🌺Miért Én?🌺 -írás alatt-

🌺7🌺

Jó napot! Sziasztok!

Szia, te lennél az új diák? -kérdezi a tanár

Igen.

Én vagyok az osztályfőnök. Kérlek mutatkozz be egy kicsit hogy jobban megismerjünk. - mondta majd neki is álltam a beszédemnek.

Sziasztok,  Chloe Black vagyok. 16 éves, és most költöztünk ide anyukámmal. Van egy bátyám is aki ebbe a suliba jár. És szerintem ennyi.

Köszönjük ennyi elég is lesz. Kérlek foglalj helyet.

Hátul megláttam egy üres padot az ablak mellett. Miközben odasétaáltam, jobban szemügyre vettem az osztályt. 14-en voltak. Abból 6 lány már velem együtt, és 8 fiú. Hurrá. Mikor leültem, egy virító szőkehajú lány hátrafordult, és a mértes körmeivel elkezdett nekem mutogatni.

Na idefigyelj! Hogy is hívnak? Na mindegy nem fontos. Innen most azonnal felálsz és elülsz máshova, mert ez a hely már foglalt. Itt a suli egyik legmenőbb, legcukibb és leghelyesebb fiúja ül és nem engedheti meg magának higy egy ilyen kis nyomival ülljön egy padba. - igen. És ezt végignyávogta nekem. Már ott tartottam hogy felállok és elülök máshova, de egy kezet éreztem meg a vállamon ahogy visszanyom a székre.

-Kriszti. Te ne jólj bele hogy ki jóvá ül. Főleg ne az én életbe. Amúgyis te vagy a nyomi és nem jő. -ismerős volt a hang. Felnéztem FS nem hittem el ki van mögöttem Dave. Ilyen nincsen. Szóval egy félistennel járok egy osztályba, és ráadásul mellette ülök.

-De.. -kezdi ezek szerint Krisztina

-nincsen semmi DE-mondta Dave majd helyetfoglalt mellettem.

-Szia, bocsi hogy a helyedre ültem nem tudtam hogy itt ül valaki. -mondtam

-szia. Semmi baj nyugodtam maradj.

-nem is mondtad hogy ebbe az osztályba jársz. Akkor meg mért mentél miután idekísértél? -kérdezem tőle

-akadt egy kis dolgom-válaszolta

Az óra gyorsan elment, ugy ahogy a következő is. Majd jött a kajaszünet. Éppen az ebédlőbe tartottam és mentem el az asztalok között, amikor Kriszti kirakta elém a lábát, és én sikeresen elestem benne. Vagyis elestem volna ha valaki nem fog meg. Az a valaki Dave volt.

-köszi-mondom nagy nehezen zavaromban.

-ugyan..

Ezután elmentem a kajámért, majd körbenéztem és láttam ahogyan Chris épp integet nekem hogy ülljek oda. Odamentem majd helyet fotó által mellette. Előttem Dave, mellettem jobb oldalt Chris, majd egy barna hajú fiu ült le. Ajobb oldalamra.  Azthiszem Brandeon a neve. Elkezdtünk beszélgetni, közbe jöttek sorba Chris haverjai is.

-khmm... -ütögeti meg a vállam Kriszti - ez az én helyem! Úgyhogy most takarodj innen te csitri! - mondja szinte visítozva.

-na elég legyen! -szól rá Chirs- ő nem egy csitri, az maximum te vagy. Ő a húgom. És ez az ő helye, nem a tiéd úgyhogy te takarodj innen. -szól rá erőteljesebben.

Látszólag meglepődött azon hogy a húga vagyok dehát ez van. Ez az igazság. Megköszöntem neki hogy kiállt mellettem, majd mendtem is be a terembe a következő órára. Miután végeztem a sulival, éppen sétálik haza mikor Dave épp kocsival megy el mellettem, majd visszatolat.

-gyere elviszlek ugyis hozzátok tartok- kiabálja.

Nem álatattam magam, beszáltam mellé.

-szóval ha nem is hozzánk jönnél már el se vinnél? - kérdeztem tőle.

- én nem ezt mondtam. - válaszolt nevetve amin nekem is röhögnöm kellett. Miután hazaértünk egy cetlit találtam a konyha pulton.

"Chloe, nekem és apádnak el kellett menni egy kis kiruccanásra, mert túl sok volt a stressz a munkahelyen. Majd 2 hét múlva jövünk. Ja és mielőtt még Chris-et keresned, ő is velünk jött"

Az igen!  Túl sok a stressz mi?  Ha... Na mindegy.  De Chris nem menne el nélkülem. Megláttam egy másik cetlit...

"Szia drága hugi. Sajnos anyukád engem is elrángatott magukkal. Ezt a cetlit is ugy rakatm ki hogy ne vegye észre. Dave majd vigyáz rád. Nagyon szeretlek é hidd el, váom már most hoyg hazaérjek,pedig csak most indulunk. Majd találkozunk.  Puszi! "

Nagyon jó....