Elf az Obszidián gárdában

5.rész

Életem legfárasztóbb napja volt a mai. El sem hiszem, hogy megkértem Valkyont arra, hogy segítsen erősebbé válni. Már a futás gondolatától is elfáradok.
-Én és a rohadt jó ötleteim! - becsapom magam mögött a bejárati ajtót és a szobám felé veszem az irányt. A sötétítő függönyök szokás szerint el vannak húzva, bár ha nem lennének sem lenne sokkal világosabb. Az az egy szerencsém van, hogy ez az én házam, tudom mi hol van, ezért nem ütköztem még neki egy falnak sem. Belököm szobám ajtaját, majd egyenes az ágyamba ugrok. Hirtelen megcsapja orrom egy édes illat és mintha gyertya láng sercegne a szobában. Picit oldalra fordítom fejem, majd egy lila égő gyertyát bámulva kezdek el gondolkodni. Ez nem az én házam? De az lehetetlen! Ennyire hülye csak nem vagyok...
-Szia! - egy vékony hang megszólal a sötétben. Felugrok és hatalmasat sikítok. - Jaj ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni! - közelebb jön, gyertával a kezében. - Lily vagyok, emlékszel? - ahogy kimondja nevét rögtön eszembe jut Kero kérése, a lány apró termete, és hogy mekkora egy idióta vagyok.
-Ja nem ijedtem meg! Csak énekeltem! - hallom halk kuncogását, fejem azonnal vörös lesz. Egy darabig nem szólok semmit, majd hirtelen kikapom kezéből a gyér fényforrást és meggyújtom vele a plafonról lógó gyertyát. A szobát máris beteríti a fény, láthatóvá válik az emberlány arca. A szobában körülnézve észreveszem a hatalmas rendetlenségét. Egyáltalán nem jellemző rám, hogy ekkora kupi van, tegnap este viszont annyira izgultam a teszt miatt, hogy nem tudtam elaludni, reggel későn keltem ezért még reggelizni sem volt időm. Bocsánatot is kérek emiatt, Lily viszont mosolyogva megköszöni, hogy itt lakhat. - Öhm.. nem vagy éhes? - kérdezem. Szótlanul megrázza fejét. Egyikőnk sem szól semmit, a szemeim bármelyik pillanatban lecsukódhatnak, de nem tudom hogyan mondhatnám meg neki, hogy aludni szeretnék. Na jó. Ez az én házam, azt csinálok amit akarok, örüljön annak, hogy itt lehet. Erőt veszek magamom, már szóra nyitnám a szám mikor valaki kopog az ablakon. Már csak az hiányzott, hogy egy perverz vámpír nyalogassa vérző kezem. Már kezdem unni, hogy azt is kiszagolja ha egy tűvel megbököm magam és este az ágyam felett lévő ablakon kopog amég be nem engedem. Egy nagyot sóhajtok, eltűröm a függönyt. Nevra bámul rám kacér mosolyával. Talán egy évvel ezelőtt beadtam volna derekam és örömmel kínáltam volna neki vérem, de már kezdem unni. A bolondján járatja velem, mindig megígéri, hogy majd jókat mond rólam Ezarelnek, de persze az elf közelébe sem megy. Középső ujjamat mutatva küldöm el a vérszívót.
-Az ablakom nem vámpír büfé, menj innen! - azzal visszahúzom a függönyt.
-Ezarel nyakláncáért cserébe sem? - abban a pillanatban visszahúzom. Széles mosolyra húzza a száját, ezzel megvillantja hegyes fogait.
-Az ajtón gyere, kérlek. - kacsint egyet, majd pár pillanat alatt beér szobámba. Köszön és rögtön megragadja kezem. Lilyt észre sem vette. Leszedi kötésem, majd a szájához húzza kezem. Elfordítom tekintetem, érzem ahogy hideg ajkai bőrömhöz érken.
-Mi a baj? - kérdezi miközben lassan nyalogat. - Olyan rémült vagy... mintha először csinálnánk ilyet. - szavai lágyan csengenek füleimben. - Ezarel egy idióta barom amiért nem becsül meg téged. - hirtelen szívni kezdte a sebet. Érzem ahogy folyik ki vérem, mitől megborzongok. Csendben szívja egy darabig, majd ledönt az ágyra. Erősen az ágyba nyomja egyik csuklómat, másik kezével oldalra dönti fejem. Észre sem vettem, hogy Lily kimenet a szobából. Nem csodálom, nem mindennapi látvány lehet a Földön, hogy egy vámpír egy elf vérét szívja. Nevra belép szúrja fogait, amitől egész testem megrándul. Egy hangos sóhaj hagyja el száját, majd ismét szívni kezdi vérem. El sem hiszem, hogy egy nyakláncért csinálom ezt. Bár ahogy ismerem magam és ezt a rámenős vérszívót, úgyis megengedtem volna neki. Az utóbbi pár hónapban nem láttam, ezért azt gondoltam talált új vacsorát. Egy pillanatra sem hagyta abba, már kezdtem szédülni. Szólongatni kezdem, hangom gyenge és halk. Szabad kezemmel a haját kezdem húzogatni, mivel nem hagyta abba. Kihúzza fogait, megnyalja vérző nyakam.
-Bocs. - mondja végül. Felpattan az ágyról, nekem meg kell egy kis idő, hogy összeszedjem magam. Lassan felülök, tartom felé a tenyerem. Nevetve tarkóját vakargatva elfordul.-Igazából nincs nálam semmilyen nyaklánc. - suttogja. Nagy lendülettel állok fel, felemelem jobb kezem a levegőbe. Feje felé irányítom kezem, azoban arcát nem éri el. Elsötétül a világ, érzem ahogy kezeit körém fonja. Egy darabig hallom ahogy rémült hangján szólongat, majd számomra megszűnik a külvilág.