Ice Queen (Hun)

Porologus.

Egy forró nyári nap volt ez New York Manhattanében. A város Central Parkja tele volt emberekkel, de hisz ez érthető, nyár van. Sok fiatal és még idősebbek is élvezték a park szépségét. Néhányan meg is lepődnének,hogy milyen hamar restaurálták a helyet csak csupán egy évvel a támadás után. A támadás igen is nagy nyomott hagyott a helyen. Persze még vannak olyan helyek ahol még igazítani kell de mindezt elnézve minden jóbb mint újkorában.
De viszont volt egy lány Central Parkban aki csak egy fa alatt ücsörgött. Élvezte a nyári napot de pont úgyan úgy utált leegni ezért bujt el egy fa árnyéka alá. Az idő csak úgy elszállt miközben rajzolt egymagában. Olyan volt mintha egy időtlen zónába került volna  ahol csak ő és a zenéje létezett amit az MP3 lejátszóján hallgatott amit azóta gondosan örizget mióta megvette saját pénzéből.
- Lu!- Mondta a hang mellette.
Lucinda kivette a fülhallgatót füleiből és a jobb oldalán álló figurára nézett. Az árvaház egyik gondozója volt az, Mrs Watson.  Miért is volt ő ott? Lucinda még 18 év alatti volt ezért felügyelet alatt kellett lennie folyamatosan.
- Igen, Mrs Watson?- Fordúlt a felnőthez
- A nap mindjárt lenn van, most már itt az idelye, hogy visszamenjünk az árvaházba, drágám.
Lucinda nyugatra nézett hogy ő maga is meggyőződjön, hogy az öreg hölgy igazat mondott e. De úgy is volt ahogyan mondta, a nap már majdnem teljesen lenyugodott. Lu nagyot sohajtott és felállva összepakolta cuccát elkezdtek visszaindulni az árvaház felé.

Az árvaházat "Blue Sky Árvaháznak" hívták. Attól függetlenűl, hogy neve szép volt és a külseje nagyon jó állapotban volt, ezt ugyan nem lehetett elmondani a belsejéről. Nagyon sok bajkeverő gyermek fordult már meg ott. Vagy az utcáról kerültek ide gyerekek vagy babaként és eltanulták eme viselkedést. De természetesen voltak olyan kölykök (akárcsak Lucinda) akik becsületesek és felelősség tudóak voltak, bár sajnos csak pár ilyen gyerek volt ott.
Lucinda nagyon nem alakított ki velük szoros kapcsolatokat, már többségük vagy túl fiatal volt vagy túl undok vele. Szerencsére a gondozók sosem ártottak neki. Mint péládul ; Mss Robinson, Mss Hamilton vagy Mrs Watson. Mrs Watson volt a legöregebb gondozó az árvaházban és valamilyen módón Lu kedvence volt. Talán ez nem is volt oly meglepő mert lehetséges,hogy Mrs. Watson-nak is ő volt a kedvence. Feltehetőleg azért mert ő gondozta a legtöbbet. Hogy miért? Lu nem tudta.
- Szóval - kezdte a párbeszédet az öreg gondozó - Jól érezted magad Central Park-ban?
- Igen!- mondta Lu csillogó szemekkel- Imádok ott rajzolni, olyan mintha az elmém csak úgy kitisztulna, ugye érti Mrs Watson?
Az idős hölgy rámosolygott a tini lányra.
- Oh, és hogyha nem felejtettem el, holnap lesz a születésnapod, nemde?- Kérdezte Mrs Watson
- Igen, 15 éves leszek! - Mondta Lu boldogan de a mosolya egyből eltűnt. Az a gondolat, hogy 15 éves lesz boldoggá és szomorúvá is tette. Boldog mert egy évvel idősebb lett...de ő ugyan úgy árva és nagyon kis eséje van annak hogy egy olyan idős gyereket adoptálnak mint ő.
Szerencsére Mrs Watson észrevette a szomorúságot a lány arcán. Megragadta Lu egyik vállát amitől a lány felnézett rá.
- Figyelj - kezdte Mrs Watson - Mi lenne, hogyha holnap elmennénk abba a könyvesboltva amit úgy szeretsz és választhatnál ott egy neked tetsző könyvet? Hm? Mit szolsz?
- Tényleg? Úristen! Köszönöm Mrs Watson!
- De ne említsed ezt a többiek elött, ők nem tudhatnak erről semmit! Majd azt mondjuk, hogy egy sulis barátodtól kaptad
- Oké! Uristen, nagyon köszönöm szépen!- mondta Lu miközben szorosan megölelte a hölgyet
- Rendben,Rendben..

                                  ***
Már lassan lefekvés idő volt az árvaházban. A gondozók mindenkit arra utasítottak,hogy fürödjenek meg, mossák meg a fogukat majd menjenek vissza szobájukba.
Mikor Lu mindezt elvégzte felvette a pizsimályát és világos barna haja megfésülése után ágyba ment.

                                 ***
Hajnali 3 volt mikor Lu egyszer csak arra ébredt, hogy pisilnie kell. Nem igazán az a fajta ember volt akinek az éjszaka közepén használnia kell a mellékhelyiséget. De most mit tud csinálni? Kimászott az ágyból mikor a hideg levegő hirtelen megcsapta.
- Fuu- vacogott - Talán Ms Hamilton túlzásba esett a légkondi használatával- gondolta miközben felállt az ágyból. Egészen a Wc-hez vezető úton fagyoskodott, olyan volt mintha maga a padló is jégből lett volna (  majdnem el is esett egyszer). Szerencsére eljutott célpontjáig aminek használata után a fürdőszoba felé vette az irányt,hogy megmossa a kezét. Miután a villanyt felkapcsolta és a csap felé vette az irányt...és megnyitva azt észre vette az arcát a tükörben ami...más volt. Világoskék haja és lila szemei voltak. Eluralkodott rajta a pánik és akkor vette észre hogy nem a légkondi okozta a nagy hideget ami miatt a padló jéghideg volt...mert a padlót valóban jég lepte el, pont ott ahol járkált. A nagy sokk után megprobálta az arcát megtörölni egy töröközövel de az menten ráfagyott a kezére. A szíve elkezdtett egyre gyorsabban verni.
- Mi a... mi a franc??- mondta a környezetére tekintve
- Ó Istenem..- mondta miközben már alig kapott levegőt - Én..Én..Én.. nem ér..- szolalt meg mielött a padlóra zuhant volna eszméletét vesztve...