Elf az Obszidián gárdában

3.rész

-Azt hittem ez Obszidián gárda, nem a tánc klubb...-néz be az ajtón Nevra kaján vigyorával. Valkyon segít két lábra állni, majd elenged. - Valkyon, egy percre kérlek... - mondja miközben végig engem néz. Az istenért sem kellene ez a kócos vámpír, viszont attól a csillogó tekintettől amivel nézni tudja az embert mindig zavarba jövök. Valkyon az ajtó felé megy. Az ajtó küszöbét átlépve felém fordítja fejét.
-Visszaraknád a fegyvereket a helyére? Mára végeztünk. - mondja. Mielőtt becsukódna az ajtó meghallom Nevra mézes hangját.
-Meg ne sérülj harcospalánta! - hallom lépteiket visszhangozni a folyosón, közben az apróbb fegyverekkel kezdve eltűntetem a kupacot. Csak a baltával és a kaszával gyűlik meg a bajom. Akármennyire próbálkozok egyszerűen nem sikerül felemelnem. A földön hagyom őket és elindulok megkeresni Valkyont. A gárdák folyósójáról belépek egy terembe ahonnan nyílik a többi ajtó. Egy ismeretlen hangot hallok a konyhából, majd Miiko ingerült kiabálását. Az ajtón belépve mindenki hátat fordít nekem, vitatkoznak valamin. Közelebb lépek, próbálom közelebbről megnézni mi történik. Jobb kezemmel Valkyonra támaszkodnék, ő viszont egész testével jobbra fordul én pedig előre esek.
-Ahh! -hangos puffanással esek előre. A hideg kövön fekszek. Felemelem fejen, az előttem lévő szőke hajú idegen riadt tekintettel néz le rám. Kétlem, hogy miattam ijed volna meg. - Öhm...
-Végeztél már a feladatoddal? - jön a kérdés a hátam mögül Valkyontól.
-Ami azt illeti... - mondom miközben felállok. - Nem igazán boldogulok... - fordulok felé hirtelen. Miiko szó nélkül elhagyja a konyhát, majd Nevra követi. Ezarel Kerora sózza feladatát, majd ő is távozik. A furcsa idegenre vezetem tekintetem, majd Valkyon csuklón ragad és kifelé kezd húzni. Megpördülök, ő elenged és együtt haladunk a gárdák folyósója felé. - Ez meg ki? - intézem felé kérdésem.
-Egy ember. - adja meg a meglepő választ. Többet nem szól egyikünk sem. Az utolsó kettőt helyére rakja, majd rámnéz. - Köszönöm a segítséget. Mehetsz. - mondja. Kilépek a folyosóra és ugrándozva haladok az alkimista labor felé.
-Hova-hova? - áll elém Kero.
-Végeztem a dolgommal. Ezarelt keresem. - próbálnék elosonni mellette, de arrébb lép. - Most mi a bajod? - kérdezem csípőre tett kézzel. Szóra nyitná száját, de ekkor mellém lép valaki. Kero feljebb tolja szemüvegét, majd a mellettem álló lányra mosolyog.
-Szóval ő itt Lexa. - mutat rám kezében lévő könyvvével. A lány felé döntöm fejem, aki kissé félénken néz rám. - Elég nehéz eset, de szerintem jóban lesztek. - neveti el magát Kero. Szúrós szemmel nézek rá, majd rálépek lábára felháborodottságom jeléül.
-Lily vagyok. - mosolyog rám.
-Hát én izé Lexa, de már tudod. - nevetek zavaromban. - Ha megbocsájtotok... - ismét próbálok elmenni Kero mellett, aki ezt szintén megakadályozza. Sóhajtva megforgatom szemeim és hátrébb lépek.
-Tudod még csak most jött... - kezd bele szép komótosan. - És hát nincs hol laknia.
-Igen, lakhat nálam. - mosolygok Kerora. - Mehetek? - bólint, majd gyorsan el is indulok, hogy még véletlenül se kérjen még valamit.