Ice Queen (Hun)

(könyv 1) 1.fejezet

Lassan már egy és fél éve mióta Lucinda világa a felye tetejére állt. Azon az este Mrs. Watson jött Lu segítségére és csak annyit mondott,hogy ő sem tudja megmondani pontosan, hogy mi történt vele és hogyan kapta a fagy erejét. Az egyetlen dolog amit tudtak tenni,hogy Lucindával kesztyűt hordattak. Nagyon kényelmetlen volt most igy leginkább május közepén mikor a hőmérséklet egyre jóbban nővekedett.
Hétvége volt, szóval nem kellet most iskolába mennie. Hál' az égnek,hogy nem kellett. A kis átváltozása óta a diákok és a tanárok furán szoktak ránézni a már természetes kék haja és lila szeme miatt. Az árvaház probálta megmagyarázni, hogy haja nem festve van vagy ilyesmi de nem érdekelte őket. Persze, néhány diák tényleg úgy gondolta, hogy menő de még ők sem voltak elegek, hogy távoltartsák a gunyolodó diákokat.
Lucinda éppen az ágyán fekszik és a kedvenc könyvet olvassa; Percy Jackson-t. Néha eltűnődött rajta, hogy milyen lenne félistennek lenni vagy egy kapcsolatban lenni egy istennel. Sajnálatos módón az egyetlen létező isten az nem más mint Thor és tuti biztos volt benne,hogy nem lesz sosem arra lehetősége,hogy megkérdezze milyen érzés istennek lenni
Körülbelül olyan 20 perc után letette a könyvet és Mrs. Watson-hoz igyekezett menni aki éppen telefonon beszélgetett valakivel. Lu nem akarta megzavarni.
- Értem...értem...- mondta a hölgy bolintva - De nem tudnánk ezt később megbeszélni? Nem akarom hogy..- megállt beszédével azon nyban mikor megfordúlván meglátta a lányt. Mrs Watson rácspta a telót beszélő partnerére. Egy ideges mosoly és kuncogás hagyta el száját.
- Lucinda! Mi a baj?
- Ohmm... kivel beszélt a telefonon?- kérdezte kiváncsian Lucinda
- Oh csak egy régi barátommal. Azért jöttél, hogy lemenyünk a Central Parkba?
- Nem..nem. Igazából csak azért jöttem hogy tudna e nekem innivalót adni.
Mivel az árvaházban sokszor esett meg lopás ezért ételt vagy italt a gondózoktól lehet kérni engéllyel.
- Persze, Persze!- Firdult hátra a hölgy előkészítsen neki egy pohár vizet. - Biztos nem akarsz a Parkba menni? Oly' rég voltál már ott...
- Nem tudom... kint most eléggé meleg van és hát... most itt benn jóbban érzem magam...- Hazudott Lu. Mindenkinél jóbban tudta,hogy mindenki megfogja bámulni, nem mintha olyan kevés extrém frizurás ember lenne az álkamban. Csak félő mert nem akar nagy feltűnést kellteni.
- Hát rendben- Mondta Mrs Watson átnyutva Lucindának a vizét.- De azért szolj hogyha meggondolod magadat, Rendben?
-Rendben..- bolintott rá Lu, mielött cisszament volna szobájába.

***
- Aaawh - ásított Lu felnézve könyvéből- hány óra van?- megdörzsölve szemét nézett rá a folón logó órára.
- Hajnali egy óra???- ilyedezett. Ilyen későn ő még sosem volt fenn - A francba ebbe a könyvbe - átkozta a papírtömeget hibájáért.
Elpakolt mindent az ágyáról,hogy később ott tudjon lefeküdni aludni. Már éppen kapcsolta le volna a villanyát mikor ajtaján keresztűl hallodta,hogy valakik éppen beszélgetnek. És azok nem voltak mások mint Mrs. Watson és az alak akivel korábban félbeszakította beszélgetését.
- Nézze -kezdte a hölgy ideges és aggódó hangnemben - Biztos nem lehetne várni még pár évet? Amikor már egy kicsikét nagyobb lesz?
- Sajnálom Belle - Szolalt meg az ismeretlen hang.
A telefon valószínűleg ki volt hangosítva, mert Lucinda a bezárt ajtón keresztűl is kristály tisztán tudta hallani (a feltehetőleg) férfi hangját.
- Én azt mondom, minnél előbb kerül hozzánk annál nagyobb az esélye annak, hogy megtanulja kordában tartani az erejét. - magyarázta meg magát a férfi.
Mrs. Watson nagyot sohajtott és egy jó darabig csöndben maradt. Talán tényleg igaza van, hisz már nem egyszer volt nagyon közeli helyzetek mikor Lu nem tudta irányítani erejét.
- Rendben...gondolom akkor a papírok el vannak intézve..
- Persze, a S.H.I.E.L.D már mindent elintézett ennek közbejárásával - mondta a férfi
A S.H.I.E.L.D? Kerdőjelezte meg magában ezt Lucinda. Mégis mit akar tőle a S.H.I.E.L.D? A lány úgy gondolta,hogy már eleget hallott ebből az egészből ezért visszament ágyába ahol menten el is aludt.

***
-Lu...Lu!- ébreszgette Mrs Watson a lányt.
- Ugh..huh?..- ebredezett lassan Lucinda. Félálmában ránézett az órára, hogy megbizonyosodjon az időről - Mrs Watson... Reggel 6 óra van mégis..
De mondandóját nem tudta befejezni mert Mrs Watson közbevágott azzal,hogy készülődnie kell mert ma eljön érte egy férfi aki egy jóbb helyre fogja vinni, ahol megtanúlhatja kezelni erejét.
- Szóval... adoptáltak? - kellt ki az ágyból a fáradt lány
- Hát nem igazán...igaz a férfi kitöltötte az adoptációs dokumentumokat... de vedd úgy mintha ő is egy árvaházi gondozó lenne..- magyarázta el Mrs Watson
- Értem..- bolintott Lu és kezdett összecsomagolni

***
Már lassan 9 óra. Az idő mikorra a titokzatos férfi igérte megjelenéstét.
Az öreg hölgy nem győzködte kérdezgetni Lucindát, hogy megvan e mindene amire mar a türelmetlen lány mindig csak egy "persze minden megvan"-nal tudott válaszolni.
Egész kilencet ütött az óra mikor kopogást hallodtak az ajtón.
- Ez ő lesz..- mondta Mrs Watson.
Azzal az ajtó felé vette az irányt.
- Jó reggelt Mr Fury- üdvözölte a férfit az idős hölgy
- Önnek is Belle..- köszönt vissza neki miközben beljebb lépett az ajtón.
A férfi egy magas afro-amerika férfi volt. Körülbelül 50 éves lehetett. Az egyik szemét szemkötővel volt levédve, feltehetőleg egy baleset miatt. Úgy nézett ki mintha egy temetésről jött volna, hisz ruházata csak fekete volt.
- Hello, Lucinda Loornadottire - üdvözölte a férfi Lucindát.