Elf az Obszidián gárdában

4.Rész

Gyengéden fúj a szél itt a kapun kívüli világban. Már miért is lenne egy nyugodt napom? Nem elég, hogy egy embert sóznak a nyakamra, még Mery hülyeségeivel is nekem kell foglalkoznom. Próbáltam minél gyorsabban eljutni Ezarelhez az alkimista laborba, de Mery hajamat megragadva állított meg. Már megint elhagyta a familiárisát és miért is ne engem talált volna meg először. Már ötször körbe jártam mindent, mindenhova benéztem, még a fákra is felmásztam, de egyszerűen sehol sem találom. Egy nagyot sóhajtok és leülök a puha fűbe. Elfnek nem való az Obszidián gárda. Egy elf törékeny, nem hatalmas bárdok emelésére született! Főleg nem én. Térdeimet felhúzom és átölelem. Nap mint nao Ezarel után futok természetesen hasztalanul, egy olyan gárdába kerültem amiben sosem fogom rendesen elvégezni a dolgom és itt nyafogok ahelyett, hogy tennék valami hasznosat. Érzem, hogy szemeim mindjárt lecsukódnak, nem hiszem el, hogy ennyitől elfáradtam. Halkannzokogni kezdek és reménykedek abban, hogy senki sem fog erről tudomást szerezni.
-Hát te miért pityeregsz? - megrezzentem az ismerős hangtól. Ilyen nincs. Próbálom szemeim törölni, egy nagyot nyelek és felnézek rá.
-Nem sírok. - szemeit forgatva leül mellém. Nem mond semmit, csak egy zsebkendőt nyújt felém. Megtörlöm arcom, majd halkan megköszönöm. Csendben ül mellettem, bár sosem beszél valami sokat. Nem kell attól tartanom, hogy elmondja a többieknek. - Valkyon... - fordítom felé fejem. Felém fordul és kíváncsian néz. Igazából nem tudom mit mondhatnék csak nézem sárgán ragyogó szemeit.
-Elmondhatod mi a baj, ha szeretnéd. Nem mondom el senkinek. - szinte suttog. Hátunk mögé nézek, meg bizonyosodok arról, hogy nincs itt senki,majd belekezdek.
-Kérlek...segíts, hogy jobb legyek!-hangtalanul tűri el haját, a meglepődöttségnek jelét sem találom. - Annyira haszontalannak érzem magam! - folytatom-Biztos nem ok nélkül kerültem ebbe a gárdába. - fejem lehajtom. - Gyenge vagyok. De ezellen tehetek valamit ugye? - nézek rá bizakodva. Halvány mosolyra húzza száját. - Nem akarok többé az a törékeny elf lenni, aki mindig Ezarel után futkos!-kiálltottam el magam, és ököllel a fűbe csaptam. Hirtelen fájdalom nyíllal jobb kezembe, azonnal visszakapom, és jajgatva szorítom magamhoz. Valkyon szelíden nevet. Vér csöppen világos bőrömre. Valami megvágott. Mikor Valkyon észre veszi elhallgat.
-Biztos ráütöttél egy kőre. - mondja, de én elkezdem tapogatni a füvet. Kiemelek egy kristály darabot a földből. Csodálkozva nézem, majd a mellettem lévőre pillantok. Egy darabig a kristályt nézi, majd felpattan és befelé kezd húzni.

-Miiko! - kiálltjuk egyszerre Valkyonnal. A kristályterem felé tartanak. Miiko felém fordul, én pedig felé nyújrom a kristályt.
-Ezt nem hiszem el! - kiálltja boldogan. - Egy napon kettőt is találtunk!-szorosan megölel, én pedig Valkyonra nézek, aki mosolyogva rázza fejét. Miiko mindig is nagyon szeretett, és rengeteget játszottunk gyerekként, de most már a hideg kiráz attól, ha megölel valaki és az nem Ezarel. - Ez az én kis elfem! - kínosan felnevetek. - Hol találtad?
-Kint, a kapuhoz közel.
-Mit kerestél kint?
-Mery familiárisát kerestem.
-Mi? - lép közelebb Kero-De hát Merynek már adtunk új familiárist. - ökölbe szorítom kezeim, és egy nagy levegőt veszek. Hátat fordítok nekik és elindulok.
-Hova mész? - kérdezi Miiko. A legközelebbi falhoz lépek, és belevágok amekkorát csak tudok. Vérző kezem nyomot hagy a világos falon.
-Hupsz.-fordulok mosolyogva Miiko felé.
-Mondtam, hogy az Obszidián gárdában kell lenned. - szólalt meg Kero, én pedig elfordultam.
-Gyere! - fogta meg a vállam Valkyon. - Bekötözöm a kezed.