Ice Queen (Hun)

(könyv 1) 4. fejezet

Mutasd még egyszer!-mindta Lucinda Wandának izgatottan akivel a napaliban töltötte délelötjét.
Wanda és a lány remekül kijöttek egymással, valószínüleg azért mert mindkettejüknek volt valamilyen szuperképessége.
Lucinda később azt is megtudta a vele kicsikét idősebb nőtől, hogy ő is csak nemrég lett Bosszúálló és neki ez az egész nagyon új és fura. De legalább tudja hogy hová tartozik és kezd kibékülni a képességeivel meg a a multjában történt traumatikus eseményekkel. A fagyos kezű leány egyszer már megprobált rákérdezni multjára de Wanda folyton kibujt a válaszok elől, szóval inkább nem fírtatta a dolgot. De ugyan így volt vele Lucinda mert csak az árvaházi életét mesélte el neki.
Wandával éppen a saját képességüket mutatják be egymásnak. A vörös ruhás nő volt az első aki kezdte erejének bemutatóját. Wanda kezét vörös mágia lepte el. Telekinézise volt ami Lucinda számára nagyon menő volt.
-Rendben de csak most utoljára, de utána te jössz!-mondta Wanda azzal felemelt telekinézisével egy üres üveget majd a napaliban másik felében lévő kukába dobta ki.
-Wow....-mondta Lucinda álmékodva
-Most te jössz!-mondta Wanda azzal a lány elé rakott egy ceruzát.
Sohajtott egy nagyot majd lehúzta az egyik kezén lévő kesztyűt. Most a csupasz kezével hozzáért a ceruzához ami szépen lassan elkezded megfagyni. Wanda pedig csak tátott szájjal nézte a folyamatot.
-Azta ez lenyűgőző....-mondta mikötben Lucinda átnyujtotta neki a már megfagyott íróezközt. Nagyon hideg volt, ezért csak pár másodpercig tudta a kezében fogni.
- És...-folytatta Wanda- Tényleg nem hajtott senki sem végre rajtad semmiféle kisérletet?-kérdezte Wanda
-Nem -válaszolta Lu.
Wanda nem nagyon tudta elhinni,hogy az ilyen képességek csak úgy felbukannak az emberben szóval csak arra tudod támaszodni ami logikusabb volt számára.
-Lucinda!-szólalt meg egy ismerős hang.
Lucinda a hang irányába kapta a felyét. Tony volt az, a műhely ajtójában, ott kiabált neki- Gyere egy kicsit- intett a kezével fejével, ezzel azt mondván hogy jöjjön vele a műhelybe.
Lucinda a műhely felé vette az irányt, ahol Lu bezárta maga után az ajtót. Tony elővett egy almát egy gyümölcskosárból majd a lány kezébe nyomta.
-Fagyazd meg , kérlek.-kérte szépen Tony. A tekintetében most nem látott Lucinda semmilyen ellenszemvet. Így hát lehútza kesztyűjét majdm egyik kezéből a másikba adta az almát ami másodpercek alatt befagyott. Mikor már teljesen befagyott Lucinda ránézett Tony-ra aztán vissza az almára. Tony megfogta az almát és földhőz vágta. Nagyott reccsent. Mikor az alma a földet érintette apró kis szilánkokra tört. A nagy zaj miatt amit okozott Lu hátraugrott egyet.
-Rendben-mondta Tony mintha magához beszélne.
-Ez...Mire volt jó?-kérdezte Lu, kicsit félénken.
-Arra hogy megállapítsam az erőd erősségi állapotát. A megvizsgálásához csak másodpercek kellettek ahoz hogy egy friss almát úgy befagyasz hogy az szilánkosra törjön-állapította meg Tony- Ezert ki kell feljeszteni egy olyan "kesztyűt" ami jobban kordában tudja tartani az erődet. Igaz ott van az a kesztyű is csak az nem stabill-magyarázta Tony gyorsan- Na de gyere csak-Intette oda a munkaasztalhoz majd egy mérőszallagot vett elő- Nyúltsd ki a kezed- Lucinda kinyujtotta kezét.
A lány hallodta, hogy Tony valamit magyog magában majd eltette a mérőszallagot. Ez után Tony az egyik műszerével egy gyors szkennelést hajtott végre a kezein.
- P.É.N.T.E.K - Szolt Tony segítő társának- Analizáld a kezének az erejét vagyis a fagy eréjt ami a kezében áramlik - mondta Tony miközben ügyködött valamit a gépen.
- <Az analizás szerint ami a kezében lévő ismeretlen eredető erőforrás de egyben nagyon veszélyes is; a keze el tudja érni a -100 fagyáspontot vagy az alatit. Ezen kivűl egy felnött embert is képes lenne simán megfagyasztani>- mondta a P.É.N.T.E.K a munkája végeztével.
A lány a hallodtak miatt kicsikét megrezzent. Ezzel? Képes ember ölni? Csupán egy érintéssel? Rémisztő...
-Köszönöm P.É.N.T.E.K. ,elveheted a kezedet Lucinda-mondta Tony, és Lucinda úgy is cselekedett.
-Egy olyan kesztyűt fogok készíteni ami stabályozza a fogyot a kezedben, és addig kell ezt hordanod mí meg nem bizonyosodunk róla hogy már tudod írányítani-mondta Tony hadarva közben egyfolytában nyomkodta a képernyőjét.
-Oh közönöm- mondta Lu.
- Nincs mit - Tony folytatta a tervezését.
Lucinda éppen elhagyni készülte a szobát mikor egyszer csak kibukott belőle.
-Azt hittem hogy nem akar látni...- mondta Lu szomorúan.
Tony megállt egy petcre. Lefagyott majd lassan hátrafordúlt a lányhoz.
- Ismertem egy fiút-kezdte Tony- fiatalabb volt nálad. Ugye hallodtál a TV-ben a Mandarinról?-kérdezte. Bolintott Lucinda- Nos, akkor megismertem talán nálad egy-két évvel fiatalabb fiút. Zsenilis tudással rendelkezett. De....miattam került bajba, és hogyha nem mentem meg....talán meg is halt vólna miatta. Miattam. Szóval, ez volt az oka annak hogy nem akartalak a csapatban-odafordúlt a lányhoz- Mert, ha egy gyerek az én felelősségem által van rám bízva és meghal, azt sosem bocsájtanám meg magamnak...- fejezte be Tony.
Lu sohajtott. Még anno látta az eseményeket mikor egyszer egy kisiskolás barátjánál volt és a Tv-t nézték. Látta ahogyan Tony háza csak úgy darabokra hull miközben ő még a házban volt. Nem csoda hogy ilyen nagy nyomott hagyott rajta az események.
-Köszönöm-mondta a lány felnézve a férfira
-Ugyan mit?-kérdezte szorakozottan a vasruhás
-Az öszinteségét-felelte egy mosollyal Lu.
Egy kis csend után Tony adott a lánynak néhány információt a kesztyűjével kapcsolatban, majd elment munkálkodni rajta. Az ajtó felé vette az irányt de fél úton megfordúlt.
- Tony -fordult hozzá Tony- hol találok itt ceruzát és papírt?-kérdezte Lu.
-Még nem nézted meg az íróasztal fiókodat? Mert ott találsz-mondta Tony
-Oh, oké. Köszi-mondta Lucinda mosolyogva
- Nincs mit -mosolygot vissza Tony és visszafordúlt a munkájához.