🌺Miért Én?🌺 -írás alatt-

🌺5🌺

Chloe

Miután leszáltunk a repülőről, egyből a cuccaink felé vettük az irányt. Útközben anyáék is be csatlakoztak hozzánk. A fülemben még mindig a zene szólt. Imádok zenét hallgatni.
Megtaláltuk azössze cuccot, majd hívtunk egy taxi-t, ami egy 5 perc után már meg is érkezett. Mi ketten hátra ültünk,  anya elől,  apa pedig egy másik taxi val jött.  Amúgx is kettőnek kellett volna jönnie mivel sok volt a cuccunk.
15 perc telt el, de már is megérkeztünk az új otthonunkba. Gyönyörű volt kívülről, de amin egyből megakadt a szemem az a nyitott garázsban lévő deszkák voltak. Azok közül is egy koponyáson.

-gyertek gyerekek! -kiabált ki apa már a házból. -ja, és Chris kérlek segíts Chloe nak a cuccokat bevinni, meg a szobáját mutasd meg.

-rendben! -kiabált vissza neki az említett személy.

-mehetünk? -kérdezte tőlem, miközben felkapott 3 dobozt, majd az 1 db bőröndöt nekem hátrahagyva indult előre. Nem hiszem el hogy ennyire erős...

Követtem addig, amíg fel nem értünk az emeletre. Ott megált egy ajtó előtt, majd benyitott. Egy csodálatos, szinte mondhatnám hogy egy álomszobába léptem be. Chris segített kipakolni,  majd át is ment a szembe lévő szobába. Kiderült hogy az az övé.

Chris

Apa mondta hogy miután végeztem, menjek le mert beszélni akar velem. Így is tettem.

-miről akarsz beszélni? -kérdeztem tőle.

-figyelj. Te és Chloe, szóval igazából fél tesók vagytok tehát rokonok. Kérlek mondd el neki.

-hogy mi?  És erről eddig mért nem tudtam? Na mindegy.. Elmondom.... -sóhajzozva mentem be a tesóm szobájába. Pedig már azt hittem hogy csak az enyém lesz. De úgy néz ki, hogy nem.

-figyi, apa most mondott el valami amit tudnod kéne. Mi igazából is tesók vagyunk fél testvérek..

-higy mi?  Eddig is mondhatták volna. -mondta de láttam a szemében a megbánást.

-figyelj, Dave átjön hozzám videójátékozni. Kopogj ha bejössz

-rendben

Chloe

Hallottam a srácokat be vonulni a szobájukba. Vagyis Chris szobájába. Nem hiszem el. Már azt hittem higy lehet valami kettőn között, erre meg kiderül hogy testvérek vagyunk. Ilyen nincsen.

-Chloe! Gyere enni és szólj Chris éknek is! -adta ki a parancsot apa.

-*kop kop*

-gyere-hallottam meg Chris hangját

-anya mondta hogy húzzunk le enni, szóval emeld meg a seggedet és gye.... -nem tudtam befejezni. Teljesen kiment. A fejemből hogy az egyik haverjaval van. Úr isten de jól néz ki. Kócos haja belelóg szemeibe, éles álkapcsára egy kis vigyor kunkorodik fel.

- azért nehogy kiessenek a szemeid-mondta Dave majd nevetett. Az a nevetés. Úristen észrevette higy bámulom. A francba.

-szóval gyertek le- felyeztem be az előző mondatomat.

Gyorsan lefutottam. Palacsinta az asztalon, volt mellé valamilyen lekvár, túró, kakaópor és..  És...  Nutella! Gyorsan kikaptam az asztal közepéről, majd elkezdtem kenni az első palacsintát.. Már mindenki itt ült.  A fiúk csak úgy tömték magukba a kaját. Már a harmadikat is megették, mikor én még csak az elsőt ettem meg. Éppen kenni akartam magamnak a másodikat mikor anya megszólalt.

-Hé!Cloe! Hagyjál a fiúknak is.  Nézd meg őket, biztos éhesek.

-szóval..  Én is éhes vagyok, és még csak egyet ettem, ők már a negyediket eszik. De oké.  Akkor éhesen fekszek le.  Mint mindig. -emeltem meg a hangomat az utolsó mondatomnál

-nyugodtan ehet én már jól laktam-szólalt meg Dave miközben furcsán nézett.

-nem nem kell.  Egyél csak már úgy is elment az étvágyam. -mondtam közben anyára is néztem a végén. Fogtam magam és felrohantam a szobámba. Bementem a fürdőbe zuhanyozni. Levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá és magamra folyattam a forró vizetm.  A könnyeimnek utat eresztettem mert itt úgyse látja senki se. Miután elvégeztem a dolgaimat, kb 1 óra után kimentem egy törölközőbe, mert a szobámban hagytam a pizsamamat. Csak nem futok össze senkivel. Aha... Csak amikor kiléptem,  és éppen fordultam meg az ajtó becsukásából, nekiütköztem egy félmeztelen valakibe. Egy erős, izmos felsőtestbe. Felnéztem és Dave volt az féloldalas szívdöglesztő mosollyal.

-legközelebb vigyázz! -szólalt meg de láttam rajta higy majdnem nevetett

-uhh bocsi nem direkt volt.

-semmi baj. Hé ajj meg. -megálltam a szobám ajtajánál, majd felé fordultam. Behúzott a saját szobámba, majd bezárta az ajtót. Nem tudtam hogy mit akar de hagytam. -tuti sírtál, hisz pirosak a szemeid. Miért bánik így veled anyukád? 

Na most mi legyen. Hazudjak neki? De azt nem akarok. De nemtudom hogy megbízhatok e benne. Habár, Chris legjobb barátja úgyhogy bíznom kéne benne.  Na jó elmondom.

-figyi, elmondom ha kimész amíg felöltözöm.

-felöltözhetsz, de szívesebben maradnék ide bent ....Elfordulok na. .. - mondta majd elfordult.
Közben gyorsan felöltöztem háttal neki. Mikor visszafordultam, akkor fordult ő is egy nagy vigyorral a képén. Nem tudtam min vigyorog ennyire, de mikor a háta mögé néztem láttam ott egy tükröt. Na bassza meg ,még szerencse higy háttal voltam neki.  De akkor is.

-ez most komoly? -kérdeztem

-látod. Tudom, túl jó vagyok. Na de üljünk le és meséld el hogy miért van ez az egész.

-Hát legyen. 

Leültünk, majd belekzdtem a monológomba, amit türelmesen végig hallgatott...