áll ott és nézi teljesen megsemmisülve azt az embert aki közelít. Haja vörös, most érkezett forgatásról, így még mindig látszik erős sminkje, meg a bunda kabát is elárulja őt. Rám néz, elmosolyodik, azonban nem áll meg, ugyanis menedzsere a nyomában van, miközben egyfolytában suttog neki valamit.
Hirtelen megáll, elcsitítja a mellette álló személyt, majd felém közeledik. Hirtelen beugrik ez a nap. Ekkor beszéltünk először.
Látszik rajtam a teljes döbbenet, hiszen nem gondoltam volna, hogy a legenda egyszer odajön hozzám. És a mai napig furcsállom. Megállt előttem egy lépésre. Hirtelen valamit látok rajta, amit akkor nem. Teljesen végig mér, majd végül a szemembe néz, és nem, akkor nem tűnt örökkévalóságnak, de most igen. Most visszatekintve,tudnom kellett volna. Végig, hiszen most látom, ahogy rám néz, bár az én szerelmem mindig nagyobb volt, mint az övé.
-Szia-,köszöntött.
-Öö, szia-,válaszoltam hatalmas bizonytalanságban.
-Kwon JiYong vagyok, a Big Bang vezetője, és te? Új vagy?
-Kang NiNeul vagyok-,feleltem.-Igen, nagyjából egy hónapja vagyok gyakornok.
-Kang NiNeul-,ismételte meg a nevem. Szólásra nyitotta száját, azonban soha nem tudtam meg mit akart mondani.
-JiYong-,kiáltott oda neki hirtelen a hyungja, SeungHyun, színpadi nevén T.O.P.
-Majd még látjuk egymást.
Azzal a lendülettel fogta magát és odament társához és ketten indultak tovább útjukra.
-Amúgy hozzátenném, hogy simán debütálhattál volna, semmi gond nincs a külsőddel-,szólal meg hirtelen JongHyun.
Döbbenten pillantok rá, mire vállat von és elindul a hírességek után. Követem, majd mire utolérjük őket már a Bang Bang Bang forgatási helyszínén vannak. Ámulva bámulom a sok kis tárgyat, amiket sokszor láttam a videoklipben, de így teljesen más. Kár, hogy nem tudom megfogni egyiket sem.
Hirtelen egy másik helyen vagyok, egy nagy házban, amit egyből felismerek. Fehér falak, hatalmas fehér csempe, gyönyörű, fekete színű csillár, ami olyan, mintha könnycseppek hullnának le róla. Hatalmas konyha, mi amerikai stílusúra van berendezve, és hirtelen nyílik az ajtó, majd belép rajta az egyetlen férfi, akit valaha szerettem. Mögötte pedig én.
Mindketten levesszük az előtérben a cipőket, ő zöldre festett hajával, egy feslett farmerban meg egy elnyűtt pólóban tipeg be, míg én oldalra fontam a hajam, meg egy egybe ruha volt rajtam. Ez az az este amikor elmondtam JiYongnak, hogy szeretem.
Hirtelen kint ülünk a teraszon és épp bort kortyolgatunk, látom a régi énemen, hogy már jócskán megártott a pia, miközben ő meg engem nézett, vagyis bámult. Olyan érdekes magamat kívülről látni, sokszor éreztem magamat külső szemlélőként, mintha nem is lennék a testemben, de most tényleg kívülről látom magam. Ahogy ránézek a rapperre lerí rólam minden, annyira látszik, tökéletesen le lehet rólam olvasni minden egyes érzelmem. Csakhogy látom, ahogy ő figyel engem, róla szintúgy elmondható, hogy nem tudja titkolni azt ami belül van, mint hangulat.
-Szép az este-,szólalt meg, mire alkoholmámorosan bólintok.
-Főleg így kettesben-,feleltem.
Ő is bólintott, miközben kezemre helyezte a sajátját, amin most teljesen ledöbbenek, azonban az akkori énem, mintha teljesen természetesnek vette volna, csak szorosabban kulcsolta össze kezeinket. Ez megtörtént?
Hirtelen a múltbéli énem felkelt és az ölébe ült a hírességnek, aki hatalmas szemekkel bámult arra a lányra, aki, úgy viselkedett, mint ahogy én soha sem mertem volna, mégis az én testem az ami így tett. Ahhoz képest, hogy úgy gondoltam el fog lökni, ő az oldalamra helyezte egyik kezét, míg másikkal közel vont magához egy szenvedélyesnek tűnő csókra. Közelebb sétálok, hogy döbbenetem egyre nagyobb legyen, hiszen úgy fest ebben a csókban volt benne, mindkettőnk érzelme, amit soha nem tudtunk elmondani. De én erre miért nem emlékszem?
-Szeretlek oppa-, mondtam a csók után.-Mióta megláttalak.
-Én is szeretlek-,felelte.
Aztán hirtelen az alkohol megtette a hatását nálam, elernyedt a testem, arcom a férfi mellkasára omlott, aki hitetlenül nézve az ég felé nevetett fel. A telefonja hirtelen csendült fel, amitől az arca egyik pillanatról a másikra lett komor. Csak az "igen", "értem" szavakat hallom, azt nem, hogy ki beszél.
Reggel van. Hű de gyorsan váltakozik az idő. Én kócosan és könnyben ázott arccal állok az előtt az ember előtt, akit imádok. Amit azonban nem vettem észre akkor, az az, hogy ő is sírt.
-Nézd meg jobban-,szólal meg hirtelen mellettem valaki, ami végett felsikítok, bár rajta kívül úgy se hallja senki.
-Basszus JongHyun-,szidom le.
-Nézz a kezetekre-,ismétli magát.
Megteszem, és meglátom. A vörös fonalat.
-Ha kitartóbb lettél volna, már együtt lennétek valószínűleg, mert annak hatalmas ereje van. Ideje menni.
Ahogy visszatérünk a folyópartra csak bámulok magam elé. Hiszen egy önző gyerek voltam, egy kislány aki épp megkapta élete ajándékát, majd szépen fogja és elhagyja, ezzel mindenkinek hatalmas fájdalmat okozva. Miért kellett elfelejtenem, hogy az a csók megtörtént? Hiszen elmondta, hogy szeret. Az egész hülyeség, a hülye alkohol, hülye én.