Ice Queen (Hun)

( könyv 1) 7. fejezet

-Az árnyékból egy magas,180 centiméter magas húszas éveiben járó férfi alakja mutatkozott meg. Haja kék színű volt, majdnem olyan mint a lányé csak neki inkább azúrkék színűbb volt , a ruházata eléggé furcsa volt Lucinda számára. Testét félig páncél félig textil anyag fedte, csizmája egészen a térdéig felért. A haja is egészen furcsa stílusban volt; két oldalán a fején le volt nyírva, a feje tetején lévő hajat pedig rácsapva hagyta, de haja egészen a válláig ért.
Miután Lu alaposan kivizsgálta folytatta a társalgást.

-Ki vagy te?-kérdezte a lány félve.
- Azt majd később elmondom-mondta a férfi
- Az szomorú, mert én most akarom tudni-mondta meg mindig félve.
- Hát akkor bemutatkozom; Tyrian Ra'hson vagyok, neked nem kell bemutatkoznod. Úgy is tudom a nevedet. Lucinda...
-Megis..!-mondta reszkető hangon- Ho-honnan tudja a nevem? Még is ki maga?
- Tudod jól legbelül
-NEM,NEM TUDOM!!-kiabálta reszkető hanggal félbeszakítva a rejtéjes alakot.
Lucinda hangja felemelése után, hogy ne szolaljon meg egy kést nyomott torkához. Nem tervezte elvágni nyakát csak csupán azt akarta eléni, hogy befogja a száját.
-Halkabban te idiota!!-mondta dühösen, és mintha szemei kék helyett pirosra váltottak volna.
Mély levegőt vett és eltávolodott tőle.
-Most pedig velem jössz-markolt rá Lucinda csuklójára és az ablak felé kezdte hurcolni. Lucinda minden erejével ellenkezett, megpróbálta az ajtó felelőli irányba menni de erősebben rá szorított a karjára.
-Hidd el, ahova vinni foglak ott nem lesz más csak győzelem és dicsőség...- kezdte Tyrion- Békésen és kedves szavakkal probáltalak volna meggyőzni, de úgy látszik hogy túl sok Midgárdiság szorult beléd!-mondta dühösen. Midgardiaság? Miről beszél ez? Kerdezte magában a lány.
Szorításából gyorsan szabadulni akart, ezért a legegyszerűbbel próbálkoztt; megharapta. Elsőre úgy gondolta, hogy ez nem fog beválni de szerencseje volt. A harapásom következtében feljajdúlt és elengedte Lu kezét. Elkezdtett az ajtóhoz futni amilyen gyorsan csak tudott.
Kiment majd a hall felé vette irányát. Nem néztt hátra de nagyon jól tudta, hogy követi.
-tE KIS KURVA-kiáltotta
A Hallba jutva Tony dolgozó szobájába ment.
-FRIDAY!.....FRIDAY!-mondta zihálva a gépezetnek.
-Jó estét Lucinda. Miben segíthetek
Lucinda meglepődött kissé nem gondolta, hogy neki is hajlandó válaszolni a masina.
-Friday! Azt akarom hogy riadoztasd az egész épületet! Vész helyzet van! Egy betolakodó van itt!!
-Azonnal.-mondta a gépezet
Abban a pillanatban hangos rikácsolás kezdte ellepni az egész épületet.
Mikor kijutott Tony dolgozó szobájából rögtön Stevevel találta szembe magám
-Lu! Mi történt?!-kiáltotta
-Egy...ember betört hozzám és el akart vinni magával! Steve én...én...
Steve leereszkedett egy kicsit. Megfogta a vállát majd letörölte a könnyeket az arcomról.
-Semmi gond! Megoldjuk! Olyan... Bosszúállósan-mondta mosolyogva
Egy kicsit jóbb kedve lett az aggódó lánynak, és csak most vette észre hogy hozta magával a pajzsot.
A beszélgetés végére megjelentek a többiek is.
-Mi történt itt?-kérdezte Tony
-Röviden annyi, hogy társaságunk van-mondta a kapitány
-Friday! Riadó leállítása!-mondta Tony azzal leállt a zaj.
- Egy ember van a itt aki elakarta vinni Lu-t - Magyarázott Steve pajzsát szorongatva.
- De ugye nem esett semmi bajod?-kérdezte Nat
-Nem...nem....semmi jól vagyok-mondta miközben próbálta nem túl ilyedtnek tűnni.
-Nahát, nahát-szólat meg az az idegesítő hang- Hát összegyűlt itt a nagy csapat. Nem akartam ilyen nagy felhajtást csinálni belőle de hogyha már így alakult....
-Inkább gyere le-mondta Nat miközben egy pisztolyt tartott a kezében es azzal a hang irányába mutatott
- Essünk túl ezen pajti, mihamarbb legyőzünk annál több időm lesz a felújításra-mondta Tony
- Rendben, Rendben-mondta Tyrian azzal kisétált az árnyékból amiben ezidáig rejtőzködött.
Lucinda Steve háta mögött volt, szószerint ő volt a pajzsa, a védelmezője.
-Steve!-mondta suttogva Lu- Nem kell megvédened....
- Így biztonságosabb neked-mondta Steve
-A Nevem Tyrian Ra'hson-mutatkozott be mindenkinek Tyrian- És azért jöttem, hogy elvigyem Lucindát.
-Az nem lesz olyan könnyű-mondta Wanda
- Oh, szerintem pedig elléggé könnyű lesz-mondta Tyrian rejtélyes hangon.
Azzal a kék hajú férfi egyszer csak elkezdett növekedni. Három méterig még sem állt. Alakja már nem volt emberibb. Bőre kékes színű volt tele sötét kék csikókkal, szeme pedig az ínhártyája fekete, pupillája, írisze pedig vérvörös volt. Körmei pedig mint a ragadózó madaraknak, olyan hegyesek és nagyok voltak.
-EGY JÉG ÓRIÁS-kiáltott fel Thor azzal pőrőjét szorosan megfogta a harcra készülve.
-Úgy bizony-mondta Tyrian. Hangja most már sokkal mélyebb volt mint eredetileg. Ez teljesen megijesztette Lucindát- És most...játszunk egy kicsit!-mondta azzal suhintott egy nagyot bal kezével.

Steve gyorsan belökte a lányt egy biztonságos helyre.
-NEM MOZDULJ LU!-utasította Steve.
Nem is kellet sok a többieknek sem. Ők is elkezdték Tyrian ellen való csatát. Natasha próbálta a lehetséges gyengébb pontokat lőni. De mintha megsem érezte volna őket, ezért Vision segítségével a fejéhez repült hogy egyet beverjen neki de Tyrian elpöckölte őket onnan. Nem volt kellemes a landolásuk.
Tony ezidáig páncélját felölve lézersugarakkal kezdte el az óriásnak való leküzdését. De ezeket viszont már érezte. Megpróbálta elhessegetni Tony-t az útból de folyton mellé fogott
-Most már tudom milyen légynek lenni. Ezt is kipipálhatom a bakancs listámról-kommentált Tony
Eközben Wanda megpróbálta egy helyben tartani Tyriant, hogyha lehet akkor ne okozzon több kárt mint amennyi most van.
Thor tudta hogy betudna a pőrőjével a két szeme közé találni akkor egy kis időre megtudják vakítani így növelhetik a győzelmük esélyeit. Így is lett. Thor pőrőjébe villámokat irányítva azokat a férfi óriás két szeme közé áramolta. A férfi feljajdúlt.
Steve pajzsát az óriás gyomorszájához irányítottá. Az óriás össze rogyott.
Lucinda nagy csodálattal nézte őket. A csapat dinamikája és ahogyan együtt dolgoznak. Olyan mintha egyből tudnák,hogy a másikuk mit fog csinálni..

Wanda még mindig tartotta Tyriant aki már addigra normál emberi méretére zsugorodott össze.
Thor fölemelte majd két kezét szorosan a háta mögé tette
-Ezt neked mocskos óriás...
Steve Lu felé nézett.
-Gyere...most már kijöhetsz-mondta, majd kijött a rajtekhelyéről.
- K-köszi...az egészet-mondta kissé szomorkásan.
-Van valami baj?-kérdezte a szőke férfi
-Csak....-sóhajtott- nem tudom hogy minek kellek én ha így is remek csapatot alkottok. Talán még is rossz dolog, hogy itt vagyok....-mondta lehangoltan
-Ne merészelj ilyet mondani! Senkisem teljesít a legtökéletesebben elsőre. Sőt! Rá még fel sem tudtál készülni. Minden rendben lesz, és mi itt vagyunk.-mondta Steve mosolyogva
-Köszi...
Eközben Tyrian felébredt a kis komájából. Földre terítette Thort majd elkezded a nyitott ablak felé futni
-FOGJÁTOK MEG!-kiáltotta Nat, de már túl késő volt. Tyrian kiugrott az ablakon.
Tony még utána nézet
-Nem...latok senkit. Ez is biztos az űrből jött és van neki ilyen teleportáló kütyüje-mondta és eltávolodott az ablaktól majd Lu felé fordult- Neked kölyök meg irány az ágy! Nyomás!-mondta Tony azzal megkezdte a lány az utját a szobája felé.

Ez egy eléggé hosszú éjszaka volt...