Egy puha, meleg kezet éreztem az arcomon végigcsúszni. Egyből tudtam hogy Chris az. Az ő keze ilyen.
-a reptéren vagyunk. Idelye felkelni ha nem akarsz ittmaradni. -mondta suttogva amitől kirázott a hideg. Felkeltem, a csomagjainkat már leadták a többiek. Már csak mi maradtunk. Bementünk a hatalmas épületbe. Még sosem repültem. Félek de egyben izgulok is. Felszáltunk a gépre. Anya és apa a VIP részlegen voltak. Hát persze hogy ott, Chris-t is oda akrata ültetni anya, engem nem. De Chris nem akart tőlem elszakadni. Ez aranyos volt tőle. Én az ablak mellé kaptam a jegyem. Chris mellettem, egy idős néni pedig az említett személy mellett foglalt helyet. Nagyon aranyos volt. Beszélgettünk míg meg nem szólalt a hangszóró*kérném kedves utadainkat, hogy kapcsolják be öveiket, és meg is kezdenénk a felszállát*Itt kiborultam. Rohadtul féltem.
-Hé! Nyugi nem lesz semmi baj-kezeimet az övéi közé zárta majd megszorította azokat ezzel nyugtatva engem - nyugi!
-köszönöm! -mondtam már-már nyugodtan
-Nagyon aranyosak vagytok együtt. - mondta az idős néni. Látszott rajta hogy örül nekünk.
-köszönjük, de mi ne.... -nem tudtam befejezni mert Chris közbeszólt.
-nagyon szeretjük egymást, és nagyon örülök hogy megismertem ezt a gyönyörű lányt. - úristen milyen arányosan mosolyog közben. Várjunk hogy mi? Azt mondja hogy együttvagyunk? Nana.
Kérdően néztem az említett személyre, de ő csak annyit mondott hogy- nem akartam elvenni a kedvét- huu.. Megnyugodtam. Várjunk. Tehát nem komolyan mondta azokat a dolgokat rólam. De miért is gondolok én erre. Nincsen semmi köztünk. Nem lehet. Még 1 óra odáig és 2 órát jöttünk eddig, de még mindig fogja a kezemet. Nem is akarom hogy elengedje. Örökre így maradnék ha lehetne. Hirtelen a vállamra dőlt és elaludt. Olyan édesen szunyókált mellettem. Nyugtató szuszogása mellett nem bírzam ki hogy ne érjek a hajához. Muszáj volt beletúrnom. Istenem milyen puha a haja, és az arca is. Ezt nem hiszem el. Az arcán is végighúztam a kezemt, oly óvatosan, mintha egy kisbabát tartanák a kezemben és éppen altatnám. Megnyugtató levegővételétől én is elaludtam.
Chris
Miközben úgy tettem mintha aludnék, éreztem ahogyan végigvezeti puha kezét először a hajamon, majd az arcomon. Mintha egy csecsenő lennék akit altat... Nyugtató.. Muszáj volt elmosolyodnom de nem vette észre. Egyszer csak elalszik. Istenem de aranyos. Örökre így lennék ha lehetne. Egy napja ismerem ezt a lányt de, nem akarom elengedni magamévá szeretném tenni, amiket mondott hogy miket művelt vele az anyja, nem tudtam mit mondani. Azt akarom hogy ne nyúljon hozzá többet. Hogy lehet egy ilyen lányt bántani? Nem értem. Szeretném biztonságban tudni őt. De legfőképpen azt, hogy velem legyen. Nem akarom elveszíteni. De nagyon nem. Beleszerettem ilyen kevés iso alatt... De nagyon...
*kedves utasaink. Megkérném önöket, hogy kapcsolják be biztonsági öveiket mert leszállunk. Köszönöm. *
Chloe nem ébredt fel ugyhogy az ő övét is becaatoltam. Miután leért a gép, nem tudtam megállni hogy ne pusziljam meg az arcát. Muszáj volt úgy felébresztenem. Megpusziltam, majd végigsimítottam az arcán hogy kelljen fel, amit egy mosollyal díjazott. Fel kelt majd megölelt. Azt hogy miért, azt nemtudom de nagyon jól esett. Majd le kellett szálnunk.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
🌺Miért Én?🌺 -írás alatt-
Любовные романыChloe Black egy 16 éves lány akit a suliban nem igazán szeretnek.Mivel jó tanuló, ezért stréberként tekintenek rá. Barátai nincsenek az osztályában pedig mindenki levegőnek nézi. Csak az osztályon kívül a suli rosszfiú "csapata" cikizi mindig ezálta...