🌺Miért Én?🌺 -írás alatt-

🌺2🌺

Belépve az osztályba, egyből a nyakamba borult egy vizesvödör, amit az ajtó fölé rögzítettek. Mindenki nagy röhögésben tört ki, de én álltam ott közben a könnyeimnek próbáltam nem utat ereszteni. Ez már tényleg sok volt. Gogtam magam és elmentem egy parkba jó messze a sulitól... Legalább most elkezdett esni az eső, így olyan mintha miatta áztam volna meg. Egy padon ülve sírtam, közben figyelve egy iskolacsoportot akik ha jól hallottam várost nézni vannak itt Los Angeles ből. A parkan van egy emlékmű amiről ez egyik tanár éppen magyarázott. Egy két szót lekaptam közben*1930-óta itt áll, nagyon becsülik az itteniek,... Ot ábrázolja. *Nagyon becsüljük, mikor azt sem tudtam hogy kit ábrázol. Eszembe jutott hogy anya most úgy meg fog verni, hogy lehet hogy kórházba kerülök majd miatta. Ezért szintén bőgni kezdtem. Ott ültem egyedül. Míg a csoport egyik fiú tagja odaült mellém..

-Minden rendben? -kérdezte,közben zöld szemébe lógó fekete kócos hajára eső esett... Éles állkapcsa, mély rekedtes hangjától kirázott a hideg, de egyben nyugtató hatással volt rám.

-I.. Igen persze -dadogtam neki a sírás miatt. Na de jó, még a szél is elkezdtett fújni.. Hideg van. A pulcsim meg az osztályban hagytam miután ledobtam a földre.

-Nekem nem úgy tűnik, ráadásul tuti hogy fázol. -mondta majd odaadta hatalmas pulcsiját, mivel tuti magasabb volt nálam másfél fejjel. Igen én ilyen kicsi vagyok. Szürke pólója a víz miatt feszült izmos felsőtestére, ami miatt el bambultam.

-Chris! Most azonnal gyere vissza mert indulunk! -kiabálta az egyik tanár. Elköszöntünk egymástól, majd elfutott a park mellett álló buszig majd felszált.

***

Hazaértem. Anyát hallom ahogyan beszélget valakikkel. Vajon kik vannak itt. Leraktam a táskám a deszkámmal együtt, levettem a cipőmet majd besétáltam vizesen, még mindig a pulcsival a hátamon. Mielőtt a konyhához értem volna, láttam anyám dühös arcát felém közeledni. Gyorsan felrángatott a szobámba majd bezárta azt. Majd durr az első pofon. Masodik... Harmadik.... Negyedik.... Ötödik....

-Mit képzelsz magadról?! Csak úgy otthagyod a sulit, egész nap csavarogsz majd egy indegen pulcsijában térsz haza?! -És megtörtént a Hatkdik pofon. - Remélem hogy nem láttak meg. Most én lemegyek, utánam pedig te jössz így ahogy vagy. Vizesen, hatalmas pulcsival a hátadon. Gyorsan tükörbenéztem miután anyám kilépett az ajtón. Az arcom kicsit piros... Csak nem veszik észre.. Legalább is remélem. Követtem anyámat a konyhába ahol két ember ült. Ahogy beléptem a lélegzetem is elakadt. Miért van itt? Mégis hogy ismeri anyámat? És ki van mellette? Talán az apja?